2.rész
Ültess virágot a sivatagba!

Megvártuk ahogy mindenki kivonul a csarnokból..Minden újdonsült Genin.....Gaara-sama emberei, minden civil..elvonult. Mondjuk én is mentem volna, ha tudtam volna moccanni a sokktól. Azt hittem elfelejti a találkozásunkat, hogy csak egy jelentéktelen senki vagyok a szemébe aki belefutott. De nem. A meleg keze ismét megérintett, s a szívem gőzmozdonyként zakatolt a torkomban. És remegtem.

-Gaara-sama. -mondtam dadogva, halkan.

-Megijesztettelek? Ne haragudj.-mondta ismét azzal a szívből jövő kedvességével.

-Nem, nem történt semmi.-még hogy semmi? Kishijján szívinfarktust kaptam ahogy megfogta hirtelen a karom, de „nem történt semmi”. Már csak mi maradtunk a hatalmas csarnokba. Gaara-sama elindult visszafelé a terembe. Én meg mint egy jól nevelt kiskutya utána. Megállt középen majd fölnézett .

-Sajnálom.-mondta.-igazán fölhívhattalak volna magam mellé a páholyba. Bunkó dolog volt csak úgy hagynom hogy lemenj a többiek közé.-mondta. Itt pattant el a cérna, és itt keltem ki magamból.

-Normális vagy? >< a társaim így is őrültnek néztek hogy veled jöttem ide!-kiáltottam dühösen. Mintha a szívdobbanásom negált volna. Kezeimet a számhoz csaptam és folyni kezdett a könnyem ahogy elszégyelltem magam. Gaara-sama felém nézett mosolyogva, majd mintha elszomorodott volna és lehajtotta a fejét. Remegve és síró, halk hangom mondtam.

-Sajnálom..,ne haragudj rám. -kezdtem el hangosabban sírni. Borzalmasan szégyelltem magam, csak úgy elöntötte az érzés minden porcikámat. Becsuktam a szemem hogy ne lássam Gaara- samat ahogy ott áll. Nagy hiba volt..... A következő percben ugyan is szorosan átölelt. Nem remegtem, csak borzalmasan megvoltam lepődve. Ő ölelt én meg csak álltam, és potyogtak a könnyeim. Majd végül én is átfogtam őt a karjaimmal. (Egyenlő magasak voltunk)

-Nincs semmi baj. Eszembe juthatott volna hogy még mindig milyen vélemény terjeng rólam a falu lakosai közt. Én kérek bocsánatot.- súgta a fülembe, és még jobban szorítani kezdett..ahogy én is.....

Fogalmam sincs mennyi időt állhattunk ott egy helyben , egymást ölelve, de az az ölelés... Megmelengette a szívemet. Erővel töltötte föl a testem minden részét. És végtelen boldogsággal öntött el. Aztán elengedett.

-Hana-chan, ezt neked kell eldöntened, és tudom váratlan meg minden meg még alig ismerjük egymást de...

-* Mi a fene szerelmet vall...megőrülök ez egy álom...ez nem a valóság...ez őrület!!*

-megtisztelnél azzal hogy....

-* kész, végem, kiborulok..mit fogok válaszolni mi lesz a helyes válasz? Ha összejövök vele a többiek tényleg bolondnak fognak tartani de vajon én szeretem őt ?..ÁÁÁ ><*

    *

      Szeretnék én, a mestered lenni.....mondta.- ömm...erre mondják azt hogy bukta? ^^” Nem erre a kérdésre számítottam, de ez sem tűnt valami hihetőnek. A falu legnagyobb embere lenne az én...tanítóm...ez valahogy jobban meglepett mint hogy azt mondta volna hogy szeret. Türelmesen nézett rám ,és várta a válaszomat. A többiek vagy megutálnak vagy hülyének fognak nézni...várjunk csak...KI A FENÉT ÉRDEKELNEK A TÖBBIEK?? ők tudatlanok, nem értenek semmit, nem tudják Gaara-sama milyen jó ember. Nem tudtam elhinni róla amit mondtak. Ő nem lehet gonosz, ő nem lehet szörnyeteg. Sok mindent nem tudtam kinyögni de valahogy csak sikerült.
    *

      I...Igen.-dadogtam a választ nagy nehezen. Rám mosolygott, majd elindult kifelé. Én meg fölébredtem a sokk alól.
    *

      Ö..Gaara-sama, megkérdezhetek tőled valamit?.-megállt és felém fordult.
    *

      Mi az?.-kérdezte mosolyogva.
    *

      Mikor te megkaptad a fejpántod, te hova tetted, a fejedre kötötted vagy a hajadba?-tudakoltam.
    *

      A ruhámra illesztettem, ha a fejemen lett volna, könnyen megsérülhetett volna .-magyarázta.
    *

      Értem, akkor én is..ömm...-elgondolkoztam hova is tegyem...végül is úgy döntöttem az övemre kötöm rá, majd meg ha megyek valahova a táskám pántjára. Gaara-sama jót kuncogott a bénaságomon, ahogy ekkora ügyet kerítettem a fejpántom elhelyezésének. Együtt visszamentünk az irodájába. Jó ideges voltam hogy meg ne lásson senki vele, de végül szinte a fél falu látta ahogy mögötte vonulok. Próbáltam elhessegetni a kínos érzéseket de valahogy nem ment. De az egyik pillanatban Gaara- sama maga mellé rendelt.
    *

      Gyere, sétálj inkább mellettem, ne a hátam mögött, így azt hiszem hogy elvesztél.-mondta aggódóan.
    *

      Re..rendben.-curikkoltam oda mellé. Ránéztem és mosolyogva sétált. Engem ez olyan nyugodtsággal öntött el, mintha egy meleg nyári nap pihenve napoznék. Megbíztam benne, akárki, bárki bármit mondjon, én mától a Kazekage oltalma alatt állok. Bevezetett a rendben álló, bár iratokkal zsúfolt irodájába. A lemenő Nap már besütött az ablakokon, s narancsra, meg bíborra festette a szobát, közbe sugarai utolsó melegét bocsájtotta ránk.
    *

      Ülj csak le egy perc még gyorsan átöltözöm, nem túl kényelmes ez a gúnya.-vigyorgott majd kiment az irodából, amit gondosan rám zárt. Leültem az asztalával szemben lévő székre, majd fejemet forgatva körülnéztem. Könyvespolcon iratok kupacai, az egyik sarokban egy kanapé állt, ha esetleg meg akart volna pihenni., az ablak alatti sarokban egy fura tartály szerű, bödön díszelgett. Kerek volt, s középen egy szürke szalag volt rákötve. Fura fekete, festett jelek díszítették. Gaara–samat a mai nap láttam csak először...csak annyit tudtam hogy morcos alak és félni kell tőle. Mást nem..ha civil ruhába látom biztos hogy nem ismerem fel ki ő. No meg a Shukaku által meglévő erejéről tudtam de ennyi... az a bödön nagyon fura volt.....kicsivel később visszajött most már civil ruhában. Teljesen elém tárult külseje minden porcikája. Láttam a bozontos piros haját, az arcát amit a szeretet kanjija díszített, a fekete mosómedve szerű szemeit, a világoskék tekintetét. Bordó ruhát viselt amit fekete övekkel tarkított. Egy szürke színű mellényt is hordott. Lobogós vörös köpenye alatt fekete nadrágot viselt.
    *

      Így már mindjárt más.-mondta megkönnyebbülve, majd leült az íróasztala mögé. Megdobogtatta a szívemet ahogy így ült előttem...valami ismeretlen érzés öntött el.....-nos..meg kell beszélnünk egyet s mást. Arról van szó hogy már beosztottunk egy három fős csapatba , de mindenképpen én szeretném átvenni a tanításod!
    *

      És kikkel lettem volna egy csapatba?-kérdeztem hirtelen.
    *

      Karaga Hitomival, és Kumaku Mojival.- mondta. -jaj Hitomi, na őt sajnálom, úgy szerettünk volna együtt lenni szinte legjobb barátok voltunk, mondjuk Mojit nem bánom az egy mogorva alak, na ő tényleg egy morcos fickó.
    *

      Remélem nem bánod?-kérdezte.
    *

      Ö..nem nem dehogy.-vigyorogtam. De igen, egy kicsit de..nem dobhatom el ezt az alkalmat magamtól.
    *

      Akkor nincs ellenvetésed?-kérdezte.
    *

      Nincs.-vágtam rá egyből. De volt pár kétségem e felől. Miért pont engem? Nem vagyok erős annyira könyörgök, ma lettem Genin és vajon...ja hát bolond vagyok..hisz ő a Kazekage. Nyilván érdeklődött utánam az akadémián látta a kitűnő eredményeimet...akkor... a találkozásunk sem véletlen volt...direkt csinálta volna a homokvihart is....még is mit akar tőlem? Feszülten ültem vele szembe miközben ő írogatta át a hivatalos papírjaimat....ha anyáék megtudják...kb olyan szívinfarktust kapnak mint én...A bizalmam meginogni látszott de megráztam a fejemet hogy elesegessem a rossz gondolatokat.
    *

      Valami baj van?-kérdezte aggódóan.
    *

      Haza kéne mennem hogy szóljak a szüleimnek a dolgokról.-mondtam.
    *

      Ja..igen, neked olyan is van.-kuncogott.. Miért neki nem voltak? Úgy mondja mint aki nem is ismeri ezt a szót, most már tényleg érdekel, ki is ez az ember.-akkor menj csak én elintézem a papírmunkát. Legyen szép estéd, és holnap reggel várlak itt, fönt a tetőn.-mondta.
    *

      Rendben.-hajoltam meg illedelmesen, majd remegő lábaimmal kifelé vettem az irányt. Egyszer még az ajtó sarkából visszanéztem rá, ahogy szorgalmasan ír, de a kétségeim csak nem csillapodtak iránta.-anya! Hazaértem!-kiáltottam ahogy beléptem a házunkba, ő meg ott állt előttem és szorosan átölelt.
    *

      -Jaj olyan büszke vagyok rád kicsim, és úgy örülök hogy épségben értél haza.-szorított hogy majd kiköptem a tüdőm. -anya ha vérre menő küzdelemről érek haza, hogy fogsz fogadni?-kérdeztem kicsit nyúzott képpel.
    *

      Jaj ne hülyéskedj, ahoz még túl fiatal vagy!-vagy már túl vén....
    *

      Amúgy anya, van némi változás a további tanulásomat illetően.
    *

      Mi az ?-kérdezte sugárzó arccal.
    *

      Ma reggel a homokviharban...beleütköztek a Kazekagéba...-mondtam. Anya sugárzó arca elkomorult.-azt mondta hogy ő akar lenni a tanítom, és a mesterem.-mondtam, mintha szégyellném. Kis csönd következett , majd anya hangos sírásba kezdett, majd átölelt megint.
    *

      Olyan büszke vagyok rád.-zokogott a nyakamba. Vagyis semmi ellenvetése a helyzet ellen, sőt, helyesli is annak ellenére hogy ő tömte a fejemet meg apa sok zagyvasággal Gaara-samat illetően. Mondjuk még kicsi voltam, lehet csak el akartak rettenteni..mér? Nem tudom. Mikor apának is elmeséltem a történteket, hát azt az arcot nem lehet leírni. Egyszerre volt meglepődött és kiborult, meg boldog, és csalódott..tényleg nem lehet apa egyes arckifejezéseit leírni. Alig bírtam este aludni. Folyton a másnap járt az eszembe hogy újra Gaara-samaval találkozhatok. Alig fértem a bőrömbe. Másnap reggel kicsit kómás arccal vánszorogtam elő, mivel nem sokat aludtam az izgatottságtól. Benyakaltam a reggeli kávémat ami jócskán fölébresztett és hatalmas lendülettel meg indultam Gaara-samahoz. Ő már ott állt fönt a tetőn élvezte a reggeli szellő fújását, meg a melegítő napsugarakat. Civil ruhában volt, mint tegnap, avval a különbséggel hogy most az a fura bödön a hátán volt.
    *

      Nagyon szép reggelt kívánok, Gaara-sama.- hajoltam meg illedelmesen.. Megfordult, mosolygós arccal felém nézett.
    *

      Neked is, már vártalak.-mondta.- minden rendben ment otthon, jól fogadták a szüleid?-kérdezte.
    *

      Igen, minden rendben.-vigyorogtam vissza rá.
    *

      Remek, én is minden papírmunkádat elintéztem. Akkor vegye kezdetét a kiképzésed általam. -mondta ünnepélyes hangon.-figyelemmel kísértem a vizsgáidat. A kitűnő eredményeid lehengerlőek .-mondta.- csak volt igazság a feltételezésemben... Egész nap gyakoroltunk jól megedzett. Egy karcolást nem tudtam ejteni rajta, ellenben ő jó párat megejtett. Teli voltam vágásokkal, meg kékeszöld foltokkal. Gaara-sama ereje..szavakkal nem lehet leírni. A homok megtestesült Istene, ura irányítója. A homokba engedi a cakráját és bármilyen alakot tud öletni, lehengerlő. A homok megvédi bármitől.
    *

      Legyen ennyi mára elég.-mondta.-én is elfáradtam, ülj le mindjárt hozok harapnivalót. -mondta, én meg lihegve leültem, és néztem a naplementét. Ha minden egyes nap ilyen nehéz lesz akkor...-bizonytalanodtam el.-nem, ki kell tartanom, ez semmi ami még vár rám. Gaara-sama pár perc múlva fölhozott pár rizsgombócot, amit egyből majszolni kezdtem. Odaültem a tető szélére, és ahogy a gombócot ettem, letekintve megláttam Hitomit ahogy hatalmas szemekkel bámul fölfelé rám. Sértődött volt az arca, és a szemeiből dőlt a könny, majd megfordult és elfutott.
    *

      Hitomi! Várj egy kicsit!.-kiáltottam utána, de már nem hallotta meg.
    *

      Ő volt a barátod?-kérdezte Gaara-sama.
    *

      Igen.-mondtam remegő hangon. Ugrottam volna már le a tetőtől, és futottam volna utána, de hagytam. Megsértődött, nem, dühös volt amiért „elárultam” de hát tényleg így is volt. Gaara-sama nem értette meg akkor amit éreztem, hogy én szerettem volna mellette tanulni...de a barátaim.....és lehet hogy egyedül edzeni kicsit unalmas is. Lehet jobb lett volna ha egy helyre ültetik a magjainkat...mert így külön...elfonnyadok ebben a sivatagban....