Byakuya story
Egy végtelen szerelem története
10. fejezet: Újabb esküvő a Kuchiki rezidencián

Még egy nap gondoltam magamba az esti éjszakába,és a verandán állva újból elmerültem a csillagok milliárdnyi ragyogásába. Még mindig nem tudtam megemészteni a múltkori  baklövésemet, ami végeredménybe jól sült el mert Byakuya boldog volt s nekem ez mindennél fontosabbá vált. Nem akartam soha többé látni szomorú arcát.
Mindennapra igyekeztem kitalálni valami vidámat, ami feldobja és kirángatja a keserű magányból.
Hallottam amint az ajtó kinyílik és Byakuya kilép az ajtón.  Mögém sétált és karajaival körbe ölelt.
Csak most vetem észre, hogy a tavaszi éjszakába micsoda illatfelhővel áraszott el minket a sakurak illata.
Ránéztem és egy mosolyt csaltam ajkamra. Byakuya nem válaszolt nekem, csak elégedet boldog tekintettel rám nézet. –Holnap ilyenkor már a feleségem leszel. Igen Byakuya az leszek. Levetem, tekintem róla és bele bújtam az ölelő féltő karjaiba. Egy darabig egyűt élveztük a könnyed tavaszi estét, aztán magával vont, vissza a szobába. Megsimogatta arcomat és könnyedén megcsókolt. Ajkuk távolodni készült alig párcentire távolodót el mikor mélyen a szemembe nézet. Jó éjt Byakuya nyögtem ki hallgatagan,kisé megszeppenve. Bementem a szobámba hogy átaludjam az utolsó éjszakámat egyedül a magányba.

***
Másnap reggel kisé kókadtan felültem az ágyba. Alig aludtam valamit, attól a görcsös érzettől, ami a gyomrom tájékáról éreztem.  Egy árnyat láttam meg a tolóajtónál, és amit az árnyékból meg tudtam alapítani, nem lehetet más csak egy szolga. Kinyitotta a tolóajtóm, és bejött egy hatalmas csomagolt kimonóval. Helyet foglalt az egyik tatamin, és a földre helyezte a kimonót. Illedelmesen meghajolt előttem.
Hisako-san kérem, bocsásson meg a korai zavarásért, de el kell kezdenünk a készülődést az esküvői ceremóniára.  Kisé fáradt tekintetem a szolgára szegeződőt, és nem nyitva ki ajkam csak egy fejbólintás volt a válaszom a kérésére.  Ki keltem az ágyból és az asztalkához sietem. Egy papírt találtam, rajta amin fel volt tüntetve azok a teendőim amit, a ceremónia előtt el kellet végeznem.  A szolga még mindig a szobám ajtaja előtt állt, és csak alázatosan meg döntve felső testét és a padlózatra tekintve várta a válaszom.  Gyere be nyugodtan! Invitáltam be a szobába. A szolga belépet és letette az ágyam mellé a kimonót, és a kiegészítőket. Hisako-san meg kell kérnem, hogy jöjjön velem. Elkísérem a fürdőbe.
Kedvesen rámosolyogtam a szolgára, és egy bólintással nyugtáztam kérését. Megfogtam egy nagy törülközőt, ami inkább hasonlítót lepedőre,és a szolga után mentem. Kimentünk a házból és már is a kert be találtam magam. Ismeretlen ösvényen vezetet az utunk mire megérkeztünk egy apró forráshoz. Hisako-san itt kell megfürdenie mutató a forrásra a szolga. A helyismerős volt valahonnan, de nem jutott eszembe, bár reménykedtem benne hogy csak eszembe, jut. Levetem alvó ruhám és elkezdtem a vízbe besétálni, ami olyan kellemesen meleg volt, elvégre egy forrásról beszélünk. Volt egy apró kis zuhataga ahonnan a feltörő meleg vív belefolyt a forrásba. Oda úsztam és a víz függöny mögé, elrejtőztem.
Kint a partról hangokat sodort felém a szél,és megrökönyödve vetem tudomásul, hogy Byakuya hangját hallom magamtól távol kint a partról.
Byakuya a szolgára tekintet aztán szétnézet a forrásvíz felszínén. Levette yukata-jat és a szolgának adta.
Szerencsémre Byakuya nem meztelen testel jöt be a forrás vízébe. Még csak az hiányzik hogy rám lejen.  Kezébe volt egy kis törülköző, amivel megmosta teste minden szegletét. Csak figyeltem öt ahogy mosakszik,és dolga végeztével kimegy a forrásból.  Végre felelegezhetek. Nem vet észre a zuhatag függöny mögött. Felvette meg száradt testére a  yukatát és elment  a forrás partjáról. Előmerészkedtem a vízfüggöny mögül és elindultam ki a partra. A szolga rémülten nézet rám és kezét arcára helyezte. Mi a baj? Kérdeztem töle meglepetten.  Hisako-san vizes lett a haja!  Az miért baj? Hisako san több óra mire megszárad a haja. Az is igaz. Hogy lehetem ennyire ostoba?!  Úgy viselkedtem, mint azon a bizonyos nyári napon. Nem baj Hisako-san  majd megoldjuk mondta a szolgáló és rám adta a megszáradt testemre a yukatát. Visszaindultunk a házba. A ház verandáján Byakuya álldogált. Tiszteletem jeléül meghajoltam elöte.. Jó reggelt Byakuya-sama. Jó reggelt Hisako-san. Közbe lecsukta szemeit Byakuya, és én elsuhantam mellette. Byakuya elfordította fejét egy kicsit. Hisako-san megéreztem jelenléted Hisana forrásánál. Egy pillanatra megálltam,s úgy éreztem lábam földbe, gyökerezik mind a fa, ami épp akkor csirázik.  De nem maradhattam sokáig ebe az állapotba, hisz készülnöm kellet a ceremóniára. Byakuya szobáján keresztül menve bementem a saját kis szobámba. Több szolga is bekísért és látszott rajtuk hogy nagyon gondolkodnak valamin.  Tehát az Hisana forrása volt. Akkor azért volt ilyen ismerős számomra. Ott látott először Byakuya mezítelen testel. Tanakodtam egy magam várva, hogy a szolgák valamit tegyenek a hajammal.  Így útilag visszagondolva bánom hogy a vízzuhatag alá bementem, és így még több fejfájást okoztam a szolgáknak. Nem vártam rájuk fogtam a törölközőt és elkezdtem derékig érő hajamat törülközővel törölni. Tán megszárad valamikor. Közbe finoman hátam mögé tekintetem és láttam hogy az egyik szolga eltűnt. Vajon hova mehetett pont ilyenkor? Úgy látszik egyik szolgának, sincs használható ötlete arra nézve, hogy vajon miként tegyük gyorsabbá a hajam száradását, ezzel lerövidíteni a rászánt időt.
Alig telt el másfélóra mikor a szolga meg jelent a szobám ajtajába és valami fura szerkezet volt a kezébe.
Odasietett hozzám és ezzel a furcsa szerkezettel meg szárítja a hajam. Mi ez? Kérdeztem tőle. A szolga szemei rám tekintetek Mayuri-samatól kértem el, ez az egyik találmánya.  Hogy működik, kérdeztem kíváncsisan a szolgát. Mayuri-sama úgy magyarázta, hogy a szerkezetbe lévő részecskék felhevüléséből születik meg az energia, amivel aztán meg szárítottam az úrnő haját. Elégedetten bólintottam,és
Automatikusan egy fésűhöz nyúltam. Ne hagyja Hisako-san,sok időt elfecséreltünk ezért hagyja hogy a szolgák fésüljék meg. Nem ellenkeztem vele,de már láttam hogy ott tart a kezébe egy Hófehér furisodet. Leeresztet vállakal  nagyon sohajtotam,és hagytam hogy a szolgák felöltöztessenek. A furisodera ráment egy másik kimonó aminek, a neve uchikae volt és gyönyörű piros színbe pompázót. Úgy éreztem magam mint egy hercegnő. De mikor megtudtam, hogy ere még jön egy 3. kimonó is egy szintén fehér színű krizantém mintás,teljes mértékbe lelobozodtam. Szép gondosan meg kötöték az obit a derekamon, mire végén már csak a hajamat kellet megrenoválni. Aprólékosan feltűzték és beletűztek néhány ékes díszt. Az egyik szolga hozott a kezébe egy furcsa kalapszerűséget és a fejemre tette.  Ki dület tekintettel néztem a tükörbe.
Ezt felkel vennem? Kérdeztem a szolgát, mire a szolga csak serényen bólogatót. Hozzá tartozik a hagyományokhoz. Nem elég hogy hat tonna ruha van rajtam még ezt a furcsa kalapot is felkel vennem. Fakadtam ki magamba,de kifakadásom jogtalan volt. Sose hitem volna, hogy előbb megyek férjhez, mint nővérem. Elvégre boldognak kéne lenem. Nem akárki lesz a férjem. Ö érte még ezt a szörnyű kalapot is elviselem.
Kisétáltunk a verandára és elindultam hátam mögött népes szolgálóval a síntó szentélybe. Út közbe azon tanakodtam vajon minden rendbe lesz e-? Mikor végig sétáltam Seiretei utcáin mindenki elámult a csodától. Gondolom engem csodáltak, vagy tán a pompát, ami ezzel a ceremóniával jár? Kérdően az ránéztem az egyik férfira ki lépten, nyomon követet, és ha jó látam ö maga is halálisten volt. Még hozzá kapitányszintű. Akár csak Byakuya. 
Szentély bejáratánál megálltam, és feltekintetem rá. A szentély előtt két apró sámliszerű szék foglalt helyet. Az egyik szék oldalán megláttam Byakuyat. Elmosolyodtam, mire szigorú kedves tekintettel elhúzta ajkát. Láttam, rajta hogy most valamiért nincs jó kedve. Pedig azt hinné az ember, hogy boldoggá teszi a saját párját az esküvő napján. Csak most figyeltem meg jobban. Fekete hakama volt rajta, és bő kabátszerű haori a Kuchiki klán címerével. Alatta pedig egy fehér haori derekán egy vastagabb obihoz hasonló övszerűség, de vékonyabb volt az obinál lábán setta kezébe egy hófehér legyezőt tartott. Byakuyahoz tipegtem, és csillogó szemekkel ránéztem.
Leültünk az apró székre és elkezdődőt a ceremónia. A mikok sakét szolgáltak fel, és közbe a fülnek oly nyugtató zenét játszottak. Kaptam egy ágat, és Byakuya is kapót, egyet, a sasaki fából. Mi közbe a pap azért imádkozik, hogy áldjanak meg minket az istenek és közbe mink is  imádkoztunk az istenekhez. Miután a ceremónia eme része befejeződőt sakés poharakat cseréltünk a hátunk mögött helyet foglaló családtagokkal, de előtte mi ittunk Byakuyaval 3 korty saket egy csészéből ezzel jelezve kötödésünket egymáshoz. Aztán jöttek a gyűrűk átadása. Kezembe ott volt az a gyűrű, amit majd Byakuya újára húzok, és elmosolyodtam finoman, hogy alig lehessen látni. Byakuya fogta a gyűrűt, és finoman rá húzta a gyűrűs ujjamra. Fogtam a gyűrűt, amit, még esküvő előtt kaptam meg az egyik szolgától és Byakuyahoz hasonlóan elmondva az eskünket, felhúztam újára a gyűrűt.
Megfogta a kezemet és ajkunk finoman közeledet egymás ajkához, míg egy forró csókba össze ne forrt.
Ajkaink távolodót egymástól és felálltunk az apró székről, s elindultunk kifelé a szentélyből. Utunk egyenesen visszavezetet a Kuchiki rezidenciára.
***



Mikor felnéztem az égre  egy szem felhőt sem láttam rajta.  Visszafelé tartottunk a birtokra. Izgatót voltam vajon mi következik még? Byakuyara néztem, a lehulló sakura szirmokat rá fújta a szél hosszú haori jellegű kabátjára. Alig győztem róla lesöpörni. Hagyd Hisako. Megfogót, egy szirmot a kezébe. Aztán felkapta a szél a kezéből, és tovafujtja a messziségbe. 
Mikor beértünk a kuchiki rezidenciára, a mögöttünk lévő rokoni sereg elillant mellettünk. Úgy éreztem magam, mint azon az első napon mikor megláttam Byakuyat az utcán ugyan úgy verni kezdet szívem, mert a helyet hogy a néppel együtt elillantunk volna a birtok ama szegmesébe ahol a ceremónia folytatódót, leálltunk  és a fák árnyékába egymásra néztünk. Byakuya olyan szótlan voltál egésznap.
Tán nem örülsz a frigyünknek?
Byakuya megfogta kezemet és aztán a másikkal, pedig az arcomat, és a helyet hogy válaszolt volna a kérdésemre, helyette csókkal jutalmazta azt.  Szorosan átkarolt, de ez az ölelés más volt, mint az elmúltnapok és hetek ölelése. Éreztem benne az érzékenységet, és vele együtt szíve egy apró darabját.
Kibontakoztam öleléséből, és egy mosoly kíséretébe visszanéztem tekintetébe. Ideje követnünk a rokonaidat. Az ünnepeltek nélkül nem kezdhetik el az ünneplést.
Belekaroltam Byakuyaba és együtt elindultunk ama épület felé ahol majd lakodalmunk folytatódik.
Mikor odaértünk népes sereg várt a kijáratnál,az élükön Kuchiki Shinjivel és drága jó anyámmal, aki már nem bírta kivárni meg érkezésünket.  Felém rohant széttárt karral. Szinte észre sem vette, hogy Byakuyaba csimpaszkodtam. Átölet örömtől ittasan és fejét a válamra hajtotta.  Éreztem, ahogy elkezd könnyezni.
Kis idő múlva könnyei felszáradtak,és mise történt volna kedvesen rám mosolygott. A tömegbe észrevettem egy lányt. Apa mellet állt. Ismerős volt nekem de már olyan rég nem láttam, hogy nem ugrott be alakja. Anyám beszélgetésbe folyamodott Byakuyaval,s amint láttam nagyon jól megértetek egymást.  Megálltunk a bejáratnál s fogatuk a vendégek ajándékait, és gratulációkat. Némi gondolkodás után eszembe jutott ki az a nő. Nővérem volt az akit már hosszú ideje nem látam. Byakuya maga után húzót, s egyűt bementünk egy hatalmas szobába. Ugyan olyanak látszott, mint az a terem ahol az új évi ünnepségét tartotta meg a család. Minket egy emelvényhez vittek és ott az emelvényen foglaltunk helyet. Byakuyara néztem, szemeiben örömmel teli fény sugárzott szét a széles rokoni seregre.
Egy szolga jött felém, sietősen- Hisako-san át kell öltöznünk, mondta nekem egy szusszal szinte levegőt sem vett. Felálltam Byakuya melöl. Ne haragudjon Byakuya-sama most el kell mennem,átöltözni.
Byakuya tudomásul vette a kérést és bolintot egyet válaszul. – Siess vissza Hisako-san. Igen is Byakuya-sama igyekszek. Elsietem a szolgálóval együt az egyik szobába ahol kezelésbe, vetek,és levéve a krizantém mintás kimonót és a piros kimonót is levették rólam,a furisadet rajtam hagyták,s kaptam egy újpiros kimonót. Gyorsan meg igazították a hajam,s visszatértünk a népes sereghez.
Mikor beléptem minden tekintet rám szegeződőt, s mosolyogva néztek rám az emberek. Felsétáltam az emelvényre, s leültem Byakuya mellé. Byakuya közeleb hajolt hozzám,s rám nézet. Szeméből a szerelem tüze éget, amit nehéz volt róla elképzelnem, hogy ilyen nyíltan kimutatta felém érzelmeit. Elkezdték behordani az ételt,s mindenki elkezdet enni. Még én is kinek nem szokása enni, s csak gyűszűnyi ételt veszek magamhoz. Ma még is úgy éreztem bőségesen, kell táplálnom testem. Byakuya rám tekintet meglepődve. Annyira elszégyelltem magam hogy letetem a pálcikát a kezemből. Elnézést kérek Byauya hogy ilyen sokat eszek. Nem baj Hisako. Egy mosoly jelent meg az arcán.
Shinji ránk nézet és szólni kívánt hozzánk. Jól megköszörülte a torkát s szóra nyílt szája.
- Kedves egyebe gyűltek örömömre, szolgál eme bejelentés. Miszerint kedves unoka öcsém Byakuya fejét ismét bekötötték. Shinji száján megint széles vigyor jelent meg. Kívánom nekik, hogy sok öröm érje őket életükbe, mert úgy gondolom, hogy az öcsém ezt megérdemli. Shinji még folyatta volna, de a felesége visszarántotta ülő pozícióba.
Nap már kezdet lemeni s,én valahogy kivágyottam ebből  az egyre hangosabb tömegből.
Ugyan úgy vágytam, fák susogó hangjára mikor meg fújja őket a tavaszi szél,s milliónyi kis apró szirom borítja be a kert apró szegleteit. Megálltam a verandán,és gyönyörködtem benne. Vajon hány tavaszt élek meg még hogy láthassam meghalni szirmok sokaságát, hogy aztán valami új szülessen belőle? De már nem vagyok egyedül,van egy férjem kit szeretek. Mikor ezek a gondolatok megszólaltak bennem, kitárult a tolóajtó, mint olyan sokszor már mióta itt vagyok a kuchiki birtokon,s az ajtó szélén Byakuya állt. Meg ismertem lélekenergiáját. Egy kis ideig csak figyelt hátúról, míg mögém nem jött. Ekkor átölelte derekam,és magához húzott. Vágyakozva néztem a tájat,nem szólaltam meg,s nem fejeztem ki a vágyam. De nem is kellet Byakuya tudta, mit szeretnék, és hogy miért is jöttem ki ide verandára. Elengedte derekamat,és mellém lépet. Szerelmes tekintettel rám nézet, megfogta kezemet. Egy darabig csak álltunk és néztük, ahogy elmúlik ez a nap is. Szép lassan lementünk az apró de széles lépcsökön,ott hagyva a ház minden egyes vendégét eltűntünk a fák között. Némán sétálgatunk a kertbe. Még itt-ott látni lehetet néhány bimbózó fát, ami még nem nyílt ki. Gyorsan ránk esteledet s a feljövő csillagok fénye ránk vetült mint könnyed éjjeli takaró. Megálltunk egy fánál. Byakuya elővett egy kis zacskót a haori belsejéből. Oda ment a fához és tövébe elszórta a zacskó tartalmát. Kíváncsian odamentem hozzá,és leguggoltam mellé. Ezek a virágok Hisako-san ara hivatottak hogy hirdessék a szerelmünket. Felállt és letekintet rám. Kezét nyújtotta segítségként felém. Felálltam és némi szégyenlőséggel a tekintetébe rá néztem.  Könnyedén végig húzza kezét az arcomon,s meg csókolt a sakura virágok tengerébe.
Elindultunk vissza a házhoz, közbe alig beszültünk egymással. Felmentünk a verandához, s visszatértünk
A házba. Amint láttam a múltaság kezdet lenyugodni shinji felesége jött felém, közbe a spicces férjét próbálta haza terelgetni. Anyám jött felém boldogan s legalább annyira spiccesen, mint Shinji.
Átkarolt és magához ölelt.  – Drága lányom magamra hagyott.! Siránkozot nekem anyám. Ugyan már anya nem foglak magadra hagyni soha. Szabadkoztam neki. Nővérem Kumiko lépet hozzám átölelt. Fülemhez hajolt,- Nagyon szerencsés vagy hogy egy olyan férfit fogtál ki, mint a kuchiki klán feje. Nagyon irigyelek érte.
Abba pillanatba nem tudtam eldönteni vajon sírjak, vagy inkább mosolyogjak azon, mint kumiko mondót nekem. Mikor szétváltunk illedelmesen meghajoltam elötte. Kumiko köszönöm a jókívánságaidat.
Mondtam neki semleges hangvételbe. Véletlenül sem látszódhatót, meg az hogy valójába mennyire megbántott engem, a kijelentése. Sült belőle az irigység,és a megvetés. Minden rendbe lányok?  Kérdezte tőlem anyám. Persze anya minden a legnagyobb rendbe van. Anya kézen fogta Kumikot és apát,s búcsút intetünk egymásnak.
Lassan kiürült a terem,s Byakuyaval ketten maradtunk. A szolgák serényen elkezdtek összetakarítani a maradékokat,s szép lassan mink is ott hagytuk az épületet. Byakuya a szolgák felé nézet. Ha végeztetek, elmehetek aludni. Mondta neki határozott hangon. Megfogta a kezemet,s kilépve a verandára végig sétáltunk rajta egy darabig aztán egy másik lépcsön lementünk a kertbe. Onnan egyenes út vezetet vissza Byakuya kis házához. Egy pillanatra megálltam, az ég még mindig sötét fellegként nézet rám vissza. Rajta sok reménysugárként villogó csillag. Byakuya türelmetlenül megfogta kezeme,és magával húzót,egyenes be a szobába. Levette hosszú haori jellegű felsőrészét, aztán pedig a fehér haorit. szégyenlősen elfordultam. Éreztem, ahogy lefejti az obit derekamról,s szétnyit a kimonó. Finoman levette rólam, és földre dobta. Már csak a furisade volt hátra. A derekamhoz nyúlt és kikötötte. Miután az is szétnyílt, magához vont erős karjával s a nyakamat csókolgatva levette rólam. Felé fordultam egy hosszú forró csókot nyomtam ajkára. Kezem kikötötte hakamját és obi szerű övét. Így már semmi akadálya nem volt annak hogy ismét az övé legyek. Könnyedén lefektet az ágyra, és meg csókolt testünk egyé forrt, a szerelem tengerében.

Vége

Lesz folytatása
Byakuya storyII
Címe: Byakuya elrabolt szerelme.