4.rész
Sivatagi Virág

Gaara a másolat után szökkent és követte is egy darabig amíg szeme meg nem akadt valakin. Azon a lányon akivel találkozott, s most ugyan az a lány összeesve feküdt a poros utcán. Amúgy sem tudta volna követni a klónt, túl gyors volt, őt meg még a hátán lévő nehéz bödöne is lelassította, ezért úgy döntött inkább a lányhoz megy.

-Csak elájult.-mormolta maga elé. Majd gyengéden a karjaiba kapta, s visszament vele a Kazekage palotába. Lerakta az irodája kanapéjára, ő maga pedig visszament a tanácshoz, hogy kikérdezze őket a z előző két nap eseményeiről. Az öregek mint meglepődve ültek a helyükön várva hogy vezetőjük visszatérjen. Gaara ismét váratlanul lépett be.

-Várom a magyarázatot uraim!.-mondta hangosan, kis dühvel a hangjában.

    *

      -Gaara-sama ...-kezdte dadogva az egyik..majd egy másik átvette a szót.
    *

      Had magyarázzam el én, állt fel az illető.- tegnapelőtt a kinevező ceremónián váratlanul jelentél meg, annak ellenére hogy megmondtad, Konohába mész. Azzal magyaráztad visszatérésed, hogy meggondoltad magad, s két testvéredet otthagytad, hogy ők majd elintézik az ügyeidet, amit ott szerettél volna megoldani. El is hittük. A legfurcsább viszont az volt, hogy a ceremóniára egy lánnyal érkeztél ,egy újdonsült genin lánnyal, Sabaku Hanaval, akit még aznap tanítványoddá fogadtál.-magyarázta a vénség illendően.
    *

      Értem.-gondolkozott el Gaara. -mi lehet a célja ennek a másolatnak, ki ő valójában.?..-tette fel magában a költői kérdéseket.- ha azok küldték akire gondolok....és a lány mire kellett neki? Akárhogy is, azzal a lánnyal el kell hitetnem hogy a hasonmás és én, egy és ugyan az ..nem akarom megbántani..lehet elkéstem volna?-Gaara visszagondolt a reggeli hűvös mondataira amit a lányhoz intézett. Lehet hogy erős?-kérdezte ismét magától.- adják ki a parancsot hogy erősítsék meg a falu védelmét, küldjenek még több járőröző genint, nem jöhet vissza ide az a szélhámos, aki visszaélt a nevemmel.
    *

      Igen.-bólintottak kórusban.
    *

      És a lány?-kérdezte az egyik öreg.
    *

      Gondoskodok róla.-mondta tömören, majd megfordult és visszament az irodájába.

Egy puha kanapén ébredten. Forgott velem a világ, tényleg ki kellett volna magam aludnom. Ahogy kitisztult a kép...Gaara-sama irodája, hirtelen ültem föl, és a fejemet ide oda rángattam hogy körülnézzek. Ugyan az az iroda...akkor most...mi van? A reggelt álmodtam csupán...azokat a mondatokat..egy rossz álom volt csak?-kérdeztem magamtól. Kicsit később nyílt az ajtó és Gaara-sama lépett be rajta. Elakadt a lélegzetem. Nem tudtam mit gondolni.

-Jó reggelt.-,mondta halkan . Megint az a z üresség a hangjaiba..akkor ez nem álom volt.

-Jó..jó reggelt.... neked is.-mondtam dadogva. Lehajtottam a fejemet és bámulni kezdtem magam elé. Kicsi csönd után megkérdeztem tőle.

-Még mindig nem tudod ki vagyok?-kérdeztem.-még mindig nem emlékszel rám, és az elmúlt két napra?

-Ostobaságokat beszélsz. Persze hogy emlékszek.-mondta mintha mi sem történt volna egy, kb fél órával ezelőtt.

-Akkor miért vágtad hozzám azokat a mondatokat, hogy nem tudod ki vagyok, és soha nem láttál még?-kérdeztem fölháborodottan.

-Nyilván álmodtad ezt, nem igaz?-kérdezte. Én meg elszégyelltem magam mert fölmertem emelni a hangomat.- az utcán találtam rád összerogyva...megrémítettél...-úgy megörültem a kedves szavainak hogy föl akartam ugrani, de tényleg erőtlen voltam. Tegnap megerőltettem magam nyilván ezért estem össze..de, ez a Gaara-sama ugyan az...ez biztos.

-Azt mondom hogy menj haza, és pihend ki magad, aztán gyere vissza .-utasított.

-Igen.-bólintottam. Aztán eszembe ötlött hogy miért is nem tudtam magam kipihenni. Hitomi....

-Gaara-sama. -szólítottam meg. Kérdően nézett rám.-tudod...nem tudtam aludni a bűntudatól, hogy a barátnőmet... hát elárultam mert...arról álmodoztunk, hogy majd egy csapatban fogunk erősek lenni, és majd együtt edzünk és a legjobbak leszünk és...

-Azt akarod hogy a két melléd kirendelt csapattársadat is én tanítsam?-kérdezte. Milyen jó hogy nem kellett többet magyarázkodnom egyből leesett neki..-ha ez nem nagy kérés és nem fáradtság önnek.

-Hát persze...csak természetesen.-nézett rám s nagy meglepetésemre eleresztett egy apró mosolyt...de...az a mosoly...az többet ért minden vigyorgásánál amit az elmúlt két napban kaptam tőle...és őszintébb is volt.

-Nagyon szépen köszönöm!.-mondtam hálásan, és meghajoltam előtte.

-Hagyjuk, most nyomás haza, délutánig meg se lássalak!-utasított komolyan, bár némi kedvesség is volt benne. Lehet az a Gaara-sama akit megismertem túl kedves volt...ő meg ...most pont így jó......kicurikkoltam az irodából és rohantam haza Gaara-sama utasításait követve.

-Ez a lány...a hasonmásom egyből elbolondította...biztosan édes mázosan viselkedtem vele....most meg persze a tenyeremből is képes lenne enni. De...maradjon csak így...ez az álláspont még a hasznomra is válhat...de, semmiféleképpen nem szabad visszaélnem ezzel.-gondolkodott magában Gaara .- ma még fölmérjük az erejét..és megnézzük a csapattársait is..ha minden jól megy és tényleg elég erősek akkor kialakíthatom belőlük a biztos testőrségemet. Mindenre föl kell készülnöm. Persze...azt a látszatot sem szabad keltenem hogy elgyengültem..erről persze szó sincs...de nem tudom mivel állok szembe, addig biztosra kell mennem. Sabaku Hana...te leszel a fő bástyám....

Berontottam az ajtón, le a cipőt, be szobába be az ágyamba...alvás, és pont. Ennyi volt amit anya látott, mint valami hurrikán rontottam be és el is tűntem. * Pihenem kell * Gondoltam és megnyugodtam. Gaara-sama apró de annál szenvedélyesebb mosolyának képével aludtam el. Késő délután keltem föl, és rohantam is vissza a Nap lemenő fényeiben. Ahogy befordultam az egyik utcán Hitomit pillantottam meg aki épp olvasott valamit. Odamentem hozzá.

-Hitomi..én.- kezdtem volna egyből magyarázkodni de ő egyből megállított.

-Psszt. -csitított le. Olvasott pár percig majd leengedte a tekercset amin egy üzenet volt. Hirtelen rám nézett, majd megölelt.

-Tudtam hogy nem fogok benned csalódni.-én meg csak megszeppenve viszonoztam az ölelését. Mégiscsak mi voltunk a legjobb barátnők. A többiek mind furán néztek rám amiatt hogy ennyi idősen még csak az akadémiára járok..azt hitték hogy annyira buta vagyok hogy nem tudok átmenni a vizsgán...de ez nem így volt, és ezt Hitomi is jól tudta. Ő, kiállt mellettem mindig. Tartozom neki...

-Azt lehet tudni ki lesz a harmadik csapattársunk?-kérdezte Hitomi miután elengedtük egymást.

-Igen.-bólintottam. -Mojival...-mondtam halkan mivel tudtam hogy nem fog neki tetszeni. Moji nos egy...eléggé fura alak. Bozontos fehér haja van, orrán égési seb tátong, és ami a legfélelmetesebb hogy szájából kilátszanak hosszú hegyes fogai...rémisztő volt a srác, de igazából nem is ismertük.

Hitomi arca elkomorodott. Szinte előre hallottam mi fog következni.

    *

      Tök mind egy...csak ne legyen útban.-mondta komoran.
    *

      Te, hallod én elmegyek szólni Mojinak addig te menj a Kazekage palotába, keresd meg Gaar-samat és ismerkedj meg vele!-utasítottam.
    *

      O..oké.-dadogta. Nyilván nem volt erre fölkészülve. Én meg visszarohantam az akadémiára hogy megnézzem ott van-e az a fiú. Mikor utoljára láttam, még a kinevezés előtt, fönt ült a tetőn és nézte a felhőket. Vajon ő is ugyanolyan mint Gaara-sama? Félünk tőle de közbe kedves és figyelmes? Lehet hogy így van. Ismét nem csalódtam a megérzéseimben. Moji nagy kényelmesen ott heverészett a tetőt és bámulta a színes felhőket a naplementében.
    *

      Moji!.-szólítottam meg. A fehér, szénakazal hajú fiú kómás, unott arckifejezéssel nézett rám. Nyeltem egy nagyot, majd közelebb mentem hozzá.
    *

      Figyelj, egy csapatba kerültünk mint Geninek. -mondtam neki, ő meg meg sem rezdült a hír hallatán.-és a Kazekage lesz a mesterünk.-erre már nagyra nyitotta a döbbenettől fekete gombszerű szemeit, s végre méltóztatott felülni.
    *

      Hogy mondod, hogy kicsoda?-kérdezte meglepődve.-mély, és komolyan ijesztő hangja volt.
    *

      Ahogy mondom, a Kazekage tanítványaivá fogadott minket, vagyis Hitomit , téged meg engem, szóval szedd a sátorfádat és indíts a Kazekage palota felé!-utasítottam. Ő fölállt. Ruhája teli volt fegyverekkel, derekán egy sor kunai lánc lógott, mellkasát átívelő öveken kis surikenek csillogtak. Mondhatni két lábon járó fegyvertár volt a fiú. Ahogy fölállt megcsörrentek a fegyverei ahogy egymást érték.
    *

      És hogy hogy a főmufti vállalt be minket?-kérdezte kicsit bunkó hangon.
    *

      Ez egy jó kérdés, de most indulás.-toltam meg kicsit a fiút majd mentünk a palota felé.

Hitomi nagy léptekkel közeledett a kazekage palota felé. Bement a főkapun föl Gaara-sama irodájához. Mikor már kopogott volna be, megremegett a keze.

-Félnék, ettől az alaktól..de Hana...nem leszek nyuszi! Ő mégis csak a vezetőnk, nem hiába lett az aki....de ami benne él..nem érdekel.-bekopogott.

-Gyere be!.-hallatszódott bentről, majd Hitomi nyitotta az ajtót belépett, majd miután becsukta, mélyen meghajolva bemutatkozott.

-Karaga Hitomi vagyok. Az új tanítványa Kazekage-sama.

-Üdvözöllek.-mondta komolyan.-ülj le, Hana-chan is jön majd?-kérdezte.

-Igen csak szólt a másik társunknak is.-mi a fene csak így? Hana-chan? Milyen közvetlenül beszél már róla ...

-Értem.-mondta, majd tovább írt egy lapot.

-Mondani kéne valamit, Hana azt mondta ismerkedjek meg vele. De nem jön hang a torkomon , úgy megfagytam mint egy jégcsap, mihez kezdjek?

-Te Hana jó barátja vagy igaz?-kérdezte kicsit később Gaara.

-Igen.-bólintott.-igazából ő jobb mint én. Ezért..mérges és irigy is voltam rá, ő 14 évesen került az akadémiára és két év alatt el is végezte azt. Én meg 10 évesen, és most 15 vagyok, ő erősebb mint én, nem csoda ha ő lesz a csapatvezetőnk, nem lepődnék meg.-magyaráztam.

-Remekül látod a helyzetet, nem ringatod magad hamis dolgokba, ez jó.-mondta. -Mi a?.. megdicsért.?..ő...

-Igen Hana lesz a csapat feje utánam, de tudod ez csapatmunka..ha te, és...Moji nem lennétek...Hana egyedül kevés lenne, egyenlőre. Én pedig azért vagyok hogy egyenként is fölkészítselek titeket a harcokra, illetve csapatmunkában is helytálljatok. -magyarázta.

-Értem.

-Ja, és a Gaara-sama is megteszi, a Kazekage túl hivatalos.

-Re..rendben.

-Gaara-sama!-rontottam be az ajtón.-megjöttünk.-vagyis hát Mojit szinte rángatni kellett de végül csak ideértünk. Hitomi is itt volt és láthatólag beszélgettek is Gara-samaval ami jó jel.

-Rendben menjetek a tetőre, át kell öltöznöm.-mondta Gaara-sama, majd elment, mi meg fölcurikkoltunk a tetőre.

-Remélem a vöröske valami értelmeset is fog velünk csináltatni...mert nem akarok unatkozni.....-fejem mint a főt rák, úgy fejen csaptam Mojit hogy csak repült.

-Még egy ilyen és nagyobbat is kapsz ..fehérke...

-Hagyjátok abba..jön.-figyelmeztetett minket Hitomi és tényleg...ismét bordós ruhájában pompázott előttem , hátán homokkal teli bödönével.

-Nos, készen álltok?-kérdezte.- a mai nap fölmérem az erőtöket.-mondta. Kihúzta bödöne dugóját a helyéről majd, a bödönből,homok jött elő, egy falat húzva föl Gaara-sama előtt.

-Lássuk hogy ki mennyire erősen tudja a homokfalamat megütni.-mondta.-kezd először te, Hitomi.

Egy kicsit megszeppent a látványtól, majd elszántan chakrát kezdett gyűjteni. Behunyta szemét, majd néha látszódott teste körül ahogy összpontosul a chakrája. Hirtelen kinyitotta szemét, majd előrántotta nadrágjához kötött, tartóban lévő hatalmas Démonszél Shukikenjét, és átadva a fegyvernek a chakráját hatalmas sebességgel száguldott a homokfal felé, s ahogy ütközött vele hogy szinte megtolta a homokfalat.

-Nem rossz, pont ahogy gondoltam, és vártam tőled. Moji te következel.-utasította a fiút, aki nagy nehezen fölállt. A kunaiok ismét csilingeltek ahogy egymáshoz verődtek a derekán.

-Nimpo: Kinkin Hari no Jutsu. -kiáltotta a fehér hajú, majd a ruháján lévő összes fegyver megmozdult, lejöttek róla, majd hangos visító hangon hatalmas sebességgel repültek Gaara-sama felé. Olyan hangos volt a vonyítás hogy becsuktam a szemem és befogtam a fülem. Mikor odanéztem a fegyverek mind a földön landoltak. Gaara-sama sebezetlen volt.

-Ez sem volt rossz. A hang segítségével tereled el az ellenfél figyelmét, lenyűgöző. Hana-chan!.-szólított, én következtem. Két nappal ezelőtt kiválasztott tanítványának. Bízott abban hogy erős vagyok, és még leszek is. Megmutatta milyen ő valójában, és hogy szóbeszéd ami róla megy a faluban. Gaara-sama...bebizonyítom neked hogy erős vagyok!

-Fuuton: Kaze sore no jutsu!-kiáltottam. Kezeimet kitártam , izmaimat megfeszítettem, s áramoltatni kezdtem a chakrámat. Éreztem ahogy a testem megtelik melegséggel, s az szétárad a bennem. Hirtelen megindultam. Jobb kezemet ökölbe szorítottam, ami körül szinte lángolni kezdett a chakra, ami a széllel keveredett. Ugyanis a jutsu amit használok, a szélfogó. A levegő oxigénjét a chakrámmal megköti, s én azt mint valami páncél vonhatom a testem köré vagy formázhatok vele fegyvert. Így amíg van oxigén sose fog elfogyni a fegyverem. Az öklöm köré kemény páncélt sűrűsítettem amivel megütöttem a homokfalat, s egy pillanatra, egy másodperc erejéig, egy kis lyuk lett rajta, amin átnézve láttam Gaara-sama megdöbbent pillantását. A jutsum sok chakrát használ fel, ha egy, pici helyre összpontosítom a szél oxigénjét. Így ez fárasztó egy kicsit. Lihegve léptem hátra. Gaara-sama levonta homokfalát, s büszke mosollyal nézett ránk.

-Jól gondoltam, hogy te vagy közöttük a legerősebb...Hana -chan.- mondta büszkén.

-Köszönöm a dicséretet Gaara-sama.- hajoltam meg.

-Ám ti se csüggedjetek, Hitomi, Moji. Hitomi! Te a chakrádat a shurikenbe vezeted, így lesz annak nagyobb sebessége és ereje, kitűnő technika, ám van hátulütője. Sok chakrát emészt fel. Kell lennie majd egy másik aduászodnak is. Moji! Te a hanggal eltereled az ellenfél figyelmét, ez kitűnő bevetéseke, könnyen támadható lesz az ellenfél. De vigyázz, nehogy a hangot visszaverjék rád, mert akkor téged sebez meg. Hana -chan! Te pedig.... méltó vagy a rangodra, az hogy Szél ország rejtett homok falujának Geninje vagy. A ti képességeitekből hamar nagyon jó csapat válhat. Én is mindent beleadok majd. Holnap találkozunk.-mondta egyszerűen, majd megfordult. Ahogy fordult, még egy apró mosolyt vetett rám, és nézett csillogó szemeivel. Köpenye nagyot libbent utána majd elment.

-Kész ez a csávó.-mondta Hitomi ledöbbenve.

-Inkább furcsa...-javította ki Moji.

-Majd meglátjátok, ő nem olyan amilyennek mondják... ő kedves és becsületes és...

-Mi van Hana belehabarodtál?-kérdezte Moji szemtelenül.-mert nagyon úgy néz ki mint ha te meg...-ám a végét nem vártam meg úgy fejbe vágtam hogy bukfencezett párat az ajtóig mire megállt.

-Ha nem hagyod abba a cinikus megjegyzéseidet hegyek fognak nőni a fejeden.-fenyegettem meg. Jó kis csapat leszünk mi így, tudom....ha Gaara -sama a vezetőnk...akkor biztos.



A Hold pislákoló fénye látszódott csak a fák közt. Ez volt az egyetlen fény ami megvilágította a két idegen útját. Két köpenyes alak sétált a sötétben. Egyikük hirtelen megállt, fölnézett fáradt szemeivel az égre, majd így szólt.

-Sasori-mester...mi lenne ha megállnánk, iszonyatosan fáradt vagyok.- nyavalygott az egyik. Mindketten fekete köpenyt viseltek amit vörös felhők díszelegtek, és egy szalmakalapot amelyről fehér szalagok lógtak le, és egy kis csengő.

-Mi lenne Deidara ha a lábad járna , nem a szád?-kérdezte dühösen vissza a társa, aki sokkal alacsonyabb volt nála, és mintha púpos lett volna. Arcát fekete maszk rejtette el.

-Jajj Sasori -mester, felesleges az éjszakát is átgyalogolnunk, biztos hogy nincs semmi baja.-mondta nemtörődően Deidara, akinek szőke fürtjei lófarokba voltak kötve. Mikor ezt kimondta egy fekete köpenyes, maszkos alak ugrott eléjük.

-Nocsak, emlegetett szamár.-vigyorgott a szőke.

-Szép jó estét kívánok, Sasori-sama, Deidara-senpai.-hajolt meg az idegen.

-Mi történt a mi kis kémecskénkkel, nem vették be hogy te vagy a Kazekage?-kérdezte Deidara nagyképűen.

-Sajnálom, de csak a küldetésem felét tudtam elvégezni. Elintéztem hogy a lány a Kazekage tanítványa legyen, de leleplezett azzal hogy elöbb visszatért a faluba.

-Gondoltam hogy nem vesztegeti sokáig Konohában az időt.-morgott Sasori.-most már mindegy az előkészületeket megvannak, menj vissza homok faluba és tartsd szemmel a lányt ameddig csak tudod, és ez alkalommal ne szúrd el!-utasította komolyan.

-Igenis.

-Jajj hagyd már Sasori-mester, nincs olyan dolog mait normálisan el tudna végezni.-kuncogott Deidara.

-Ahogy ön se tökéletes, Deidara-senpai.-jegyezte meg.

-Hogy mi van?-kérdezte vissza mérgesen.

-Engedelmükkel.-mondta, majd eltűnt mint aki sose létezett volna.

-Kezd az agyamra menni ez a kis csitri...-mondta durcásan Deidara.

-Ahogy nekem is te , kezdesz olyan lenni mint egy sipítozó szőke liba.

-Te meg mint egy szenilis vénember!.-vágott vissza.

-Ezt most hagyd abba.

-Oké oké.-dugult el a szőke.



A következő nap ismét mind ott álltunk Gaara-sama előtt, az íródadájában, reménykedtünk benne hogy kapunk egy nekünk való küldetést,amivel kellő képen megbirkózunk,

-Azért hívtalak titeket ide, hogy megosszam veletek a döntésemet. Nos,.-nézett ránk komolyan.- úgy döntöttem az edzésetek nem küldetésekből fog állni, hanem rendes edzésből. Mint tudjátok egy ninjának háromféle fegyvere lehet. Genjutsu Ninjutsu , és taijutsu. Ezeket fogjátok tanulni az elkövetkezendő időben. Legelsőnek, ami ha jól láttam a legrosszabbul megy az a Taijutsu, ezért különleges kiképzésben fogtok részesülni. A bökkenő csak az , hogy nem én foglak tanítani benneteket.-mondta, kicsit kiakadtam ennél a mondatánál, nem azt ígérte ő fog velünk foglalkozni egész végig?-ugyan is én nem értek a taijutsuhoz, ezért jó időre Konohába fogtok utazni a legjobb Taijutsu edzőhöz, Rock Lee- hez. -mondta.

-Konoha zöld harcosa?-kérdeztem meglepődve.

-Úgy van.-bólintott.-terveim szerint fél év alatt ki fog titeket képezni úgy hogy szinte már tökéletesen menjen, utána a többit én tanítom meg nektek. Holnapi nap folyamán indulunk. Addig rendezzetek el mindent otthon és készüljetek föl az útra. Ja és még valami, ahogy ezt már tisztáztuk a csapat vezetője Hana ha én nem vagyok ott, az ő parancsának ellentmondani az olyan mintha nekem mondanátok ellent. Ezt véssétek jól az eszetekbe.-mondta komolyan. jól esett hogy mennyire megbízik bennem.

-Igenis.-mondtuk kórusba. Örültem is meg nem is. Csalódott is voltam meg nem is. Fél év, fél évig nem láthatom majd Gaara-samát...annyira rossz érzés töltött el amikor erre gondoltam. De ha majd visszatérek sokkal erősebb leszek, ez hajtott előre. Hazamentem és elmondtam mindent az ősöknek. Anya kiborult, apa meg rágyújtott egy szál cigire, amit csak akkor tesz meg ha el akarja leplezni az érzelmeit, vagy nem tudja mit mondjon. Végül is, meg kell érteniük, én ezt az utat választottam, ezt kell követnem,, ez az én Ninja utam!

Másnap reggel a nap első sugarai ébresztettek. Az ágyam az ablak mellett volt, mikor fölültem az ágyamba és kinéztem, egy kis virágot láttam meg, óvatosan a párkányra fektetve. Szirmain megcsillantak a harmatcseppek, és a szél is belekapott lágy szirmaiba. Rögtön kinyitottam az ablakot, és bevettem. Azt gondoltam csak véletlenül került, ide, de olyan szép volt hogy beletűztem a hajamba. Ez a kis narancssárga virág lett az én fogadalmam, hogy mindenképpen erős leszek, és bármi áron, de megvédem Gaara -samát bármilyen veszélytől. Összepakoltam a dolgaimat, és a falu „kapujához” mentem,ami igazából egy keskeny völgy volt. Moji már ott volt, egy sziklán ücsörgött. Meglepődtem, azt hittem késni fog.

-Jó reggelt.-köszöntem. Ő fáradtan rám nézett. Mint aki egész éjjel nem aludt.

-Mi van, egy szemhunyásnyit se aludtál?-kérdeztem.

-Nem volt kedvem aludni.-mondta.

-Aha, valld csak be hogy izgatott voltál, fogadni merek hogy egész éjjel itt ültél!.-mondtam hangosan.

-ha te mondod.-mondta, közben a szél fújt és meglobogtatta a fehér hajtincseit.. A távolba merengett. Én meg nem értettem, nem ismertem ezt a fiút, de meg akarom. Kicsivel később, Hitomi is megérkezett.

-Na mi van, elkéstem volna?-kérdezte tőlünk.

-Nem Gaara-sama még nincs itt.-abban a szent pillanatban lépett Hitomi háta mögé.

-Ki nincs itt?-kérdezte. Hitomi ijedten ugrott föl.

-Könyörgöm Gaara-sama, én még élni akarok.

-Sajnálom. Amúgy, lenne egy kis változtatás a napirendben-mondta.- mivel én vagyok a Kazekage, így a falut nagyon nem hagyhatom el, csak hivatalos és nagyon fontos okból, ezért nem én kísérlek titeket, hanem...-a mondata végére közénk huppant egy szőke hajú lány.

-Temari, a nővérem.-mutatta be.

-Jó reggelt.-köszönt. Temarinak 4 coffba volt kötve a haja, fekete ruhát viselt, és hátán hatalmas legyező díszelgett.

-Akkor induljunk is, ne nagyon vesztegessük az időnket.-mondta Temari.

-Rendben -bólintottunk.

-Legyetek óvatosak, egy darabban szeretnélek titeket viszontlátni.-mondta Gaara-sama.

-Igen is. -mondtuk kórusban. Rám nézett és rám mosolygott. Megfordultunk és elindultunk neki a sivatagnak. Még egyszer hátra néztem, de addigra ő már nem volt ott. Kis gyaloglás után egyszercsak megálltam. A homok közt egy ugyan olyan virágot pillantottam meg mint ami a hajamban is volt.

Ez egy sivatagi virág.-mormoltam halkan magam elé.-akkor értettem meg hogy ki, és miért hozta el nekem ezt az ajándékot.

-Hana!.-kiáltott Hitomi.-ne maradj le!-. kicsit még néztem a virágot, majd utánuk futottam. Gaara-sama, a te ajándékod....az én esküm....a mi utunk....