3.Fejezet.
Fekete fények legendája

Másnap 8 -kor már mind ott dörömböltünk a felhőkarcoló előtt. Hatalmas épület volt, a tetejét aligha láttam lentről. Elképzelésem sem volt róla mi a fenét tarthatnak egy ekkora épületben. A bejárati ajtó hamarosan kitárul előttünk, s beléptünk az előtérbe. Érdekes. Kívülről úgy tűnt hogy minden ragyog , és szikrázik a fénytől odabent, de amint beléptünk, mintha éjszaka lett volna hirtelen, mindent befedett a sötétség. A felfelé vezető lépcsősor mellett néhány gyertya izzott.

-Üdvözöllek titeket.-szólított meg minket egy ember. Hátrafordultunk ijedtünkben, arcát láttuk csak és hogy egy gyertyát tart a kezébe.

-Mi a fene ez a hely, az orromig se látok, ez most az új divat?-kérdezte Joey dühösen.

-Ne haragudjatok, Dark-sama meglehetősen kedveli a sötét helyeket, ezért az otthona is egy ilyen hely, most pedig kérlek kövessetek, Dark-sama már vár rátok.-mondta, majd felfelé irányított minket. Pár emelettel följebb egy hatalmas szobába értünk. Csak egy aprócska pislákoló fényt láttunk, és egy nagy bőrkanapé körvonalát. Majd egy alakot aki épp fölállt és felénk fordult.

-Gross, kérlek gyújts egy kis fényt a vendégeinknek.

-Igen is, uram.-hajolt meg az inas, majd körbejárva a szobát meg gyújtogatta a gyertyákat. A szoba tárgyai kezdtek kirajzolódni. Régi lámpások sora, dobozok, melyeken ismeretlen szimbólumok szerepeltek. És lassan a férfi arcát is megláttam. Hosszú fekete haja volt amit hajvégénél kötött össze, egy díszes csattal. Öltönyt viselt. 20-as éveiben járó ember lehetett.

-Van kedvetek játszani?-kérdezte tőlünk?

-Ne szórakozzon inkább jöjjön párbajozni hogy mihamarabb elpucolhassunk innen.-kiáltotta Trisztán.

-Én készen állok a harcra.-mondtam elszántan.

-Á-Á- rázta meg a fejét.- nem akarok veletek párbajozni. Csak eljátszadozni egy kicsit.

-Mit akar ezzel?-kérdezte Joey.

-Hallottatok már a fekete fények varázslójáról?-kérdezte a fickó. Ezen elgondolkoztam, mivel ha az ellentettjét mondjuk tehát fekete ellentéte fehér, a fények marad, és varázslónőt mondunk, akkor pont az én kártyámat kapjuk meg.

-Nyilván az én kártyám ellentétéről van szó nem igaz?-kérdeztem.

-Szóval te vagy Yamia Kagiro, remek észjárásod van, így van a lap amiről beszélek az a te kártyád párja. Tudjátok annak a kártyának a történetét?-kérdezte.

-Én már hallottam valamit.-szólalt meg Atemu mély duruzsoló hangján.- az egy elátkozott lap, mivel a fehér fények varázslónője a párja, így csak annak segítségével lehet megidézni, aki viszont megidézi, az egyesített erejét kapja meg a kártyáknak -magyarázta Atemu.

-Na így már mindent értek, ennek Darkos fazonnak azért kell a kártya hogy megkaparinthassa a két kártya együttes erejét.-vonta le a következtetést Trisztán.

-nekem ez magas.-mondta Joey értetlenül.

-Nocsak, csak nem a híres neves Yugi Moutohoz van szerencsém, a játékok királyához?-kérdezte.

-Hízelgéssel nem megy semmire, mondja el mit akar tőlünk.

-A barátotok következtetése helytelen.-kezdte.-nekem a fekete fények varázslója nem arra kell, hogy a két kártya erejét megkaparintsam, a mai gyerekek már olyan bonyolult dolgokra tudnak gondolni. Egyszerű játék az egész....

-még mindig nem értem.-mondtam.

-Úgy hallottam ti már egyszer megjártátok a kapszula szörnyek világát.-mondta. Atemunak és a többieknek egyszerre kerekedett el a szemei, mikor ezt meghallották.

-Á így már érthető igaz? Egyszerű az egész, újra el kell mennetek ebbe a világba, és játszanotok kell...ha élve győztesen kerültök ki onnan akkor visszakapjátok a varázslónőt, az ellentétes következményekről később, vállaljátok?-kérdezte.

-Mi az hogy, vágjunk bele srácok!- biztattam őket, ők pedig bólintottak, csak Atemunak nem tetszett ez az egész...mintha rossz emlékek kavarogtak volna benne.

-Rendben, Gross megmutatja az utat.-modta majd legyintett egyet s az összes gyertya elaludt kivéve az asztalon lévő, és ami az inas kezébe volt. Fölkísért minket a legfelső szintre, egy óriási, kéken csillogó kapu tárult elénk.


Hát csak nekivágtak, minden úgy alakul ahogy terveztem. Kár hogy nem olvasnak könyveket a mai gyerekek, akkor talán okosabban kerültek volna ki ebből..... A férfi egy könyvet tartott a kezében, halványan megvilágította a könyv képeit a kis aprócska pislákoló gyertyaláng, a kép pedig a varázslónőt és a varázslót ábrázolta. A varázsló szemei vörösen izzottak, a varázslónő pedig a földön feküdt összeesve,....holtan....