Két sors a homokból
1.rész
Kazekage-Sama

Úgy futottam hogy a lábam nem érte a földet. Bár veszettül fújt a szél, s ráadásul homokot a szemembe, mégis a boldogságtól hajtott szívem irányította lábaim, s én csak futottam mint egy őrült. Ma volt a nagy nap, hogy az áhított fejpántomat annyi tanulás árán, végre megkaphatom, ami hovatartozásom, és rangomat jelképezni. A falum ahol fölnőttem, és életem eddigi 16 évét töltöttem, az a homokrejteki falu. Mások már 12 évesen Geninkek lettek, de engem a szüleim féltése akadályozott ebben, pedig minden képességem meg volt rá. Nagynehezen beletörődtek hogy ezt a veszélyekkel teli utat választom, hogy jót tegyek a falunak ahol élek, hogy hasznára legyek azoknak akik szeretnek , s én szeretem őket.

Szaladtam a homokviharban ahogy tudtam . Kicsit késésben is voltam, így sietnem kellett. A homoktól annyira nem láttam semmit hogy egyszer csak nekimentem valaminek, de úgy hogy a földön landoltam, s megeredt az orrom vére. Nem volt előttem semmilyen betonfal vagy akármi de.... Szemeim kikerekedtek, és elfogott a remegés. Egy homokfal állt előttem, és jól tudtam kinek a homokfala ez. Ahogy leereszkedett a fal, egyből megláttam őt. Rövid vörös haja kikandikált a kék kalap mögül amit maga elé tartott, hogy ne menjen az ö szemébe se a homok. Fehér szoknyaszerű ruhát viselt, mint ahogy azt illik, hisz ő volt... a mi vezetőnk... a Kazekage. Ennyit tudtam róla még a rendes nevét se. Na meg hogy mindenki fél tőle.. a Shukaku miatt, ami a testében tanyázik.. A démoni szörnyeteg, ami nem hagyja a lelkét nyugodtan élni. Féltem tőle ahogy előttem állt. De aztán meglepő dolog történt.

-Ne..ne haragudj. -mosolygott rám.-megütötted magad? Megsebesültél? Tényleg ne haragudj, nem direkt volt.-kezét felém tartotta ,hogy fölsegítsen a földről, s én önkéntelenül is elmerültem, egyszínű világoskék szemeibe. Tudtam hogy nem direkt volt hiszen a képessége része, hogy a homok akkor is megvédi bármilyen külső támadástól, ha ő azt nem akarja. Egy ideig meg se tudtam mozdulni, még mindig kicsit sokkos állapotban voltam miatta. Aztán a ridegség amit a félelem miatt éreztem eltűnt, s melegség lépett a helyébe ahogy nagy világoskék szemeibe bámultam. Aztán kacsómat az ő kezébe tettem, hagytam magam fölsegíteni. Olyan meleg volt a keze, hogy olyat még nem is éreztem. Ahogy föleszméltem ki is áll előttem, én is mentegetőzni kezdtem.

-Ne haragudjon Kazekage-sama. Én nem figyeltem.- hajoltam meg bűnbánóan előtte. Kedves arca morcos , sértődékeny, és dühösbe váltott át.

-Nem szeretem ha így hívnak.-mordult rám.- neked se tetszene szerintem ha állandóan csak a rangodon hívnának. Gaara a nevem. -mondta. Ahogy fülemet megütötte a neve, mintha tüzes pálcával vésték volna bele a szívembe ezt a nevet.-szóval csak hívj Gaaranak, vagy ha annyira tisztelegni akarsz akkor Gaara-samanak, az is jó.-mondta.-amúgy benned kit tisztelhetek?-kérdezte, közben végigmért szemeivel.- úgy látom te még csak Genin sem vagy, csak nem a kinevezésre siettél?-kérdezte.

-De igen. És igazság szerint késésben is vagyok.-vakartam meg a tarkómat zavaromban.

• Érdekes, szerintem a ceremónia helyszíne pont ellenkező irányban van , nem gondolod?-vigyorgott.

• He? Na ne már? A homok az oka hogy nem látok semmit.-csúsztak ki a szleng szavak a számon. Ő meg csak kuncogott ezen.

• Akkor menjünk együtt.-javasolta.-úgy se kezdik el nélkülem szóval nincs miért aggódnod.-mondta kedvesen. Lenyűgözött a személye. Teljesen más mint ahogy leírták őt nekem. Azt mondták egy mogorva alak akivel nem lehet beszélni, egy igazi szörnyeteg. Csak az az egy jó van benne hogy a falut minden áron védi. Némi ellentmondást éreztem ebből, hiszen egy mogorva alak nem védene egy falut magától. Még hogy mogorva... a mosolya kedvességet és törődést sugárzott. A szívem szinte lángolt ahogy csak rápillantottam.

• Ömm az én nevem Sabaku Hana. -hajoltam meg.-örülök hogy megismerhetem Ka...-akadtam meg, már mondtam volna hogy Kazekage-sama, de azzal megint csak megsérteném.-akarom mondani Gaara-sama!.

• Örülök hogy megismerhetlek..Hana-chan. -mosolygott ismét rám kedvesen, majd elindultunk együtt a ceremóniára. Nem is kell mondanom hogy aki csak meglátott minket együtt ,vagy nem hit a szemének, vagy leesett az álla..vagy durvább reakciójuk voltak az embereknek. A társaim, szerintem ők azt hitték szellemet látnak.

• Hana-chan te meg...-nézett rám nagy szemekkel Hitomi, az egyik barátnőm aki 14 éves volt.

• Köszi megvagyok.-vigyorogtam, mintha mise történt volna.

• De..de.. az akivel jöttél..az a Kazekage volt.-mondta kis fölháborodottsággal .

• Igen, és?-kérdeztem.

• Nem félelmetes az az alak?-kérdezték a többiek szinte kórusban, Hitomival együtt. Fölnéztem a lelátóra ahol Ő már elfoglalta a neki kijelölt helyet. Ugyan eltakarta a kalap az arcát, de én visszaemlékeztem arra a forró tekintetre korábbról.

• Nem.-jelentettem ki. A többiek még nem tapasztalták meg milyen vele találkozni, közelről. Mindig a rideg, komoly oldalát mutatja hogy erősnek tűnjön mindenki előtt, hisz végül az is. De nekem megmutatta a kedves oldalát, hogy milyen is ő valójában. Gaara-sama. Sosem feledem el a tekintetedet. Pár perccel később felállt, majd a korláthoz lépett.

• Kedves diákok.-kezdte a szónoklatot.-gratulálok a szerencsés vizsgátoknak, ettől a naptól kezdve, ti mind hivatalosan is Homokrejtek falu Geninjei vagytok. Védelmezzétek minden erőtökkel a falunkat! A későbbiekben pedig megkezdőik a további oktatás, 3 fős csapatokban. Kívánok a jövőben sok erőt, és szerencsét. Most pedig megkapjátok a fejpántjaitokat.-mondta. A tömeg tapsolt és ujjongott Gaara-sama szavainak, és a mi sikerünknek. Kiosztották a fejpántokat, azon gondolkoztam hogy vajon Gaara-sama hol hordhatja mikor harcol, vagy régebben hol hordta. Szerettem volna megkérdezni tőle, és a találkozásunkat megismételni...de megfordult a fejemben emlékezni fog egyáltalán rám..egy jelentéktelen kis virágra a sivatagból.....Zsebrevágtam a fekete szalagú fejpántomat és kifelé haladtam hogy hazamenjek, de Gaara- sama csak nem szívódott fel a fejemből... rajta járt folyton az eszem. A kapuhoz vezető, sötét folyosón, valaki elkapta a karomat...

• Hana-chan. -szólított meg, majd behúzott maga mellé, egy fal mögé.-gratulálok neked.-mondta halkan, suttogva. A kezem amit elkapott, olyan szintű remegésbe kezdett hogy tartani alig bírta, majd elengedte. Gaara-sama volt az.... akkor.... odakint... elállt a homokvihar, s előtűnt a földből az első, sivatagi virágszál......