Byakuya Story
Egy végtelen szerelem története
7. fejezet: Zanpaktou születése

Másnap reggel korán felkeltem nagyot nyújtóztam ágyamba, mert nem tudtam aludni.
Bár milyen jó indulattal fűszerezve tette meg cselekedetét.
Még mindig nehezemre vált a kapitányt tegezni. Mind untalanul bele gabalyodtam a mondataimba minek mindig egy nagy nevetés lett a vége. Bár csak én nevetem Byakuya –sama mindig csak mosolygót.
A napok egyre sápadtbak és esősebek lettek, ahogy egyre inkább az őszbe fordult az idő.
Nem olyan rég még verőfényes napsütéses időnk volt, most meg folyton borongós reggelekre kellek a kuchiki rezidencián.  A mai reggel is egy ilyen reggel volt. Lógót az esőlába mikor kinéztem a teraszra az ablakon keresztül. Byakuya már rég fent volt és tán már el is ment az osztagához.
Kisettenkedtem Byakuya dolgozó szobájába, és jól sejtetem, mert télég elment már.
A szobája asztalán néhány akta volt. 
Visszatértem saját szobámba, ami természetesen Byakuya szobája mellet volt.
Láttam, már kikészítetek az akadémiai egyenruhámat.
Ágyamhoz sétáltam és levetem a hálóruhámat, és magamra öltöttem a kötelező egyenruhát.
Közbe behozták nekem a reggelit, amire nem volt ídőm. Csak fogtam pár falatot és betuszkoltam a számba.
Fogtam egy ernyőt,s  intetem a szolgálónak.
 Byakuya szobáján keresztül kisietem a teraszra.
Lerohantam a lépcsőn,és elindultam a nagykapu felé.
Mikor odaértem az őr kedvesen rám mosolygót,és meghajolt.
Jó reggelt Hisako-san.
Jó reggelt!
Köszöntem vissza vidáman az őrnek és kimenve a nagykapun elindultam az akadémia felé.
Csak reménykedtem, hogy tán nem ér el az eső és nem lesz szükségem az ernyőre, amit kezemen hordozva tartottam.
A másik kezembe a jegyzeteim meg mi egy más fontos dolog lapult.
Az akadémia előtt össze is futottam Keikoval aki, rémülten az órájára nézet.
Nem sokára becsengetnek.
Mondta nekem félelemmel átitatott hangon, mert a késést a tanárok mindig rossznéven veték.
Berohantunk az akadémiára és onnan az osztályterembe.
Leültem a helyemre,és türelmesen vártunk hogy megérkezzen a tanár.
Addig is elővetem azt a könyvet, amit még Byakuya adot nekem anak reményébe, hogy tán tudom alkalmazni mind azt a tudást, amit leírnak benne.
Alig hogy elkezdtem lapozgatni a könyvet már is be csengetek az órára.
Tanár elkezdet beszélni a Kiduokról.
Első halásra a felét sem értetem anak amit mondót,de szerintem nem csak én voltam igy vele.
Az osztály fele tanácstalan tekintel halgata végig az órát amit egy gyakorlati tréning követet.
Mindanyian kimentünk az udvara ami az épület hátsó részébe foglalt helyet.
Felsorakoztunk és egyesével be kelet mutatnunk néhány gyakorlatot.
Mikor rám került a sor,úgy tetem mintha meg se hallanám nevem kiejtését.
Mikor már 3-szor mondta ki a tanár kénytelen voltam rá nézni.
Kedvesen elmosolyodtam,és a tanár szemébe néztem.
Hisako-san bemutatná nekünk tudását?
Igen hogyne .
Kezemet magam elé tartva összpontosítani  keztem ,miből hirtelen kilövellt egy kékes színű fénynyaláb,
Aminek az ereje hirtelen hátra dobot.
Mindenki felém fordult és aggodva felém sietek.
Felültem és megsimogattam a fejem, ahol egy púplit éreztem.
Tanár rám nézet aggodva és megkérdezte
–    Minden rendbe?
–    Igen tanár úr csak egy pupli nőt a fejemen.
Hisako-san ezt még gyakorolnia kell.
Kedvesen rám nézet a tanár.
Felsegítet és visszamentünk a tanterembe.
Miután mindenki visszatért a helyére a tanár ránk tekintet.
Rendbe fiatalok az óráknak vége. Tesék a leckéket megírni, és a Kiduokat gyakorolni.
Mindenki felált, meghajolt a tanár elött és elkezdtünk összepakolni jegyzeteinket.
Hitomi gunyosan rám nézet . De nem foglalkoztam velem mert az ajtóba meg láttam Byakuyat ahogy a tanterem ajtó elött beszélget a tanárunkal.
Bizonyára jól kidumálják a mai bénaságomat. Gondoltam magamba. Kimentem a padsorból,s odasétáltam Byakuya mellé.
Köszönöm a látogatását Kuchiki kapitány. Mondta a tanárom Byakuyanak és illedelmesen meghajoltunk egymás előtt. Némán bandukoltam mellete és csak azon járt a fejem hogy vajon minek jött be az akadémiára,mikor nem is nagyon érdekelte az útobi ídőbe hogy vajon hogy meggy a tanulás.
Miközbe haza felé sétáltunk egy szót sem szólt hozzám,és akaratlanul is felmerült benem már megint a negativ kérédés hogy vajon miért ennyire néma. Igaz is miért akarok én Kuchiki Byakuyából bár mit is ki húzzni ha ö nem akarja! Zenget a fejembe egy erős felkiáltó jell,és ez nyugtalaná tet,hogy ennyire vissza kelet fognom magamat és útközbe nem megkérdezni töle hogy mi járatba volt az  akadémián.
Néhány perces gyaloglás útán megérkeztünk a Kuchiki birtok nagy kapujához,amin minden gond nélkül besétáltunk. Újabb 10 perces séta után megérkeztünk piciny kis házunkhoz aminek teraszánál Rukia várakozot nagy türelemel.  Byakuya  elkérte a jegyzeteimet és odadta Rukiának.
Vid be és ted le az asztalomra.
Mondta némi szigorral ellátva hangját Rukiának.
Elmentünk a birtok leghátsó részébe ahol minden felvolt betonozva.
Érthetelneül rá néztem,és megkérdeztem töle,
-Miért jötünk ide Byakuya?
Gyakorolni fogunk.
De miért?
Azért mert fontos nekem az hogy mit tudsz.
Ez mellet a tanárod mondta hogy gyakorlonod kéne a kiduokat,mert még nem megy neked.
Úgy hogy most ezt fogjuk gyakorolni.

***



Hozva lett egy szalma bábu meg egy vödör víz ara lehetőségre hogy tán sikerül eltalálnom a bábut és netán lángra kapna, akkor még jól jöhet. Byakuya mögém állt, szorosan hozzá simult testemhez és megfogta a kezemet. Támadó álásba helyezte.
Koncentrálj.
Össze gyüjtötem az energiát magamba és elkiáltottam magam.
Soukatsui!
Egy kékes fehér energia nyaláb  hagyta el a kezemet,ami el sem ért a szalma bábuig, mert olyan erőtlen volt.
Nem adtam fel és újra probálkoztam vele. Kimondtam ismét a szót és most már egy erőteljesebb fény nyaláb hagyta el kezemet ami elérte nem csak a bábut hanem a falat is bekormozta egy kicsit.
Byakuyara néztem és elmosolyodtam,de mikor látam szigoru tekintetébe azta bizonyos enye benye Hisako,nem a falat kelet volna megpörkölnöd akor elszomorodtam.
Na de sebaj.
Felszegeztem a fejemet és Byakuya szigoru tekintetébe néztem.
Legközelebb joban fogok figyelni,és óvni fogom a ház kerítését.
Miután Byakuya láta Hisakoba azt hogy mélyen megbánta figyelmetlenségét, rá nézet.
Hisako legközelebb más hol fogjuk ezt gyakorolni.
E közbe a szolgák eloltoták a tűzet,és megprobálták a figyelmetlenségem nyomát eltünteni.
Ennek ellenére meg akartam ismét próbálni.
Megint hoztak egy bábut.
Rá céloztam és kimondtam a szót.
A bábu ismét meg gyúladt de a felgyülemlő energia amit visszafogtam magamba az hátra dobta és Byakuyara ráesve elájultam.
Byakuya felült és a karjába vete Hisakot aki eszméletlenül feküdt a az ölébe.
Szép lassan felált a lányal a karjába és elindult vele vissza.
Rukia !
Kiáltota el magát Byakuya aggódó hangon többször egymás útán.
Rukia megjelent a verandán és meglepödöt arcal a bátyára nézet.
Lesietet Byakuyahoz agodoan rá nézet.
Mi történt ?
Még nem tudom de sejtem.
Beviték Hisakot Byakuya szobájába és lefektették az ágyra.
Byakuya ott ült mellete és nem mozdult.
Nem akarta magára hagyni a lányt mert tudta ha magára hagya,  akkor azt nagyon  báni fogja.
Az eset útán nem sokra egy orvos jelent meg Byakuya ajtajába.
4.osztag kapitánya, aki maga se hit a szemének hogy pont öt hívták  el a kuchiki birtokra.
Kedves mosollyal ránézet Byakuyara.
Odament Hisakohoz és megvizsgálta, aztán a kapitányra nézet.
Mit gondol Kuchiki kapitány?
Miért ájulhatót el Hisako-san?
Byakuya rátekintet a gyógyító nőre.
Bizonyára a visszatartott energia miatt eshetett össze.
Igen ez igaz.
Mondta a kapitány, de más is van.
Érzem az energiájából, hogy születőbe van a zanpaktouja.
Byakuya szeme meg lepődve a kapitányra tekintet.
***

Ott kavargott lelkem olyan volt mintha egy másik világba találtam volna magam.
Velem szembe egy csodaszép nő állt kinek szárnyai voltak, de mikor elmosolyodót akkor hegyes fogak tülekedtek ki ajka szegletéből. Megijedtem tőle és összerezzentem.
A nő oda jött hozzám és fülembe súgta nevét. Sumida.
Mondta halkan szinte suttogva, mintha a falnak is füle lenne.
Meg kell erősödnöm mormoltam magamba mi közbe mind végig levoltak engedve szemeim.
A verítékbe úszót testem és a gyógyító keveset tudod tenni.
Most minden tőle függ, mondta a 4. osztag kapitánya, Byakuyanak.
Byakuya csak némán bolintot és türelmesen várt, míg Hisako magához nem tér.
Egy halovány félhomály jelent meg tekintembe mikor nagyon lasan elkeztem kinyitni a szememet.
Tekintetem Byakuyara tévedt és fáradt szemekel csak anyit mondtam. Tudom a nevét…folytatm volna de Byakuya nem engedte.
Kezét az ajkamra helyezte és bár nem mondta de mintha azt akarta volna mondani hogy ne beszéljek. Némaságba burkoltam önmagamat és a körülöttem levő környeztet is.
Nyugodt szível feküdtem abba az ágyba ami eredetileg Byakuyá-é.
Szinte észre se vetem azt a törülközőt amit eredetileg Unohana kapitány tett a homlokomra.
Látom jobban vagy Hisako-san.
Igen jobban köszönöm a gondoskodást.
Nem Hisako-san ez nem az én érdemem.
Kuchiki kapitánynak tartozol köszönettel.
Nagyon szívén viselheti sorsod, ha ilyen figyelmes veled.
Byakuya arcán enyhe vörös pir jelent meg és Unohanára tekintet,aztán pedig Hisakora.
Akkor megyek is.
Unohana felált a tatamiról és elindult az ajtó felé.
Rukia kérlek kísérd ki Unohana kapitányt.
Rukia engedelmeskedve bátya szavainak ki kísérte a kapitányt egészen a nagykapuig.
Ruki-san köszönöm hogy ki kísértél.
Mit gondolsz?
Hisako-san lesz a következő felesége a kapitánynak?
Igen Unohana-san.
Régen láttam ilyen boldognak a bátyámat.
Unohana elmosolyodót és egy, viszlát integetéssel elhagyta a kuchiki birtok nagykapuját.
Rukia visszasétált a bátya házáig, és mikor felment a verandán nem volt szíve meg zavarni a bátyát és Hisakot. Csak az ajtó piciny nyílásából leste őket, ahogy turbékolnak, mint két vadgerle pár.
Byakuya az ajtó felé nézet. Megérezte a húga lélekenergiáját.
Gyere be!
Utasította Rukiát az ajtó mögül, mire Rukia nagyon óvatosan elhúzta az ajtót és bement rajta.
Mért álldogálsz az ajtó elött?
Rukiának hátal ülő Byakuya felé fórdítota fejét, aztán visszatért tekintete Hisako piheni vágyó szemére.
Nem akartalak meg zavarni bátyám.
Ha nem haragszol most elmennék.
Byakuya nem mondott semmit csak bólintót, egyet, és várta hogy kimenjen a húga.
Rukia illedelmesen meghajolt és kisurrant a szobából.
Hisako Byakuyara nézet és elmosolyodót.
Milyen esősen indult ez a nap, és még is olyan szép időnk lett délutánra.
Byakuya csak bólintót, egyet,és elengedte Hisako kezét.
Felállt és az íróasztalház lépet, s leült elé.
Aktákat tömege várta hogy átnézek őket és megírjon még néhány dolgot.
***


Ott feküdtem Byakuya ágyába, még mindig tehetetlenül és kiszolgáltatottan.
Egy képet láttam meg egy komód nyitót rekeszébe bedugva.
Mikor Byakuya kiment óvatosan felkeltem, bár még elég gyenge lábakon álltam.
Odamentem és kivetem a képet. Egy nő volt rajta.
Kinézetre pont olyan volt Mint Rukia.
Byakuya hirtelen meg jelent a hátam mögött, és haragtalan tekintettel rám nézet.
A feleségem Hisana.
Mondta nekem szomorú hangon.
Ránéztem, és azonnal megértetem minden tetté és cselekedetét, amit tett a múltba.
Byakuya magaféle fordítót és erősen magához ölelt, mintha azt akarná mondani, nem akarom még egyszer átélni ezt a bánatot, amit akkor éltem át mikor Hisanát elvesztetem.

Foly:köv