3.rész
A megtévesztett virág

Gaara Konoha utcáin sétált testvéreivel, Kankurouval és Temarival. Csendben és békességben figyelték a falut. Látogatóba jöttek a Godaiméhez, és persze a Konohai szövetségeseikhez. Kellemesen fújt a szél, és a Nap is melegítően sütött. Csodálatos volt az idő. Ahogy Gaara kis csapata sétálgatott, megütötte fülüket hangos ordibálás, és nagy robaj hangja.

    *

      Nem akarok lenyugodni, még csak most ébred a fiatalságom tavasza!.-kiáltott eszeveszetten az illető, akit ketten le is fogtak. Rock Lee volt az , Konoha „ zöld harcosa” aki összekeverte a sakés üveget a vizes poharával. Tudni illik, Lee egy korty sakétól képes úgy berúgni, hogy ott kő övön nem marad.
    *

      Lee, állj meg! -kiáltott Senseie, Maito Gai, aki nem volt elég tanítványa lefogásához, ott volt még Hyuuga Neji is, aki a kapálózó lábait próbálta lefogni Leenek. Az odaérkező Gaaraék nagy csodálkozással nézték az incidenst, és nem hitték el, hogy Lee ennyire fölöntött a garatra. Gaara odasétált Leehez.
    *

      Nahát kit látnak szemeim, Gaara. -mondta Gai boldogan, bár még mindig ficánkoló tanítványt fogta le. Gaara odaállt Lee elé, aki még mindig ordibált vörös arccal. Nem szólt hozzá, meredten nézte a részeg fiút, majd hátán lévő bödönéből egy kis homokot hívott elő, kezet formált belőle, majd anélkül hogy saját teste egy centit is mozdult volna, alaposan arcon vágta a fiút, akit abban a pillanatban eleresztettek, a fiú forgott párat a tengelye körül, majd eldőlt mint egy zsák krumpli.
    *

      Elég lesz.-mondta Gaara, akinek szemmel láthatóan jeges te a folyt az ereiben. A földön landolt Lee, meg csak feküdt, szemeiből pedig szédülés tükröződött.
    *

      Hálásan köszönjük a segítségedet, örülünk hogy ismét itt vagytok.-hálálkodott Gai, a tarkóját vakargatva zavarában.
    *

      Mi is.-értett egyet Temari, aki csak jót mosolygott az előbbin.
    *

      Amúgy mi van ezzel a huligánnal, hagyta hogy ennyit igyon?-érdeklődött Kankuro, akinek a képén már megint másfajta, mályva színű festés díszelgett.
    *

      Nem , csak véletlenül összekeverte az én sakés üvegemet az ő vizes üvegével, és benyakalta majdnem a felét, és ilyenkor ez jön ki rajta, nem bírja.
    *

      De.-szólalt meg a higgadt arcú Gaara. -ahogy láttam ha szabadon eresztettük volna, fél Konoha már nem lenne.-vonta le a következtetést.
    *

      Az meglehet.-helyeselte Gai.
    *

      Szóval nem először fordult ez először, vigyázhatna jobban is rám.-mondta Temari, kicsit kötekedően.
    *

      Nem számít. Menjünk a Godaiméhez.- utasította testvéreit Gaara, aki egyből a Hokage palota felé vette az irányt. Gai...ő meg teljesen kész volt a megaláztatástól, nem különben Neji és Tenten, Lee csapattársai.

Tsudaime-sama, szorgosan olvasta a jelentéseket aznapról. Egyszóval dolgozott mint a kis angyal pedig nem szokása..de erre kényszerült mióta Hokage lett. Szerette ezt csinálni, szeretett jót tenni...be tudta teljesíteni szerettei álmát. Ahogy nagyba olvasta a papírokat, kopogás hallatszódott kintről.

-Gyere be!.-mondta a papírhegyek mögül, majd nyílt az ajtó, és a kis csapat belépett rajta. Gaara, Temari és Kankuro, tárult az ötödik szeme elé. Kis csodálkozás után megkérdezte.

-Minek köszönhetem a Kazekage szíves megjelenését?-kérdezte.

-Építjük a szövetséget.-mondta egyszerűen Gaara, aki nem pocsékolta szavait semmiféle magyarázkodásra.

-Örülök hogy becses gyöngyszemeink ismét ide lyukadtak ki. Szóval csak szabit vettél ki Kazekage, ez nem fer.- sóhajtozott Tsunaide.- nekem is ki kéne már ruccannom.-mondta fáradt hangon.

-Uzumaki Naruto...hol van?-kérdezte kicsit ridegen, de célra törően Gaara.

-Még mindig Yirajaval edz. És még egy ideig nem fog visszatérni.-magyarázta a Godaime.

-Értem mondta Gaara hűvösen, majd megfordult és kifelé tartott., egy pillanat múlva azonban megállt, és hozzátette.- rossz előérzetem van magammal, és vele kapcsolatban, figyelj oda rá!-mondta komolyan Gaara. Persze társai nem értettek egy szót se az egészből, de a Godaime igen,s csak mosolygott rajta. A kis csapat kiszivárgott az irodából, és utuk következő állomása felé tartottak.

-Ha tényleg az lesz amire gondolok, és az Akatsukinak tényleg ez a terve....kazekage...Gaara....nagy veszélyben vagy. Olyanban amit senki nem ismer....és meghaladja a képességeidet is. Vigyázz magadra! Narutot meg bízd csak ide.-gondolkozott magában az ötödik.

A kis csapat tovább sétált Konoha utcáin. Temari kicsit lemaradt tőlük mert hirtelen megállította valami, s egy tapodtat se tudott tovább mozdulni. Lassan, nagy nehezen oldalra fordította a fejét, ahol egy régi ismerősét pillantotta meg.

-Mérget vettem volna rá hogy te vagy az. -mondta vigyorogva Temari. Oldalt Shikamaru állt, aki árnyék technikával állította meg a lányt.

-Régen nem láttuk egymást, és máris elmennétek? Milyen kellemetlen.-mondta panaszosan Shikamaru.

-Nem tehetek róla hogy az öcsém sietősre vette a dolgokat.-magyarázta. -de most már engedj el ebből a jutsuból. -utasította, majd az árnyék ami fogva tartotta a szőke hajú lányt, visszahúzódott Shikamaruhoz. Gaaraék visszafordultak.

-Ez tényleg nem szép tőletek, meg sem látogattatok, milyen kellemetlen. -nyavalygott az ananász hajú fiú.

-Dolgunk van.-mondta tömören Gaara.

-Jól van de azért...van rám egy percetek?-kérdezte.

-Fontos?-kérdezett vissza Gaara , aki már megfordult, s szeme sarkából várta a választ.

-Igen.-bólintott Shikamaru. -csak annyi, hogy... Gaara...remélem tisztában vagy az Akatsuki erejével és céljaival. Nem lenne jó ha miattuk esne bajod.-mondta aggódóan.

-Nem kell félteni, megtudom magamat, és a falumat védeni. Ne becsülj le!-utasította hűvösen.

-Eszemben sincs, de te se az Akatsukit.

-Rendben.-bólintott Gaara, majd elindult az úton. Kankuro és Temari hatalmas szemekkel érthetetlen fejjel nézték a párbeszédet.

-Ez meg mi volt Shikamaru?-kérdezte fölháborodottan Kankuro.

-Kérdezd az öcsédet! Milyen kellemtelen. -mondta panaszosan, miközben megfordult és csak háttal integetett nekik miközben elment. Azok ketten meg Gaara után loholtak. Nem akarták letámadni, ismerték már annyira hogy nem válaszolna , ha egyből kérdésekkel rontanának rá, ezért Temari a nyugodtabb megoldást választotta. Kis ideig néma csendben sétáltak, majd Temari szólalt meg.

-Meddig kívánkozol Konohában üdülni?-kérdezte Temari nyűgösen.- a beavató ceremóniát is lemondtad emiatt a kis kiruccanás miatt, pedig a tanítványok számítottak rád.-magyarázta csalódottan.

-Így van, felelőtlen egy vezető vagy.-mondta durcásan Kankuro.

-Meglehet, de....nem értetek semmit.-,mondta komolyan Gaara.

-Akkor magyarázd el.-utasította testvérét. Megálltak. Kankuro és Temari öccsükre figyeltek.

-El fogom magyarázni, ha itt az ideje....-mondta ridegen.-menjünk haza.-utasította őket, Kankuro és Temari pedig hűségesen, bár savanyú képpel követték testvérüket vissza homokfaluba.


Megpróbáltam magam kellőképpen kialudni de Hitomi arca csak nem hagyott. Pedig föl akartam készülni a holnapi kemény edzésre. Reggel ismét sietősre fogtam dolgot, miután benyakaltam a kávémat. Ahogy mentem a Kazekage palota felé, megláttam Gaara - samat azon az úton sétálni amin én is mentem, elkezdtem futni utána, még kiáltottam is egyet, utána fordult meg a fejemben lehet ez rossz ötlet volt, de nem számított. Odaértem mögé, majd megfordult. Karjait összefonta, büszkén kihúzott testtartással állt előttem. Csodálkozó tekintettel nézett rám, és ami furcsa volt...egyáltalán nem mosolygott....Furcsa?..Ami ezek után jött...na az volt a furcsa!

-Te meg ki vagy?-kérdezte. Érdekes, nem láttam a naptárban hogy április elseje lett volna, tehát tutira nem viccel. Ez ő lenne? Mi folyik itt?

-Gaara-sama..én....-dadogtam a döbbenettől.

-Nem ismerlek, nem láttalak még errefelé.-mondta. Egyre csak azt éreztem hogy a szívemet, mintha hatalmas késekkel szurkálták volna, és mintha az elmúlt két napot csak álmodtam volna.

-Menj vissza az oktatódhoz, látom hogy kezdő Genin vagy, menj edzeni, ne az én időmet pazarold!.-utasított. Olyan ridegek voltak a szavai. Mintha tényleg csak ...álmodtam volna....minden csak megtévesztés lett volna, olcsó hazugság és trükk. Ki volt az a Gaara-sama akit megismertem, aki olyan kedvesen szólított meg a nevemen, és mosolygott rám? Ki ő?


Gaara a palotába érve látta hogy az asztalán egy nagy kupac papír díszeleg. Homokkal teli bödönét lerakta az asztal mellé, majd leült a székében. Olvasgatni kezdte a papírokat. Az első ami kibökte a szemét egy Genin adatlapja volt.

-Sabaku Hana...-olvasta föl a nevet, megnézte a képet és rájött, ő az a lány akivel találkozott pár perccel ezelőtt. Végigment az adatain, de a legutolsó adatnál megállt. Lassan letette a lapot az asztalra, hátradőlt, majd elgondolkozott. A lapon ugyan is, a lány tanárjaként ő maga volt föltüntetve. Semmit sem értett. Fölpattant és a tanács terméhez siettet, ahol már rég ott üléseztek az aznapi cécókról. Hallotta a tanácsot odabent beszélni, és nagyon jól tudta a tanács nélküle nem ül össze, furcsállta is. Résnyire nyitotta az ajtót hogy belásson kicsit, majd....amit odabent látott......nem hitt a szemének. Egy alak ült odabent aki ugyan úgy nézett ki mint ő, és az ő kazekage ruháját viselte.

-Mi a fene folyik itt?-kérdezte magában a meglepődve. Visszasietett az irodájába, fölvette hátára a bödönjét, majd vissza tanács terméhez. Egy kis homokot hívott elő, majd a résnyire nyitott ajtón beszivárogtatta azt, szépen a tanács lába alatt hogy elérje vele a hasonmását. A homok pont megállt a klón lábánál. Gaara úgy irányította a homokot hogy jól megszorítsa azt, majd hirtelen fölemelte.

-Megvagy.-mondta magában. Hirtelen lépett be, nagy robajjal csapta ki a tanácsterem hatalmas ajtaját.

-Elmagyarázná nekem valaki ki ez azt alak, és mit csinál itt?-kérdezte a fölháborodott Gaara, a klónja ficánkolt hogy ki tudjon szabadulni de mindhiába.

-Gaara-sama, de hisz ön. ...-Az öregek semmit nem értettek és csak bámulták hogy hogy lehet két Gaara egy helyen, és ki az eredeti, de gyorsan rájöttek mivel a másolat pár pillanattal később, egy robbanó jegyzettel megáldott kunait dobott az ajtónak amit Gaara kicsapott, s az nyomban füstölni kezdett. Gaara , hogy elfojtsa a robbanás erejét, homokot tapasztott a jegyzetre ám az mégis fölrobbant , de nagy kárt nem okozott. A másolat azonban kiszabadult Gaara fogságából, és az ablakon keresztül elmenekült.


Sokkos állapotban a földre térdeltem fejemet a kezembe temettem. Miért? Hogyan? Mi ez az egész? Nem értek semmit!-ismételgettem magamban a kérdéseket, amik úgy tűnik költőiek voltak mivel nem kaptam választ rájuk. Kicsit később a könnyeimmel nem törődve fölnéztem az égre és segítségért akartam kiáltani, de nem jött hang a torkomon. Nem történ semmi, csak néztem ki a fejemből mint egy élőhalott zombi. Ám a következő pillanatban.... A Kazekage ruhában lévő Gaara-samat pillantottam meg ahogy a házakon ugrálva fut el valahova. Észre is vett de nem állt meg. Csak egy ördögi vigyor ejtett meg. Szemei pedig már nem kedvességet sugároztak hanem gonoszságot, és vérengzést. Megijedtem. Elszelelt. Én pedig ottmaradtam a kihalt utcán egyedül. És jómagam sem tudom hogy, de valahogy valaki elvitt onnan. Nyilván elájultam. Nem érdekelt onnantól kezdve mi történik velem....hisz csak egy megtévesztett virág voltam ...akin kegyetlenül áttapostak.