Byakuya story
Egy végtelen szerelem története
9. fejezet: Byakuya titkos vágya

Száraz és kopár január végi tájköszöntőt rám a kuchiki birtok falai között.
Már útra készen álltam és minden elrendeztem magam körül. Sietnem kellet, mert találkozott beszéltünk meg Keikoval. A mai naptól már előre félek, mert a tanárunk a fejébe vette, hogy mindenféleképen látnunk kell belűlről egy osztag felépítését. Midőn gyorsan lerohantam a kicsiny ház verandájáról, és teljes erőbedobása ellkeztem rohanni a kijárat felé. Mikor megláttam Keikot intetem neki, mire visszaintet nekem és kedvesen elmosolyodót. Ne haragudj Keiko amiért, elkéstem, de majdnem elaludtam.
Ne szabadkozz Hisako-san szerintem, alig leszünk páran az osztályból, akik elmennek ere a kis tanulmányi kirándulásra.
 Hisako-san, igaz a hír hogy már hivatalosan is Kuchiki kapitány menyasszony vagy? 
Igen igaz Keiko, de miért nem hívsz csak Hisakonak?
Keiko itt mélyen elgondolkodott és nem merte nekem megmondani, hogy mit is gondol.
Az igazság hogy még is csak Kuchiki kapitány hitvese leszel, és az a minimum hogy megadom a tiszteletet neked.
Nem tudtam mit tenni csak bólintottam egyet elvégre, ha Keiko így gondolja, akkor kénytelen vagyok elfogadni, bár nem nagyon teszik, amiért így szólít.
Keiko tudod hogy miért pont szombati napra tette ezt, kistanulmányi kirándulást a tanárunk?
Igen Hisako-san.
Állítólag az akadémia vezetősége nem engedte, hogy hét valamelyik napját ere pazarolja a tanárunk.
Tudod, hogy hányadik osztagot látogatjuk meg?
Igen Hisako-san,a 6.osztagot.
Micsoda! - amit ettem épen reggeli gyanánt azt egyszerre kikívánkozót belőlem.
Aggódóan kérdő tekintettel rám nézet Keiko, és már feltette volna kérdését, de én előbb megszólaltam és némi álldogálás után, megnyugodva mosolyra nyílt a szám. Nem kell aggódnod Keiko csak kisé sokkolt a hír, miszerint pont a 6. osztagot kellet ki péciznie a tanárnak. Miért Hisako-san?
Azért mert az Kuchiki kapitány osztaga. Keiko szemei nagyra nyíltak a csodálkozástól, és aztán kacéran rám vigyorgót. De azért a hadnagy még szabad? Igen szabad, és gondolkodva a fellegeket néztem,- de szerintem nem illik hozzád, ugyan is tűz vörös hosszú haja van.
Az engem nem zavar de legalább helyes fiú?
Tudod mit Keiko! Leszek a kerítőd és bemutatlak neki. Abrai hadnagy amúgy is olyan népszerű a lányok körébe. Nem mintha Kuchiki kapitány nem lenne az. Keiko csak beleegyezően bólintót nekem. Mindenki irigyel az osztályból, amiért nem sokára a Kuchiki klánhoz fogsz tartozni. Sajnos sok ellenséget szereztem Keiko.
Tényleg te mért vagy még mindig velem? Miért fontos neked a barátságom? Mindenki más átnéz rajtam, csak te meg a tanárom nem. Azért mert kedves vagy és okos meg miegymás de a többiek pont ezért utálnak, mert te mind az, vagy ami ök nem. Na ezt jól megmondtam. Elmosolyodtam és Keikora néztem. Már közeledtünk a 6. osztag rezidenciájához. Mi közbe egyre közelebb értünk eltűnődtem azon vajon most milyen napot is, írhatunk? Tetem fel magamba a kérdést, és csak hamar rá kellet jönnöm, hogy január utolsó napja van. Byakuya születésnapja. Keiko észre is vette a kétségbe eset arckifejezésemet és pármétere az osztag székhelyétől, lecövekeltem. Mi a baj Hisako-san? Keiko, Ma van kuchiki kapitány születésnapja. Az miért baj Hisako –san. Hulla sápadtan rá néztem, mivel semmit nem mondtam a földre tekintetem. Na mond már Hisako-san? Vált egyre türelmetlenebbé Keiko. Elfelejtetem Byakuya-sama születés napját… ez a nap a mai napra esik mormoltam magamba érthetetlenül a szavakat. Keiko én nem vetem neki még semmit. Nem tudom, minek örülne igazán. Ne szomorkodj ezen Hisako-san majd, kitalálunk valamit a kapitánynak.
Nagy nehezen megnyugtattam magam, és tünedezni látszódtak a kétségbe esés nyomai az arcomról.
Mikor már odaértünk az épület elé, megálltunk és csodálkozva néztem szét az osztag udvarán, mert hát ott gyülekeztünk. Néhány irigykedő lány osztálytársam rám is tekintet. Nézzétek, ott van Kuchiki kapitány kis kedvence! Junko eleresztet egy cinikus mosolyt ajka szegletén. Mindenki rám tekintet, amiből csak úgy sugárzott egyeseknek a megvetés mások szeméből az irigység.
Ne is törődj velük Hisako-san. Vet védelmébe Keiko .
Kedves tekintettel rá néztem. Köszönöm neked hogy kiállsz mellettem Keiko. Pedig nem lenne kötelező.
Oh micsoda szív szorítóan megható jelenet. Kedvesen, de némi erőltetet mosollyal az ajkamon Junkora néztem Kedves Junko –san. Ha meglehet, tartsd éles nyelved a szádba. Nem akarom magam megsebezni méreggel teli szavaid által. Ere mindenki felhördült. Bár Junko sejtette, hogy a háta mögött a társai jól kibeszélik. Na de kisasszonyok! Lépet közbe a tanár. Mi a probléma? Most már semmi tanár úr. Megoldódót minden. Igaz Junko. Junko nem mondót, semmit csak összeráncolta homlokát és hátat, fordítót nekem és a tanár úrnak.
***
A távolból egy férfi alakja közeledet a csoportunk felé. Egyből megismertem. Abarai hadnagy volt az a 6. osztag hadnagya. A tanárom mellé lépet és végig pásztázót minket. Közbe zavarába elkezdte vakarni a fejét. Rendbe akkor induljunk is. Mondta a hadnagy és elindultunk befelé a osztag épületébe.
Mi követük öt szabálytalan libasorba. Mi közbe meg állás nélkül beszélt és beszélt a hadnagy.
Úgy tűnt nekem mintha nagyon készült volna ere a napra. Egy széles folyóson haladtunk végig. Minden hol őrök álltak és néhány ajtó félig nyitva volt. Mi tagadás kisé kíváncsi voltam vajon miket rejt az iroda, de a csoporttól nem távozhattam el. Keiko előre tolakodott az első sorba hogy jobban lássa Abarai hadnagyot.
Még a végén összejön vele futót át a gondolat a fejemen.
Az egyik szobához mentem és bekukucskáltam résnyire kinyílt ajtóhoz.
Nagymeglepetésemre volt bent valaki, egy kapitány szintű ember.
Csak nem Byakuya?
Meg éreztem volna a léke energiáját? Valóban ott ült az íróasztal mögött és tekintete mélyen az irataiba fúródott.
Rövid idő elteltével felemelte fejét és az ajtó felé nézet. Gyere be Hisako nyugodtan. Nem kell az ajtó mögül leskelődni. Bementem a szobába és megálltam Byakuya előtt. Ne haragudj Byakuya hogy csak igy rád török, mi közbe keményen dolgozol.
Semmi baj, néha nekem is kell egy kis pihenés.
Felállt az asztala mögül.
El is felejtetem mondani, hogy készülök valami meglepetéssel. Némi csillogással a tekintetembe rá néztem.
Igazán nem szükséges Hisako. Sose tartom meg a születésnapomat. Akkor ideje változtani rajta kapitányúr. Nem gondolja?
Nem Hisako. Ez jó, így ahogy van.
 Elégtelen morcos tekintettel ránéztem.
Kuchiki Byakuya ha úgy gondolja, hogy ez felet, szemet hunyok, hogy semmibe veszi saját vágyait, akkor nagyon téved.
Jól tudom mennyire, vágyik ara, hogy önt is megünnepeljék. Fakadtam ki Byakuya előtt.
Hamar észbe kaptam, és elszégyellve a padlóval szemezgetem.
Lehet, hogy igaza van Hisako.
De akkor sem óhajtom az egész Kuchiki klán azért összehívni, hogy meg ünnepeljenek.
Megértem Byakuya, de akkor legalább mi kettesbe ünnepeljük meg azt a napot.
Rendbe Hisako.
Váratlanul ránk törték az ajtót. Renji volt az és Keiko.
Végre rád találtunk Hisako-san.
A tanár sík idegbetegé vált mikor észrevette kint az udvaron, hogy te eltűntél. Sajnálom, hogy bajt okoztam nektek.
Ugyan már Hisako-san elvégre biztos kezekbe volt.
Mondta nekem a hadnagy egy hatalmas vigyorral a száján.
Ö hát végül is igen.
Jó kezekbe voltam.
Byakuya –sama akkor mennék is.
Meghajoltam Byakuya előtt.
Felegyenesedtem és egyenesen a szemébe, néztem.
Viszontlátásra Kuchiki kapitány!
Sarkon fordultam és elindultam az ajtó felé a hadnaggyal és Keikoval.
Byakuya csak nézte, ahogy elmegy szeretett hitves jelöltje, és újból csak ö volt és az a sok akta, ami még megírásra váródót.
***
A tanár türelmetlenül várt minket az udvaron és mikor meglátott kijönni az épületből a hadnaggyal és Keikoval, látszott rajta hogy meg könnyebbült. Odasietem a tanár úr elé és bűnbánóan meghajoltam előtte. Ne haragudjon tanár úr, amiért elkószáltam. Most már oly mindegy Hisako-san, nem számit, bár az fáj hogy nem látta végig belülről az osztag elrendezését. Összehúzott szemekkel a kapitányra néztem. Rendbe gyerekek, akkor lehet haza indulni. Hétfő reggel találkozunk. Szétszéledtünk és mindenki elindult hazafelé. Várj Hisako-san! Megfordultam és Keikora néztem. Nincs kedved vendéglőbe jönni?
Miért is ne. Oh Keiko köszönöm. Most már tudom, mit viszek Byakuya-samanak a születésnapjára.
Széles mosoly jelent meg a szám szegletén. Keikoval vidáman elindultunk a vendéglő felé.
Mikor odaértünk, bementünk és helyet foglaltunk egy asztalnál.  Ránéztem Keikora. Várj, meg itt mindjárt jövök, és a pulthoz sietem. Közelebb léptem a fogadóshoz és szinte suttogva kérdeztem tőle, hogy készíteni egy sushi tálat szépen elrendezve lakos dobozba tárolva. A pultos nagy bőszen bólogatót nekem és meg lepődötten rám nézet. Elviszi a sushit? Igen elviszem és kérek hozzá egy jó minőségű sakkét is. Addig pedig kérem, vigyen annak a hölgynek egy jó minőségű teát. A pincér már is ugrót és megfogót, egy tea filtert és az orrom alá dugta. Jó lesz ez? Igen jó lesz köszönöm. Felforralta a vizet, és bele lógatta Keikonak a filtert, és már sietet Keikohoz hogy, letegye elé a frissítő zöldteát jázminnal. Némi idő eltelte után kihoztak egy apró dobozt a pulthoz. Kisasszony itt van a kért étel, remélem ízleni fog önnek. Hogyne biztos vagyok benne, hogy finom lesz. Kedvesen tekintetemmel megnyugtattam az asszonyt, aki kihozta nekem a sushit. Bekötötte egy szép színes kendőbe és átadta nekem. Elvetem tőle és a kimonó egyik mellék zsebéből, elővetem a pénztárcámat. Már nyitottam volna mikor a férfi beviharzót egy üveg sakkéval. Kisasszony ez a legjobb itt egész Soul  Society-be. Némi gyanúval a szemébe á néztem,de azért elfogadtam tőle az általa felajánlót sakkét. Ez így akkor mennyi lesz? Mondták az árat, azt hitem ott menten elájulok. Megnyugtattam azzal magam hogy ennek így kell lennie. Ki fizetem a kívánt összeget.
Meghajoltam az asszony és a pultos előtt és Keikohoz sietem.
Hogy ízlik a tea?
Jót választottam?
Igen Hisako-san köszönöm szépen.
Közbe visszahelyeztem a pénztárcámat és Keikora vártam, hogy elfogyassza teáját.
A távolból egy ismerős lélekenergiát éreztem meg, és nem sokra rá meg is jelent Abarai hadnagy az ajtóba, és körbe pásztázta a vendéglőt.
Mikor meglátta Hisako és Keikot azonnal odament hozzájuk.
Záravarába megvakarta fejét és egy széles vigyort hagyott a száján. Kuchiki kapitány megkért hogy kiérjem haza a kisasszonyokat. 
Köszönjük Abarai hadnagy ez igazán kedves a kapitánytól, hogy külön küldöncöt, küldőt értünk.
Igazából Hisako-sanért aggódik annyira, mert nem sokára lemegy a nap és még mindig nincs otthon.
Felálltunk az asztaltól és kimentünk a vendéglőből.
Elindultunk a kuchiki rezidencia felé. 
Egészúton alig szólaltam meg csak némán mentem Keiko mellet, aki vidáman beszélgetet a hadnaggyal.
Az út kimondottan hosszúnak ígérkezet, pedig maga távolság nem volt olyan hosszú a vendéglőtől a rezidenciáig.
Mikor a kapuhoz értek el búcsúztam Keikotól aki, csak úgy ragyogót a boldogságtól.
Szép jó esté mondtam az őrnek és bementem a rezidencia területére.
Végig mentem a félig sápadt holdvilág állttal megvilágítót úton.
Byakuya a verandán várt egy lámpással a kezébe, mikor meglátót halvány mosoly jelent meg ajkán.
Fellépdeltem a lépcsőn és kezemet hátra téve, hogy ne lássa, vajon mit rejt a kezem, feltekintetem rá.
Byakuya letet a földre a lámpást és nem habozva átölelt engem.
Azt hitem el fogom dobni az ajándék sushiát. Szerencsém volt. Hosszan ölet volna, ha én nem akartam volna olyan sürgősen kiszabadulni lágy öleléséből. Miután sikerült kiszabadulnom, belőle kérdően rám tekintet, aztán a lámpást felvéve a földről, elfújta és visszahelyezte a helyére.
Bementünk a szobába és leültünk az asztal elé egymással szembe. 
Asztalra tekintetem és megbánást mutatva tapintatlan vagyok Byakuya kérlek, bocsáss meg.
Hátul tartott kezemet most elővetem, és két kézzel megfogtam a kis batyut, és előre tartott kézzel, fejemet az asztalon szegezve nyílt meg ajkam. Kérem Byakuya –sama fogadja el ezt a kis szerény ajándékot tölem. Boldog születésnapot kívánok. Átadtam Byakuyanak az ajándékát. Byakuya halványan elmosolyodott, tudta mit kap Hisako-santól.  Hisako-san kérlek, ülj ide mellém. Mutató a mellette lévő kicsiny helyre, ami elég közelvolt hozzá. Fogtam az ülőpárnámat, és  Byakuya mellé ültem. Kicsomagolta a kis csomagot és mikor meglátta lakozott ksidobozt, egészen kikerekedtek szemei. Nem gondolta hogy egy dobozt fog ajándékba kapni. Kérlek, nyisd ki Byakuya.  Byakuya felnyitotta a dobozt. Amit egy újabb meglepet arckifejezés követet. A kis adag sushi mellet még szépen meg művelt evőpálcika is volt.  Az ajtó felé néztem, Rukia pont akkor várt bebocsátást Byakuyatól. Meghajolt bátya előtt aki nagy meglepetésemre hellyel kínálta.
Rukia leült volna, de előtte valahonnan keríteni kellet egy ülőpárnát. Átmasírozót a szobámba és kis időn belül meg is érkezet az asztalomnál lévő egyik ülőpárnával. Odament az ajtóhoz, és felvet az ajtó mellet, álldogáló üveget. Hisako-san ezt az üveget, tétedet ide? Igen Rukia.
Rukia az asztalhoz vitte és letette az asztalhoz. Miért nem hoztad ide? A bátyám biztos ürült volna neki.
Egy kicsit elfordítottam a fejem. Sajnálom Rukia nem, tudtam eldönteni, hogy vajon Byakuya-sama örülne e neki vagy nem. Mielöt elfelejteném bátyám, azért jöttem, hogy boldog születésnapot kívánjak.
Rukia is elővet egy dobozt, amit, átadót Byakuyanak. Byakuya kinyitotta a másik dobozt is, amibe kedvenc figurás süti volt benne. Köszönöm Rukia. köszönte meg Byakuya csendesen az ajándékot. 
Akkor nem is zavarok mondta udvariasan Rukia és felállt az ülőpárnáról, és elindult az ajtóhoz. Jó-éjt bátyám, neked is jó éjt Hisako-san. Jó éjt Rukia szólatunk meg egyszerre Byakuyaval. Mikor kilépet Rukia a szobából és kettesbe maradtunk, Byakuyara néztem. Gondolom mást, kellet volna vennem neked . nem egy komplett sushi tálra vágytál. Láttam mennyire, örültél Rukia ajándékának. Még alig ettél a sushiból.
Byakuya felállt az asztalhoz és az egyik komódhoz ment. Kihúzta a fiókot és kivet belőle egy másik fából készült evőpálcikát. Visszaült a párnára. Átnyújtotta nekem.  Szeretném, ha együtt fogyasztanánk el. Akkor nem haragszol rám Byakuya? Nem Hisako.
Miért is kéne haragudnom.
Nem adtál okot rá.
Kihúztam a pálcikát, és néma csendbe elkezdtünk enni, egy szó se hagyta el ajkunkat egészen addig, míg bennem fejeztük az evést. Közbe Byakuya töltőt magának egy kis sakkét, mert szomjassá vált, de persze poharat most én hoztam neki. Elkezdte szép lassan iszogatni és közbe csak figyelt, és én azon gondolkodtam vajon mi lesz a következő lépése. Mikor már megettem a részemet, felálltam mellőle, és elindultam az ajtó felé. Elhúztam és kiléptem a verandára. Az éj sötét égbolt milliárdnyi csillaga nézet rám vissza. A hold jó lakottan tekintet rám vissza. Különös színe volt neki, vörösbe tündöklött az égen. Mit jelenthet ez valami rossz óment, vagy tán még rosszabbat? Nem tudtam meg válaszolni csak némán figyeltem és még mindig a negatív álmok jártak a fejembe. Az ajtó váratlanul kinyílt, mitől nagyon meg ijedtem, annyira elmerengtem abba kettőségbe, ami átjárta szívemet ezen az éjszakán. Byakuya háta mögé simult és könnyedén átfogta a derekamat. Egyből meg csapot az enyhe sakké illata, ami átjárta.
Csak nem becsiccsenttettél? Kérdeztem tőle rövid egyszerűséggel.  Nem Hisako csak egy kicsit spicces vagyok. Kuchiki Byakuya spicces gondoltam magamba, és elvigyorodtam.  Kérlek, édesítsd meg a mai estém. Mondta nekem vigyorogva Byakuya, ami megint nem vall rá. Látszót rajta hogy elvesztette teljesen az önkontrolját és tudtam, mire vágyik az óta mióta haza hozott a hadnagy. Nem bújtam ki karjaiból,felé fordultam és megsimogattam arcát, amit már rég nem tetem meg.  Byakuya eleresztette derekamat, megfogta az arcomat és magához vonva meg csókolt olyan szenvedéllyel, mint a legelső alakalommal mikor együtt töltöttük az éjszakát. Távolodni kezdtünk egymástól. Menjünk be. Ajánlotta nekem Byakuya és szép lassan bementünk végig csókolva az ajkamat. Nagy nehezen eljutottunk a küszöbig. Megfordultam hogy becsukjam a tolóajtót, de Byakuya ajka visszakövetelte az ajkamat. Hiába mondtam neki,- Byakuya várj egy pillanatot.
Mikor az ágyhoz értünk olyan szenvedéllyel, teljes tekintettel nézet rám, szinte lángolt a teste belső vágytól.
Magához vont erős karjával és újból meg csókolt de most elkezdte levenni ruhámat, és most hosszú idő útán engedtem az újbóli csábításnak. Már majdnem mezítelen testelt feküdt rajtam és elmosolyodott.
Ez lesz a legszebb ajándék tőled. Finoman rám nehezedet és az ajkunk ismét összeért.

Folytatása következik