3. Fejezet- Könnyes mosoly

Cujo békésen heverészett két egymáshoz tolt széken, aprócska teste bőven elfért rajtuk.
- Na, de most mi lesz? A küldetést teljesítettük. A továbbiakban nekünk kell vigyázni rá? - elmélkedett Allen.
- Lehet, hogy elvették volna a vizsgálatok miatt, de utána úgyse tudtak volna vele mit kezdeni, és ismét a mi nyakunkba szakadt volna. Amúgy is, szerintem kedvel minket. Jobb így, hogy velünk van. - mosolygott Lenalee ellágyultan.
- Nem az a feladatunk, hogy bébicsőszködjünk! – vágta rá Kanda.
- Neked mindenről csak rossz véleményed van. – jegyezte meg csúfolódva Lavi.
- Csak reálisan nézem a dolgokat!
- Nem, te morcosan nézed a dolgokat. – Kanda és Lavi szócsatája közben Cujo felkönyökölt az asztalra, és neki állt falatozni Kanda tányérjából.
- Ugye nem jól látom, amit látok! – húzta fel egyik szemöldökét Kanda.
- Hagyd már Yuu-chan! Éhes!
- Akkor egyen a te tányérodból! – nézett fenyegetően Lavira, mire az megszeppenve maga elé húzta Cujot.
- Semmi baj, te kis édes! A csúnya Yuu-chan bácsi nem engedi, hogy egyél. Látod milyen gonosz. Egyél csak az enyémből.
- Hé, ez ellenem fordítja a gyereket! - csattant föl Kanda. – Mondjuk, nem mintha érdekelne. – köhintett egyet szolidan.
- Valld be Kanda, azért te is örülsz neki, hogy bővült a kis csapatunk. – próbálta lágyítgatni Lenalee.
- Kis csapatunk? Már bocs, de nem vagyok benne semmiféle csapatban.
- Akkor meg mért vagy itt? – tette fel a nagy kérdést Lavi. Kanda nem válaszolt, csak tekintetét végigfuttatta az ész nélkül rohangáló köpenyes ürgéken, a homoszexuális szakácson.
- Ezen a helyen mindenki őrült.
- Ne tanítsd ilyen rossz hozzáállásra a gyereket! A végén még rád fog hasonlítani. – gügyögte Lavi, és finoman meghúzogatta Cujo arcocskáját, mire az vidáman felnevetett.
- Ha nem akarsz a kicsi közelében lenni, akkor menj el! Kérj valami küldetést a bátyámtól, csak hogy megszabadulhass tőlünk! - mondta sértetten Lenalee.
- Ne hívd kicsinek! Van neve is! És biztos lehetsz benne, hogy amint lesz rá alkalmam, megyek egy újabb küldetésre. – morcosodott be végképp Kanda.
Allen éppen Cujo szájába nyomta bele reggelijének egy falatját. Nagyon ízlett neki, de figyelmét mégis más kötötte le. Dacosan ismét Kandához mászott, átgázolva Lavi térdein.
- Nem tudom, hogy mit eszik benned. – suttogta Lavi kis csalódottsággal a hangjában. Kanda rápillantott a lányra, és rögtön a múlt éjjeli események jutottak az eszébe, az a pillantás, ahogy akkor ránézett, nem bírta állni a tekintetét, elfordult.
- Kanda! Ne legyél vele ilyen rideg! – szólt rá felháborodottan Lenalee, de a srác rá se hederített, felállt, és kisétált az ebédlőből. – Hogy ez mekkora bunkó tud lenni! – morogta, de hamar meg is feledkezett Kandáról.
- Mi a mai program? – kérdezte Lavi.
- Be kell vinnem a bátyámhoz Cujot. Azt mondta nem tart sokáig. De utána elég sok dolgom lesz.
- Ha akarod, bevihetem én, és akkor csinálhatod a feladataidat. Előbb is készen leszek velük. – ajánlotta fel a srác.
- Én is besegíthetek valamiben.
- Köszi srácok! Akkor én most el is megyek. Vigyázzatok Cujora, és legyetek óvatosak! Tudod mire értem, Lavi. – nézett aggodalmaskodóan a srácra.
-Persze. De hidd el, nem fog előfordulni. – biztatóan elmosolyodott, és Lenalee megkönnyebbülten lépett ki az ajtón.
Miután még Cujo és Allen befejezték a késői ebédet, amely talán már vacsorának számított, Lavi elvitte Komuihoz a lányt.
-Végre, hogy itt vagytok! De hol van az én drága Lenaleem? - pattant föl Komui egy nagy rakás papír halom alól.
- Sok dolga akadt, ezért felajánlottam, hogy én hozom el Cujot.
- Rendben, mindegy! – csalódottan visszadőlt a székébe. – Mindjárt jön az egyik kutatórészlegi tag, és elviszi.
- Mennyi ideig tart?
- Szerintem nem túl hosszú, de persze attól is függ, hogy mit találnak. De te nyugodtan elmehetsz végezni a dolgod. Értesítelek, ha készen vannak. – Lavi bólintott.
- Majd jövök érted. – simogatta meg Cujo fejét, és úgy köszönt el, mint egy aggódó szülő a gyermekétől az óvodában töltött első nap reggelén.
Bezárul mögötte az ajtó, elindult a folyosón, és még hallotta a nyöszörgő hangokat, a hüppögést, majd a keserves sírást. Szinte összeszorult a gyomra, de tudta, hogy felesleges visszamennie. Túléli! Most az egyszer.
Már vagy három órája, hogy Lavi Komui irodájában hagyta Cujot, de azóta semmi hír róla. Már kezdett aggódni, s amikor végképp leszállt az éj, Lenalee és Allen is rátalált a fiúra, elérkezett a kétségbeesés.
- Nem szóltak? Vagy nem mondta Komui, hogy magánál tartja? Hogy vigyáz rá? Vagy lehet, hogy ennyire elhúzódtak a vizsgálatok? – sorolta a kérdéseit Allen, de Lavi csak ingatta a fejét.
- Azt mondta minden valószínűséggel hamar végeznek, és akkor majd értesít, hogy menjek érte, de semmi.
- Istenem! Nem lett volna szabad rád bíznom. És a bátyámra se, meg a kutatórészlegre sem. Mellette kellett volna maradnom. Olyan kis védtelen. Mi van, ha valami baja történ?. – szörnyülködött Lenalee.
- Ne gondoljunk ilyesmire! Inkább menjünk azonnal Komuihoz, és kérdezzük meg tőle, hogy mi a helyzet. – Allen és Lenalee is helyeselt, és már száguldottak is a labirintusszerű folyosókon.
Lavi kopogás nélkül tépte fel Komui irodájának ajtaját.
-Komui! Mi van Cujoval? Még nem értek véget a vizsgálatok? Azt mondtad rövid ideig fog tartani.
- Igen, azt mondtam, de nagyon ellenállt, ezért kicsit elhúzódott, azonban már vagy fél órája, hogy eszeveszetten elmenekült a laborból. Azt hittem hozzátok rohan, vagy már megtaláltátok.
- Azt hitted, mi? – ugrott neki Lavi, és ingjénél fogva kirántotta a székéből. – Ha bármi baja esett, esküszöm, hogy megöllek! – sziszegte Lavi, majd eleresztette, és kiviharzott az irodából.
- Tisztára, mint Kanda! – ámuldozott rémülten Komui.
- Igaza van! Nagyon felelőtlen voltál. – kiabálta még vissza neki Lenalee.
Lavi kapkodva kérdezgette a rendben lakókat, hogy látták-e a lány, bekopogott a szobákba, míg Allen és Lenalee be nem érték. Végső elkeseredettségükben Kanda szobája felé vették az irányt. Kopogás nélkül rontottak be rajta.
-Kan… - kezdte Lavi, de visszazárta kiáltásra nyitott ajkait.
- Mi az? – lépett be utána Lenalee, majd Allen. Kanda az ágyában feküdt az oldalára fordulva, hosszú sötétkék haja hullámokként kacskaringózott a párna gyűrődéseiben, szinte hangtalanul vette a levegőt, fehér paplana a válláig volt felhúzva. De nem is ez volt az érdekes, habár ritka, mint a fehér holló, hogy Kandát valaki ilyen mélyen lássa aludni, de most vele szemben Cujo szuszogott, néha hüppögve és szipogva álmában, porcelán arcbőrén éppen, hogy csak száradni kezdtek a könnyek, egyik apró keze Kanda nagy és a kardforgatástól érdes tenyerében nyugodott, a másikkal görcsösen szorította a takaró szélét.
- Menjünk! – suttogta Lenalee meghatódva. Allen helyeslően bólogatott, és kihátrált a szobából.
- Olyan aranyosak! Nem hittem volna, hogy Kanda képes ilyen is lenni. – suttogta még halkan oda Allenek, és ő is kilépett a szobából. Lavi az ágy mellé sétált, megtámaszkodott az ágy fejtámlásán.
- Aludj jól kicsi csillag! – lehelte Cujo fülébe, és puszit nyomott az arcára, végül ő is elhagyta Kanda rideg szobáját.
Másnap hajnalban Lavi, Lenalee és Allen már az ebédlőben ültek. Rajtuk kívül csak páran kószáltak arra, így teljes nyugalomban fogyaszthatták a reggelijüket, vagyis csak fogyaszthatták volna. Mindhárman némán ültek, elgondolkodva, és szortírozták a tányér egyik szélére azokat a falatokat, melyeket Cujo szeret, s a maradékból néha-néha kanalaztak egyet. Egyszer csak nyikordult, majd csapódott az ajtó, és egy nyekkenés hallatszott. Kanda jött be rajta morcosan.
- Jóregg… - kezdte Lenalee, de akkor ismét belökődött az ajtó, most bizonytalanul, s lassan betipegett rajta Cujo könnyes szemekkel az orrát simogatva, ő nyikkant az előbb. – Te rácsaptad az ajtót?! – háborodott fel Lenalee.
- Szegényke! – Allen azonnal odarohant, és megnézte nincs-e valami komolyabb baja. – Semmi gond, csak picit beütötte. – nyugtatta meg a többieket, és az asztalhoz kísérte a sérült csöppséget.
- Kanda, olyan szívtelen vagy, pedig a tegnap estiek után már kezdtem azt hinni, hogy szorult beléd valamennyi szeretet.
- Miféle tegnap estiek után?
- Hát, megengedted Cujonak, hogy veled aludjon. – magyarázta Lenalee.
- nem engedtem meg neki! Éppen félálomba voltam, mire valaki benyit és bőg, nem nagyon érdekelt, ezért aludtam tovább, erre reggel arra ébredek, hogy valaki rámnyáladzott. Idegesítő kis vakarcs. Legközelebb tartsátok pórázon! – morogta zavartan.
- Hidd el nem mi engedtük el! Komuinak kellett volna vigyázni rá, mert a kutatási részlegen vizsgálták, de megrémülhetett tőlük, vagy durván bántak vele, ezért elmenekült. Komui azt hitte hozzánk jön, ezért nem szólt és nem is kereste. Valamiért téged talált meg. – magyarázta hevesen Allen.
- Tudjátok, hogy Komuira nem szabad semmit se bízni. A ti hibátok. – jelentette ki lenézően Kanda.
- Jól van na, ezt most elszúrtuk. – vallotta be Lavi. – De nem értem, hogy miért pont téged keresett meg.
- Lehet, hogy én voltam a közelben.
- Nem is tudhatta melyik a te szobád. Olyan sok van itt. Az elején én is mindig eltévedtem. – támogatta Allen Lavit.
- Azt mindegy! A lényeg, hogy már megvan, és minden rendben vele. Nem esett semmi baja. Legközelebb már jobban figyelünk rá. – jelentette ki határozottan Lenalee.
- Mintha családot alapítottatok volna, így hármasban. Nem a ti felelősségetek. Röhejes ez az egész. – dünnyögte Kanda.
Cujo közben csak ide-oda nézett, arra aki éppen beszélt, és igazán élvezte a helyzetet, annak ellenére is, hogy annyira lekötötte őket a társalgás, hogy akár el is mehetett volna, nem vették volna észre. Ismét kipécézte magának Kanda tányérját, és a fiú már csak arra lett figyelmes, hogy a hűn szeretett soba tésztája sebesen tűnik el a feketelyukszerű szájban, úgy, mint egy vonat az alagútban.
- Már megint! – nyögte kimerülten.
- Tök fáradtnak tűnsz, pedig elég korán néztünk meg és akkor már aludtál mint a bunda. – jegyezte meg Lavi.
- Ti csak ne játszatok kukkolót, főleg ne velem. – förmedt rá a srácra.
- Kanda… ugye nem?
- Mit nem?
- Ugye nem csináltál semmi olyat, amit megbánhatsz?
- Dehogy! Mire gondolsz?
- Istenem, meg sem bánod?! Olyan szörnyű vagy Yuu-chan. Ilyen liliomtiprót! Te pedofil! Legalább óvszert használtál? – rémüldözött Lavi, mire Kanda arca igencsak bevörösödött, de nem a zavartságtól, hanem a dühtől.
- Idióta! Mégis miket beszélsz? Sosem tennék olyat! Barom! – hevesen az asztalra csapott, majd felpattant.
- Elmész? Most miért? Nem úgy gondolta. – szólt utána Lenalee.
- De úgy gondoltam.
- Kussolsz! – csapott hátra a lány, és Lavi a székkel együtt dobott egy hátast, ami Cujonak felettébb tetszett, mert angyali kacagásba fogott. Lavi kedvesen rávigyorodott, és megpacskolta fejét.
- Te kis szadista! Ennyire örömöt okoz neked, ha nekem fáj? – kérdezte, de a vidámat mélabús mosoly váltotta fel, és magához rántva Cujot, szorosan átölelte.