2. fejezet

2. Miért kísértesz?

Kururugi Suzaku a munkájából kiszakadva tartott hazafelé. Este volt elég hűvös is. Sétálás közben elgondolkozott azon amit Milly mondott neki tegnap.

    *

      „ Megértjük, de elgondolkodhatnál végre azon hogy megbocsájtasz neki, akkor Lelouch is megnyugodhatna, és Nunnally is.”-Csikorgatni kezdte fogait és ökölbe szorította két kezét. Előbukkant belőle a bűntudta. A kihalt sötét utcán bandukolva segédkiáltásokra lett figyelmes . Már vette volna elő a fegyverét amikor észrevette nem rakott el egyet sem csak.....

      Két 11-es megtámadott egy birit lányt. A lánynak hosszú sötét rózsaszín haja volt és iskolai egyenruhát viselt.
    *

      Segítség, segítség! Valaki!-hallatszott a kétségbeesett kiáltás.
    *

      Ti mocskos britek miatt kell még mindig itt szenvednünk éjjel nappal. PUSZTULJ!-kiáltotta a támadó, majd kést rántott és döfte volna bele a lányba mikor a keze egy sötét alak tenyerében landolt és megállította. A férfi fekete köpenyt viselt és egy sötétkék maszkot. A támadó ijedten hátrahőkölt.
    *

      Ze...Zero nagyúr...tényleg ön az?-kérdezte csodálkozva a férfi.
    *

      Én vagyok, és megparancsolom neked hogy hagyd békében a lányt!-utasította.
    *

      De Zero nagyúr én csak azt csinálom amit te meghirdettél, pusztítsunk el minden britanniait.
    *

      Nem ezt hirdettem!-kiáltott dühösen.-azt hirdettem hogy....-kicsit elakadt a szava ő maga se tudta mit akar mondani.- hogy harcoljunk azért amiért vissza akarunk szerezni. Nem mondta egy szóval se irtsunk ki minden védtelen és ártatlan brit állampolgárt.
    *

      De...
    *

      Nincs de takarodj szemem elöl és többé ne támadj védtelen lányokra!-utasította majd a támadó eliszkolt. Mikor már jó messze járt Suzaku levette zero maszkját és visszatette a táskájába. Megterhelő volt a lelkének ezt eljátszania de nem volt más választása. Mikor elpakolt odament a riadt lányhoz.
    *

      Jól vagy? Nem sebesültél meg? -kérdezte aggódva.
    *

      Nem nem, csak megijedtem, de nincs baj.-mosolygott a lány. Mikor jobban megnézte Suzakut fölismerte.
    *

      Istenem, ön Kururugi Suzaku Britannia 7. lovagja.
    *

      Így van.-mosolygott.-és önben kit tisztelhetek kisasszony?-kérdezte majd fölsegítette a földről. Mikor a szemébe nézett ő is fölismert benne valakit, de az a valaki már halott volt.
    *

      Igen igen, milyen udvariatlan vagyok...a nevem Euphilia Salome.- mosolygott a lány. Suzaku szinte megdermedt. Nem hogy hasonlít rá külsőleg, a neve is majdnem ugyan olyan.
    *

      Valami baj van...lovag úr?-kérdezte aggódva a lány.
    *

      Ö..nem, semmi...ö...szólíthatlak Euphy-nak?
    *

      Igen. Emlékeztetlek valakire? Úgy nézel rám mint egy rég nem látott ismerősödre.
    *

      Valójában igen. -vallotta be.-egy nagyon régi jó barátomra.-mondta.-és ne szólíts lovag úrnak, szólíts Suzakunak. utasította.
    *

      Igen is.-hajolt meg.
    *

      Ugyan , attól még hogy egy nagy rendű lovag vagyok nem kell velem így bánnod velem, legyünk barátok, jó,-nyújtotta felé kezét.
    *

      Rendben .-mosolygott.
    *

      Hazakísérhetlek?-kérdezte Suzaku.
    *

      Nem szükséges hazatalálok egyedül is.
    *

      Én viszont szeretnélek, nem akarom még egyszer ezt a sisakot fölvenni.-mondta.
    *

      Hát jó.-egyezett bele a lány. Suzaku alig bírta róla levenni a szemét. A haja a szeme mind mind rá hasonlított. Euphynia.
    *

      „ Mondd Lelouch! Te akartad így? Miért kísértesz mondd? Hogy még jobban fájjon az emléke? Vagy....most teljesíted azt amire megkértelek?