2. Fejezet

A szívem összeszorult a név hallatán. Azumi. Az-AZ Azumi, akivel régen sokat nevettem. Azt hittem halott és él. De. Ilyenkor gondolok bele, hogy a maszk milyen fájdalmat okozz. Mikor Nunnally kiejtette a nevem sírni kezdett. Olyan fura volt. Szívesen hallgattam volna, hogy MI történt vele. Mindent tudni akartam, de a maszk miatt nem tudhatom. Ekkor láttam meg Karent és Ginot együtt sétálni. Ez is rossz érzés. Látom a régi barátaimat, de nem mehetek hozzájuk beszélgetni, megbeszélni a történteket, együtt nevetni...Még lehetne sorolni. A maszk miatt Suzaku egyedül van, csak Zero nem. Suzaku szenved, de Zero miatt a világ boldog és megbékélt. Kisebb zűrök vannak, de már nincs háborúskodás. Ez AZ, amit Lelouch és én teremtettünk sok áldozat árán. De most még jobban össze van szorulva a szívem. Azumi első szerelmem volt. Azt hittem már nem érzek iránta semmit, hogy Euphy lesz örökké a nagyszerelmem,de ez nem így van. A szívem újra megdobogott, mikor eszembe jutott, hogy találkoztam Azumival és a többi közös emlék.

***

Rettenetes hóvihar volt. Úgy 6 éves lehettem. Egy házaspár kopogott be. Menedéket kért a vihar elől. A kocsijuk lerobbant. Apám természetesen ellátta őket. Utánuk lépett be a lányuk. Hosszú fekete haj és mély kék szemek. Teljesen el volt ázva, de még így is szép volt. Nálam egy évvel fiatalabb volt. Gyorsan rohantam törölközőért, majd ráterítettem majd a kandalló mellé vezettem, míg a felnőttek elbeszélgettek. Tincseiről csöpögött a megolvadt hóból lett víz. Azt hittem arcáról is csak a víz folyik, csak később vettem észre, hogy azok könnyek.

- Kururugi Suzaku a nevem. Megkérdezhetem a neved? - meglepően nézett rám. Boldogan, bíztatóan, mosolyogtam, hogy éreztessem vele, hogy nem bántom.

- A.. Azumi.

- Szép név. - mondtam. Láttam, hogy még mindig vacog annak ellenére, hogy tűz mellett vagyunk. Nem érdekelve, hogy még vizes lehetek magamhoz húztam. - Így jobb lesz. - éreztem, hogy megvan illetődve. De fejét a vállamra döntötte. Pár perccel később arra lettem figyelmes, hogy elaludt. Olyan aranyos volt. Valamikor én is elaludhattam, mert egy következő emlék az, hogy felébredtem az ágyamban. Kimentem. Ott evett a családjával. A vihar még mindig tombolt. Ekkor vettem észre, hogy a lányon az én ruháim vannak. Kicsit nagyok neki, de míg rendesen megszárad a ruhája addig jó. Apám megkért, hogy menjek vele játszani. Félénken követett a szobámba. Miniszterelnök fiaként sok játékom volt. De inkább fiúknak való, hisz fiú vagyok.

- Azumi-chan. Mit akarsz játszani? - most így megnézve, talán egy két centivel voltam nagyobb nála. Az autók felé mutatott. Elmosolyodtam, majd ő is.

Beszélgetve játszottunk. Ahogy múlt az idő, úgy lett egyre nyíltabb. Akkor tudtam meg, hogy a szüleit nem kedveli. Fél tőlük. Viszont arra is rákellet jönnöm, hogy a aranyos lány külső mellett, elég fiús. Mikor a hóvihar elállt ők hazamentek.  De a többi napban meglátogatott. Mindig játszottunk. Hógolyóztunk, szánkóztunk. Nyáron vízzel fröcsköltük egymást. Mindig mosolyogott. Lelouchal és Nunnallyval azon a napon találkozott, amikor megérkeztek. Feléjük bátortalan volt, de ő is rögtön megsajnálta Nunnallyt mikor felismerte, hogy nem elég, hogy nem tud járni, de még vak is.
Mindig futottunk versenyt. Jó sportoló volt. Hol Azumi, hol én lettem az első, csak Lelouch helye volt a biztos. Utolsó. Mondjuk sport sosem volt az erőssége volt. Fél év. Ezután tűnt el Azumi csak úgy, hogy többet nem is hallottam róla. EL sem köszönhettem és akkor éreztem úgy, hogy egy darabot kivágtak a szívemből. 

***

 Ezek az emlékek. Olyan jó lenne bemenni megkérdezni mi történt vele, de nem. Kururugi Suzaku halott. Csak is a bútoroknak és a papírnak beszélhetek, mondhatom el bánatom. Nunnally lépett ki egyedül. Szomorú volt az arca és azt is hallottam, ahogy Azumi sír. Azumi mindig is sokat sírt. Nem törődött vele, hogy mások kinevethetik, de ő csak így tudta legyűrni fájdalmait.

Este van. Az Ashford akadémián éjszakázunk. Nunnally a mellettem lévő szobában van. Épp venném le a maszkot, mikor arra lettem figyelmes, hogy az ablak nyitva van, de nem én nyitottam ki. Mire megfordultam Azumi volt ott. Egy fegyvert szegezett rám. Nem értettem semmit. Mi ütött Azumiba? Mit keress itt és miért szegezz Zerora fegyvert? Hisz Zero békességet hozott minden embernek. Már senki sem szenved annyit. Miért akarná valaki megölni? Miért pont Azumi?