-Jóóóreggelt, Icchy-kun!- szóltam be lágyan Ichigo ajtaján.
-Mi a frászt üvöltözöl??!- kiabált vissza a fiú, hallhatóan kissé ingerülten.
-Vonszold le magad reggelizni, kis napsugár.
-Majd. Elöbb összekészülök.
Gondoltam, egy kedves kis dallal feldobom a hangulatot. Én mindig könnyebben össze tudom szedni magam reggelenként, ha szól valami jó, dallamos zene. Elkezdtem énekelni az első számot, ami az eszembe jutott.

Ganbatte saa ganbatte
hotondo chuu samayou
naita tte sakenda tte
koko kara denakucha hajimannai /Yui - Just my way, nagyon imádomXD/

-Hééé, ne akarj megsüketíteni, te őrült.- dörmögte megint a kis vörös bentről.
-Give me love, give me your love, Icchy-kuuuuuun, énekelj velem. Squeeee!
-Jegyzetek magamnak késöbbre: minden cukrot hét lakat alatt kell tartani, az tuti.
Dudorászva, vidám hangulatban mentem le a konyhába, ahol a lányok és Kurosaki apuka már nagyban falatoztak. Leültem melléjük, pár perccel késöbb befutott a fiú is.
-Akkor mi most elmegyünk iskolába!- mondta Yuzu, aztán ők, az apjuk vezetésével elindultak a ház elött álló autó felé. A palacsinta remek volt, amúgy.
-Yummy yummy yummy, Icchy-kun, ez nagyon finom. Kérsz egy harit?
-Majd az iskolában eszek valamit...
-Nem úgy van az! Egy ilyen szép szál fiúnak kell ennie valamit. Palacsintát?
-Inkább induljunk el, Yume-chan.
-OK, Icchy!
Még morgott valamit arról, hogy a házuk lassam shinigami szálló, aztán elindultunk.

-Ishida-kun!- rohantam le a fiút a nagyszünetben. Ő volt az utolsó reményem. -Mit vegyek egy fiúnak karácsonyra? Te fiú vagy, szóval tudod, hogy mit szerettek, ugye?
-Honnan tudjam, hogy Kurosaki minek örülne?
-Ishida- kuuuuun, könyörgöm, segíts! Délután eljönnél velem ajándékot keresni???
-Uhm, van más választásom? Mondhatnám, hogy nem megyek, de akkor hisztiznél.

Suli után együtt elindultunk az áruházba. Végigjártunk vagy száz boltot, de valahogy semmi nem tűnt jónak. Aztán Ishida javasolta, hogy vegyek valami jó parfümöt.
-Mondjuk ez?- nyomott a kezembe egy illatmintát, ami olyan volt, mint a szúnyogirtó.
-Boágh, ez olyan büdi, hogy el sem hiszem. Nem tetszik.
-Pedig szerintem kellemes. Hasonló, mint az egyém. Ha magára fújja az ember, akkor nem ilyen erős. Szagold csak meg!- azzal odahajoltam hozzá és megszimatoltam.
-Mmmmm, ez tényleg jó, de még csak nem is hasonlít.
Kicsivel késöbb sikerült megtalálnunk azt az illatot, ami olyan Icchy-kun. Mivel elég későn végeztünk, Ishida elkísért hazáig. Ichigo a konyhában várt, ahogy beléptem, egyből nekiugrott a torkomnak. Nagyon ideges volt.
-Persze, nem kell ám szólnod, ha valahova elmész! Nem baj, ha nem tudja senki, hogy éppen hol vagy, igazán. Csak úgy eltűnsz, egy telefon, vagy akármi nélkül.
-Az áruházban voltam egész délután. Nézelődtem...
-Az áruházban? Ishida pedig véletlenül volt éppen ott, abban a boltban, ahol te...
-Hátöhm... együtt voltunk, tulajdon képpen. De te honnan tudod?
-Mizuiro látott titeket valami parfümériában ölelkezni. Jól elvoltatok, azt mesélte.
-Csak megszagoltam egy parfümöt rajta, ennyi.
-Jó, nekem mindegy, nagyon nem érdekel, hogy kivel mit csinálsz. Csak máskor azért hívj fel, ha valakivel elmész valahova.- mondta kicsit csalódottan.

Másnap, vagyis szombaton ketten mentünk a városba, hogy bevásároljunk az ünnepre. Kurosaki-san minket kért meg, hogy vegyünk valami dekorációt, ennivalót, plusz így elintézhettük az ajándékokat is.
-Nem hagynád abba?- morgott a vöröske, mikor karácsonyfa díszeket akasztottam a füleire. Olyan viccesen nézett ki! A többi vásárló is jót nevetett, mikor meglátták.
-Hülyét csinálsz belőlem! Ishida persze ölelést kap...
-Mi?
-Őt is kidekoráltad? Tuti biztos, hogy nem hagyta volna magát...
-Csak nem vagy féltékeny, Icchy-kun?- vigyorogtam rá, mire teljesen elvörösödött.
-Hülyeség! Miért lennék féltékeny? E-ez tényleg egy hatalmas hülyeség...

Természetesen mi ketten lettünk kiküldve, hogy díszítsük fel égőkkel a házat.
-Hey, Icchy-kun, nagyon vigyázz!
-Tartsd a létrát rendesen!!! Le fogok esni... LE FOGOK ESNI!
-Tarts ki, hozok valamit, amire ráeshetsz!- kiabáltam, aztán elrohantam valamiért.
-ELENGEDTED A LÉTRÁT!!!!
Ekkor egy hatalmas nyekkenés, aztán mire visszaértem, ő már ájultan feküdt a földön.
-Ichigo! Hey, ébredj fel... U-ugye nincs semmit bajod?
Talán ha rendesen megnéztem volna, rögtön rájövök, hogy valami nincs rendben vele. Az egész fiú fehér volt, még a haja is. Hirtelen kinyitotta a szemeit, aztán egy őrült kacagással felpattant. Próbáltam hátrálni, de céltudatosan felém jött, végül már a ház falához nyomott. Erősen szorította a torkomat.
-I-ichig-go...- nyögtem az utolsó levegőmmel. Alig láttam... Ez nem Ichigo, ez nem lehet Ichigo. Ő mindig olyan kedves volt hozzám. Ha meg is nehezítettem az életét, mindig kedves volt. Nem zavart el, pedig megértettem volna néha. Mindig mosolyognom kellett, ha rá gondoltam. Arra a fintorgó arcra. Még most is, ahogy felidéztem magamban a morgását, mosolyognom kellett.
-Mit vigyorogsz?- kérdezte Ichigo, aki mégsem volt Ichigo.
-E-szembe jutott I-icchy-ku-un. Olya-an édes.
A furcsa, fekete-sárga szemei fentakadtak egy pillanatra. Már csak pár pillanat, és elájultam. Félig még eszméletemnél voltam, egy hangos üvöltést hallottam magam mellett, aztán minden eltűnt.

Egy hűvös, de mégis izzadt kéz ért az arcomhoz. Megsimogatott, aztán félretűrte az arcomból a hajamat. Mintha szipogott volna, valamit motyogott is magában, aztán apró cseppeket éreztem a homlokomon.
-H-hey, Icchy-kun. Mindjárt kinyitom a szememet, szóval töröld meg az arcodat, jó?
-Y-yume-chan? Yume-chan!
-Kérlek, kérlek szépen, ne kiabálj! Nagyon fáj a fejem...
-Ne haragudj! Beviszlek a házba.
Lefektetett a szobájában, de látszott, hogy nagyon rosszul van. Őt jobban megviselte, mint engem.
-Én... annyira sajnálom. Mikor bevertem a fejemet, valahogy elszabadult a hollow.
-Semmi baj. Nem tehetsz róla.
-Amikor meghallottam, amiket mondtál, akkor egyszerűen... harcolnom kellett.

-Kemény?- kérdeztem a fiútól.
-Az.- bólintott, de azért csinálta tovább. Az ujjai kezdtek elfehéredni, a homlokán pedig végigfutott egy kis izzadtságcsepp. Nagyon kitartó volt. -Mindjárt jó, jónak kell lennie! Addig csinálom...
-Megkóstolhatom?
-Nem! Majd akkor ehetsz mézeskalácsot, ha már karácsony este van. Amúgy pedig ez csak a nyers tészta, ráadásul még gyúrnom kell egy darabig, hogy jó legyen.
-Icchy-kuuuuuun! Légysziiiiiiiiii!!!! Te olyan szívtelen vagy...
-A lányoknak sem adtam, szóval úgy igazságos, hogy te sem kaphatsz belőle.
Itt kezdtem el hisztizni és vinnyogni, egészen addig, amíg feltűnés nélkül egy kis darab tésztát nem nyomott a kezembe. Elégedetten megettem, aztán kinyújtottuk a tésztát.
-Innen jön a keratív munka. A szaggatás, sütés után pedig a díszítés, ami a te dolgod.- jelentette ki a fiú.
-Wakatteru! A lányok is jönnek majd segíteni. Egyedül soha nem végeznék.
Kivágtam a kis figurákat, aztán megsütöttük őket. Persze pár darab "véletlenül" eltört, szóval az egész család nekiállt a kóstolgatásnak.
-Gyerekek, ez isteni!- örvendezett az apuka. -Komolyan, soha nem gondoltam volna, hogy az én drága fiacskám egyszer süteményt fog sütni. Megható pillanat ez!
Mikor elkezdtük a díszítést, a tálban, ahol összekevertük a cukormázat, maradt egy kicsi. Az edényt odalöktem az asztalnál ücsörgő fiúnak.
-Nem szabad hagyni, hogy beleszáradjon, mert akkor nagyon nehéz elmosogatni.
-Vállalom a feladatot!
Amíg mi hárman dekoráltunk, addig ő nassolt egy kicsit. Megérdemelte, mert végig nagyon lelkesen segédkezett. Nagyon jó kis kuktám volt...
-Icchy-nii, a szád tiszta maszat!- nevetett rajta Yuzu.
-Van egy szép fehér bajszod, Icchy! De aranyos vagy! Csináljunk fotót!
A két kislány elment megkeresni a fényképezőgépet, én pedig leültem a fiú mellé.
-Nagyon élvezik. Eddig soha nem sütöttünk együtt semmit.
-Pedig ügyesen csinálod.
-Köszi.- mondta elpirulva, aztán közelebb hajolt...

-Yume-chan, milyen lett a cukormáz?- kérdezte a berobogó legidősebb Kurosaki.
-Hmmm?- néztem rá bután.
-Megkóstoltad, igaz? Maszatos az arcod. Finom lett?
Ichigo nagyokat bólogatott az apja háta mögül.
-I-igen, Kurosaki-san.
Mikor a férfi kiment, a drágalátos fia hangos nevetésben tört ki.
-Ne vihogj már, Icchy-kun! Amúgy pedig nyálcsere elött illik megtörölni a dzsuvás képedet! Ragadtál...
-Hey, egy szóval sem tiltakoztál!
-Hagytál szóhoz jutni?
Vállat rántott, aztán nassolt tovább. Idióta, édes Kurosaki Ichigo...