Bleach 2 : Bleach 2 - Az átkozott kapitány |
Bleach 2 - Az átkozott kapitány
2009.12.06. 18:42
1. fejezet
1. fejezet
Aki nem a bosszúért él (part 1)
Holdfényes éjszaka köszöntött Soul Soceityre, és a 10. osztag épületére, ahol nagy nyugalomban, és csendességben pihent az irodában, Matsumoto Rangiku. Az íróasztalánál pedig ott szorgoskodott a kapitány Hitsugaya Toushirou. Bár úgy tűnt Matsumoto nyugodtan alszik, rémálmok gyötörték és kis idő múlva föl is ébredt. Csodálkozva nézett kapitányára amint meglátta.
-Nahát kapitány, már este van? Sajnálom, elaludtam.
-Semmi baj, befejeztem a maradékot, de most már én is lepihenek.-mondta majd belehuppant az egyik kanapéba. Nem szóltak egymáshoz, csendesen pihentek egy nehéz nap után, bár a java csak most kezdődött. Matsumotot kirázta a hideg. Egyre jobban fázott a szobába, pedig egész nap sütött a nap, és jó idő volt.
-Taicho, most ezt mér kell? Igen is rendesen dolgoztam ma.-mondta nyavalygó hangon közben fölvet egy pulóvert.
-De én...-dadogta majd mikor a kardjához nyúlt...- semmi lélekenergia nincs benne.-jelentette ki.
-Tessék ?-kérdezte csodálkozva. -hogy hogy nincs, hiszen akkor....
-Matsumot, nézd meg Hainekot!.-utasította, majd ő is a katanájához kapott, de abban sem volt semmi energia.
-Már megint kezdődik?-kérdezte. Kinézett az ablakon, szinte megfagyott látványtól ami fogadta.
-Kapitány, odakint, két őr!-kiáltott.- teljesen megvannak fagyva.- Toushirou fölpattant már ugrott volna ki az ablakon mire az befagyott.
-A fene már! Mi folyik itt?.-kérdezte közbe az ablakot próbálta de semmire nem jutott vele.-gyorsan az ajtóhoz!.-mondta majd már megfogta a kilincset, már nyílt is az ajtó, de befagyott az is. Bentragadtak. -ki lel innen törnünk.-mondta Toushirou.
-Talán egy Kidouval. -javasolta Matsumoto.
-Igen.-mondta elszántan Toushirou.- Bakudou 31. Sakkaho!.-kiáltotta majd a vörös gömb kivágta az ajtót és futásnak is eredtek. A folyosót hideg köd lengte be, a bejáratot pedig fény árasztotta el.
-Mi ez az egész Taicho. -kérdezte Matsumoto, de Toushirou mintha meg se hallotta volna futott tovább. Mikor kiértek az udvarra látták hogy minden csupa jég, meg hó.
-Hyourinmaru gyere elő, tudom hogy kiszabadultál és itt vagy!.-kiáltotta Toushirou a sötétségbe.
*
Már jó ideje nem találkoztunk így.....-mondta közben Toushirou előtt termett.-mester.
*
Mégis hogyan szabadultál ki?-kérdezte meglepődve.
*
Csak egy fényló aranymedált láttam, és már kint találtam magam, de addig nem térek vissza hozzád mester míg meg nem találom azt aki megint elválasztott tőled!.-mondta elszántan, majd el is tűnt.
*
A fene, annyira makacs.-morgott Toushirou.
*
Nem is tudom miért.-mondta unott fejjel Matsumoto.
*
A megjegyzéseidet tedd félre. -mondta.-menjünk utána!.-utasította a hadnagyát aki követni kezdte. Az éjszaka sötétbe burkolt mindent.
A fák közt fagyos szél fújt, majd a fagyos szél hamut is hozott magával. A fán egy árny jelent meg.
*
OBA-san! Hát újra látjuk egymást.-kiáltott az „árny”.
*
Haineko, te neveletlen macska gyere vissza azonnal!-kiáltozott mérgesen Matsumoto.
*
Még mit nem, azt csak lesheted! Most hogy csak én és az én drága Hyourinmarum szabadult ki egyedül, elcsavarhatom a fejét könnyedén. -Toushirounak az álla is leesett a kijelentést halva.
*
Matsumoto, figyelmeztetlek, ha ezt hagyod egy évig te fogod írni a papír munkát.-mondta fenyegetően.
*
Abból nem eszik.-mondta majd előrántotta fegyverét.-maga mennyen előre kapitány és állítsa meg Hyourinmarut. -mondta.
*
Rendben számítok rád.-majd azzal el is tűnt.
*
Mi lesz most Oba-san,mit fogsz tenni?-kérdezte nagyszájúan. De Matsumoto hirtelen eltűnt a szeme elöl.
*
Mint a múltkor.-mondta majd pengéjét Haineko nyakának szegezte.- megtanítalak a jó modorra.- mondta. Haineko a támadást egy hamu örvénnyel védte ki.
*
Semmi értelme megint ezt csinálnunk, gyere vissza most azonnal!.-parancsolt rá a kardjára ám az csak vigyorgott majd meglendítette a karját és Rangiku felé szállt a hatalmas hamuköd......
*
Hyourinmaru!.-kiáltott Toushirou kardja után villámlépés közben, ám sehol sem találta. Egyszer csak megállt. Ismeretlen lélekenergiát érzett a közelbe. -ki van ott jöjj elő!-ordította a sötétségbe. Egyszer csak az egyik fáról egy ismeretlen személy ugrott le elé. Haja fekete volt mint az ében, szemi azúrkéken világítottak az éjszaka sötétjében, halálisten ruhát viselt, bár vállánál és derekánál lila kiegészítőt viselt.
*
Ki vagy?-kérdezte közben előrántotta katanáját. A lány csak mosolygott.
*
Te nem ismersz engem, de én téged igen....Hitsugaya Toushirou. -mondta ördögien. Toushirou összeszorított a mérgében a szemöldökeit.-te vagy az aki kiszabadította a zanpakutomat?-kérdezte mérgesen. A lány lassan fölemelte a jobb kezét, Toushirou védekező pozícióba állt. Egy arany színű, hatszög alakú medált tartott maga elé.
*
Erre gondolsz?-kérdezte.-ezzel szabadítottam ki Hyourinmarut és Hainekot. De ezzel még korán sincs vége.....-mondta, majd eltűnt
-*Villámlépés*-mondta magában Toushirou, majd egy pillanattal később lány már a jobb vállánál volt, kezében egy apró tőrt tartott amivel megsebezte a kapitány vállát.
*
Ki a ...fene vagy te?-kérdezte közben a sebét szorongatta, a lány közbe messzire ugrott tőle.
*
A nevem..... Kusaka Hitomi!
To be continued
|