6. fejezet
A sötét Zork

Eközben a város határán túl lévő barlangban:
-    Látom megtalálta a koronát! – vigyorgott Hani, miközben elégedett arccal figyelte a történteket az Élet Kútjának segítségével.
-    Az jó! - ismerte el Sani a bosszúja beteljesítéséhez készülődve. – Már csak az a kérdés, hogy lesz-e elég bátorsága használni?
-    Ezt meg hogy érted? – ijedezett Haniko.
-    Sehogy! Nem lényeges! Szólj, ha végre elindult visszafelé! – utasította, majd kiment a párkányra, hogy végrehajtson néhány próba átváltozást.
Kicsit később:
-    Attól tartok, ide már nem jön vissza! Áááááááááá!!!!!!! – szólt illetve kiáltott Hani a párkányra menet.
Sani épp egy hatalmas és nagyon ijesztő sárkány képében dühöngött a bejárat előtt. Bosszú vágyát egy minden szörnynél erősebb és félelmetesebb átváltozásba egyesítette. Bőre fekete és pikkelyes volt. A hátán végig két méteres tüskék sorakoztak és a végtaghajlatainál is egy vagy akár kettő is volt. A barlang falát felégetve tüzet okádott, hogy levezesse a harc miatt felgyülemlett feszültséget. A szemeiben a gyilkolási vágy tüze lobbant. Haniko majdnem halálra rémült barátnőjétől, hisz még sose látta ilyennek (de Én se!). Sani észre vette az ijedten lihegő lányt, aki sikításakor rögtön leült a földre és a döbbenettől még csak fel se tudott állni. A sárkány fél percen belül eltűnt és a helyén ismét egy lány jelent meg. Sani rögtön lehiggadt, amint meglátta barátnője félelmét.
-    Mit mondtál? Mi történt, Hani? – érdeklődött a ’Sárkánylány’.
-    Ööö… Arisa a bátyjával megy a csatába. A Fáraó hatalmas sereget gyűjtött össze Bakura ellen és a húgával együtt már indulásra készek.
-    Idióták!!! – kezdett el ordibálni Sanako. (Már majdnem emberként is tüzet fújt! Hi-hi!) – Ez az Én harcom!!!! Az enyém!!!! Ha a Fáraó azt hiszi, hogy helyettem is megölheti, akkor nagyon téved!!!! Én fogok végezni Bakura-val!!!! Az a szemét dög megbánja még, hogy átvert!!!! Ezt a sérelmet ÉN fogom behajtani rajta!!!! Hani!!! Azonnal keresd meg azt a mocskot!!!
-    Mármint Bakura-t? – kérdezte óvatosan.
-    Persze, hogy Bakura-t! Még a Fáraó előtt végeznünk kell vele!!!
-    És mi lesz Arisa-val?
-    Menjen csak a drága bátyával! Se Ő, se a korona nem kell! Így is le tudom győzni azt a mocskos disznót!
-    Rendben, Te tudod! De Ari és Atem szerintem dühösek lesznek!
-    Kit érdekel!!!! Tedd amit mondtam!!! Lódulj már!!!
-    Jól van, na! Megyek! – mondta Hani, majd durcásan a kúthoz ment. A különböző helyszíneket vizsgálva egyszer csak rátalált Tolvaj Bakura-ra.
Az események felgyorsultak, míg Sanako őrjöngött. Bakura megtámadta a várost egy Zork nevű szörnnyel. Sok legenda keringett erről a legyőzhetetlen démoni szörnyetegről. Megjelenésével eltakarta a napot, s baljóslatú sötétség szabadult Egyiptom földjére.
-    Haniko! Mi történt? Hova tűnt a nap? – rohant be a sötét barlangba Sanako.
-    Bakura megidézte Zork-ot és a Fáraó-ra uszította! Veszélyben vannak! Segítenünk kell! – magyarázkodott és mondta javaslatait Haniko.
-    Talán mégis csak szükségünk lesz Arisa-ra és a koronára! Gyerünk! – mondta Sani, majd Hani-val együtt sárkánnyá alakult és a palota felé vették az irányt.
A városban ez alatt tombolt a káosz. Zork mindent elpusztított, ami az útjába került. Megállíthatatlanul közeledett a palotához. A jobb vállán állva pedig ott parancsolgatott Bakura.
-    Meg ne állj a palotáig! Itt az ideje, hogy bosszút állj a Fáraó-n! Pusztítsd el a palotájával és a népével együtt! – adta a tippeket.
Volt valaki, akinek nem tetszett a program. Egy fekete sárkány támadta meg a szörnyet az ég felől. Zork nagy zajjal ült rá egy épületre a támadás erejétől. Bakura-nak valahogy sikerült a vállán maradnia. Én viszont el nem tudom képezni, hogy sikerült neki egy ekkora huppanással. Ekkor érkezett meg a palota népe velem együtt. A lovak nagyon megijedtek. Ha nem lennék jó lovas, akkor leestem volna róla.
-    Úgy látom Sani már dolgozik is! – mondta elégedetten Atem.
-    Biztos dolgozik! Csak hogy ez nem Ő. – informáltam, mert nem láttam rajta az Ezeréves Jel-et.
-    Én az Éjsárkányok családjának utolsó tagja, Akemi Gushiken vagyok. Egyiptom új Védő Sárkánya. És most tűnjetek el innen halandók! – szólt a sárkány nagy büszkeséggel a hangjában.
-    Áhá! Szóval a másikat korán küldték nyugdíjba! – kuncogott Bakura. – Azt hittem, ha Őt elintézem, akkor nem lesz már több hozzá hasonló balek, de úgy tűnik veled is végeznem kell!
-    Mi az, hogy vele IS?!! – hallatszott Sanako felháborodott hangja Akemi mögött. – Még velem se végeztél!!!
-    Ami késik, nem múlik! – mosolygott Bakura.
-    Mi a fenét keresel Te itt? – hordta le a sárkány Sani-t. – Kotródj innen! Nincs itt semmi keresni valód!
-    Dehogy is nem! Ez személyes ügy! Én fogok végezni Bakura-val, Te meg mehetsz vissza a fajtádhoz!
Jól el vitatkoztak a levegőben. Unalmában Haniko leszállt a bátyám mellé, s emberi testet öltött. Végül feltett nekem és Atem-nek egy szórakoztató kérdést:
-    Szerintetek emberként vagy sárkányként veszélyesebb Sani?
-    Tök mindegy. – válaszoltam. – A lényeg, hogy dühös legyen.
Bakura és Zork azonban vért akartak látni, ezért Zork lecsapta Akemi-t, mint egy legyet. Sani csak nézet maga elé, hogy pár másodperce még ott lebegett előtte és sértegette. Aztán lassan lenézett a földre és látta, amint vérbe ázva fekszik egy méretes kráter közepén. Hani nem volt hozzá szokva ehhez a látványhoz, s elfordította a tekintetét. Én tűrtem, mert Aker se festett sokkal jobban pár éve.
-    Egy sárkánnyal kevesebb. – mondta elégedetten Bakura. – Maradt kettő.
-    Tanulj meg számolni! – sértegette Sanako. – Hani eredetileg boszorkány és nem sárkány. Velem pedig nem lesz olyan könnyű dolgod, mint ezzel a szerencsétlennel.
-    Nem baj. – legyintett Bakura. – Zork miatt ez már nem lesz sokáig így!
-    Neked tényleg nem, mert Én leszek az utolsó, akit látni fogsz! – kiáltotta, majd átváltozott egy kígyótestű sárkánnyá és Zork köré tekeredett. Aztán célba vette Bakurát, hogy szénné égesse.
Csak hogy ez nem ment ilyen könnyen. Bakura Ezeréves Gyűrűje fényleni kezdett és Zork azonnal szétfeszítette Sani testét. A kimerültségtől a földre esett és visszaváltozott azzá a sárkánnyá, aki korábban volt. Ez az eredeti alakja szürke színűen. Ezután Zork rátaposott a fejére, amit még nézni is rossz volt, nemhogy átélni. Mi nagyon dühösek lettünk.
Atem megidézte az egyiptomi isten szörnyeket: Obelisk, Slayfer és Ré szárnyas sárkánya. (Nincs sárkány hiány, mi? ) A három szörny megtámadta Zork-ot, aki meghátrált. Csak pár méterrel ment hátrébb, de Én már rohantam volna Sani-hoz, ha Atem meg nem állít.
-    Maradj itt! – fogta meg a vállam. – Ezt bízd a szörnyekre!
-    Sani-hoz akarok menni és nem Bakura-val végezni! – informáltam a tervemről.
-    Túl veszélyes! Ne aggódj! Nem lesz semmi baja sem!
Lassan tényleg kezdett feltápászkodni. Látszott rajta, hogy fáj minden tagja.
-    Sani! Jól vagy? – kiabáltam oda neki, majd hirtelen Zork felé néztem, mert a harc egyik zaja megijesztett.
-    Persze! De még jobban leszek, ha megölöm ezt a szemetet! – nyöszörögte, majd egy szárnycsapással a levegőbe emelkedett és csatlakozott az isten szörnyekhez.
Nagyon jól elvoltak egy darabig, de aztán Zork felül kerekedett rajtuk. Egymás után elintézte Atem szörnyeit és arra készült, hogy Sani-t is megölje. Kitért ugyan a támadás elől, de a pusztító sugár széle eltalálta. Kínjában már nem tudta irányítani az átváltozó képességét és legalább 5 sárkány alakját felvette mielőtt emberi testben elájult. Hani most már úgy döntött segít neki, ezért félre lökte Zork-ot, mikor az a kegyelem döfésre készült. Mivel hogy nem túl nagy sárkányként támadott, így Zork nehezen, de talpon maradt. Erősen megragadta Haniko karjait és messzire eldobta. Körülbelül a palota előtt érhetet földet az irányból ítélve.
-    Hatalmas ereje van! – kiabálta ijedten egy katona Seth háta mögül.
-    Még a szörnyek se állhatnak az útjába! – ordibálta egy másik. (A barátnőimre is célzott a „szörny” szóval.) – Futás! Tűnjünk el innen! – s az egész sereg csinált egy hátra arcot, hiába mondták a papok és a fáraó, hogy maradjanak.