Egy riadt nap utáni pihenő

Tudjátok, hogy hol hagytuk abba? Bizony az osztályteremben.

Én ott ültem azzal a fiúval, egész óra alatt engem nézett, ezt észre is vettem, de én a tanárra figyeltem, mert nem hagyott egy percre se pihenni mindig csak kérdezgetett. Jó sok kérdése volt az egyszer biztos.

Hamar vége lett az órának, mikor éppen hozzá akartam szólni, hogy mi a neve, ő rám nézett, és egy hirtelen mozdulattal felállt és ott hagyott én nem értettem, de nem is volt időm ezzel foglalkozni, mert egy csapat fiú vett körül, nem éppen kedves szándékkal.

Az egyik gondolom a vezér leült a padba mellém és csak nézett. Fel akartam állni, de négy másik fiú körbevett és a vállamnál fogva vissza ültettek a helyemre. Nagyon meg ijedtem, mert nem volt ott senki csak pár lány meg pár fiú. akiknek a tekintetéből ki vettem, hogy segíteni akarnak, de féltek a következményektől így hát csak nézték az eseményeket.

- Te vagy az új külföldi cserediák igaz? – Kérdezte gúnyosan a vezér.

- I-Igen. – válaszoltam félénken.

- Na, ne légy így meg ijedve! Csak beszélgetni jöttem, meg egy két apróság.

Mi egy két apróság, na, ettől féltem, minek kellet, annak a fiúnak itt hagynia remélem, hamar visszajön, mert még volt 13 perc a szünetből.

Ekkor elkezdett felém nyúlni, ezt én nem akartam, de sajnos ők többen voltak és erősebbek is nálam, most, hogy ilyen törékeny lettem.

- Vedd le rólam a kezedet te állat! – Kiabáltam rá.

- Nocsak-nocsak, nem gondoltam volna, hogy ilyen bátor vagy.

A kezével elhajtotta a nyakamról a hajamat és felém közeledett. Nézni se bírtam. De ekkor hírtelen valaki odébb lökte a srácokat és engem meg hírtelen kiragadt a padból és maga mögé rántott. Kicsit megkönnyebbültem, hogy nem vagyok már a széken. Ránéztem és egyből tudtam, hogy az a srác az, bár még most is féltem és szorosan a háta mögé állta.

- Mit akartál Izáyatól!! - Kiabált a fiú

- Ó, én semmit csak beszélgettünk, hiszen legalább én foglalkoztam vele, ne úgy, mint te! Hiszen emlékezzünk csak vissza, te rohantál ki a teremből pedig ő nem tett semmit.

- Igen lehet, de most itt vagyok az a lényeg és te pedig jobban tennéd, ha visszahúznál az osztályodba, mert még meg is bánhatod.

- Húú de meg ijedtem, valakinek nagyon nagy a szája!! Izáya!!

A nevem hallatán nagyon meg ijedtem és még beljebb bújtam.

- Úgy látom kifogtál magadnak egy lovagot, aki majd megvéd tőlem, de ne, hogy azt hidd, hogy most hallasz felőlem utoljára. Egyszer csak egyetlen egyszer kell, hogy a lovagod figyelme lankadjon, és én onnan folytatom ahonnan ma abba hagytuk, ne feledd!

Ezzel a szavakkal lépett ki a teremből.

- Jól vagy, nincs bajod. Ugye nem nyúlt hozzád?- Mondta ökölbe szorított kézzel.

- Nem semmi bajom, csak nagyon megrémültem. – Mondtam szipogva.

Eközben bejöttek az úgy nevezett „lovagom” barátai, és megkérdezték mi a baj.

- Atem!! Márt láttuk dühösem kijönni a teremből Sam-et és a bandáját?- vonta kérdőre barátját egy kis alacsony fiú.

- Semmi, csak Sam megint bedobta magát és izáyan kísérletezett, hogy mennyire félelmetes.

- Mi, kísérletezett?- Ijedt meg egy rövid barna hajú lány. - De ugye jól van?

- Igen, de ha egy kicsit is később jövök, na, mind egy az a lényeg, hogy jól van nem?

- Köszönöm a segítségedet, nem tudom mi lett volna, ha te nem jössz! – Szipogtam tovább.

- Azt tettem, amit tettem, és különben is a tanár ránk bízott, mert ugyan is egy házban fogunk élni.

- Tessék!!!- Akadtam ki egy kicsit.

Igen. Velünk fogsz élni. – Mondta az alacsony srác. –Jaj de modortalan vagyok, még be se mutatkoztam, Yugi Motou vagyok. Ők pedig itt a barátaim, Tea, Tristan, Joey és Atem.

- Én mind tudjátok Izáya vagyok.

- Igen tudjuk. - mondta Joey.

- Szerintem most már ideje haza menni, mert vége a tanításnak. – Mondta Tristan

- Hát ezt meg miből gondolod. – Kérdezte Tea

- Abból, hogy az imént hallottam, hogy tűz riadó volt.

- TŰZ!!- Ijedtem meg.

- Ne aggódj ez csak egy, hogy is mondjam, gyakorlat ilyenkor haza lehet menni. – Nyugtatott meg Atem.

- Ja, az jó. – Könnyebbültem meg.

- Akkor indulhatunk. – Yugi ekkor már az ajtóban ált.

- Persze, csak előbb összeszedem a cuccomat, aztán felőlem mehetünk.

 Lassan oda értünk Yugiék házához, de én nem látta mást csak egy játékbotot.

- Yugi hol a házatok?

- Ez itt.

- Te egy játékboltban laksz?

- Nem a bolt az elől van, a ház többi része a miénk, egyébként a nagyapámé a bolt.

- Oké akkor menyünk be. – mondtam izgatottam.

- Nagypapa megjöttünk!! Kiáltott be Yugi.

- Szervusz, kis unokám, na, had nézzem csak milyen hölgyikét hoztatok.

Jött elénk egy alacsony, ősz hajú öreg emberke.

- Jó napot. Izáya Iziko vagyok a cserediák, Magyarországról.  Nagyon örvendek.

- Remélem, megelégszel ezzel a fogadtatással.

- Persze, nagyon jó lesz.

- Érezd magad otthon, ha kell, valami csak szolgáld ki magad.  - Mondta Mr. Motou.

Úgy döntöttem, hogy ha már szabad, akkor kiszolgáltam magamat, és ittam valamit. Már 15:43 volt, én a mai nap folyamán nagyon elfáradtam és csak ültem a kanapén és néztem a TV-t.

Mindenki csak rólam beszélt, de most nem zavart, mert olyan fáradt voltam, hogy fél óra már elaludtam.

Igaz nem tudom, hogy mi történt körülöttem, de azért éreztem, hogy megannyi szempár figyel engem, a konyhából.

- Nagyapa, ne ébresszük fel, mindjárt vacsorázunk?

- De lassan már ideje lenne felkelnie, mert már 19:00 van.

- Izáya! Izáya! Ébredj fel! – Mondta egy angyali hang fölém hajolva.

- Mi? Menyi az idő már reggel van?- Mondtam ásítva.

- De, hogy még csak vége sincs a napnak. – Mondta egy lila szempár.

Gondolom tetszett neki, hogy így idő tájt el voltam tájolódva, mert nagyon elmosolyodott.

Felkeltem, kicsit fáradtan de, leültem egy székre, ahogy a többiek is, és neki kezdtünk a vacsorának. Meg se szólalta egész idő alatt, de segítettem elpakolni. Lassan már 20:00 volt, úgy döntöttem elmegyek lezuhanyozni. Atem megmutatta a fürdőszobát és magamra hagyott. 15 percig voltam a víz alatt. A hajam az tiszta víz volt. Kijöttem a zuhanyzóból, de nem volt fürdőszoba szőnyeg a lábam alatt. De még szerencse, hogy magamra tekertem a törülközőt, mert abban a pillanatban, hogy kiléptem, kicsúszott a lábam alól a talaj. Felsikítottam, mert nagyon bevágtam a lábamat. A fiúk szaladtak fel az emeletre. Atem nyitott be először, rám nézett én tiszta vörös voltam és kiabálni kezdtem.

- Menny ki!!- Sikítottam.

Atemre csuktam, vagyis rúgtam az ajtót.

- De jól vagy? – Kérdezte az ajtón túl.

- Nem egészen. - Próbáltam közben felkelni, de nem sok sikerrel.

Pár perccel később kiszóltam.

- Atem, még itt vagy?

- Igen, mért?

- Gyere be léci.

- Biztos?- Kérdezett vissza.

- Igen, biztos!

Atem benyitott, és én még mindig a földön feküdtem törülközőben.

- Mi a baj?

- Csak az, hogy nem bírok felkelni.

- Várj, segítek. - .Nyújtotta a kezét.

- Köszi, de nagyon fáj a lában, nem valószínű, hogy le birok menni a lépcsőn.

- Majd akkor leviszlek. Ajánlkozott fel kedvesen.

- Nem, arról szó se lehet! Talán egyedül is le birok menni!

- Rendben, ahogy akarod!- Mondta miközben lement a lépcsőn.

Én ott szerencsétlenkedtem fenn az emeleten. Nagyon lassan eljutottam a lépcső tetejéig. Na és ki nézett fel rám a lépcső aljáról, bizony, Atem.

- Mit nézel?- Kérdeztem makacsul.

- Hogy mit, egy makacsé és önfejű lányt! Miért nem hagyod, hogy segítsek?

- Na, jó, ha annyira segíteni akarsz, akkor legyen. – Adtam be a derekamat.

Szépen lassan levitt az emeletről én pedig leültem az ágyra. Amíg a fiúk fürödni mentek én addig felvettem a pizsamámat. Vagyis egy kis rózsaszín textil rövidgatyát és egy ujjatlan fehér mintás pólót.

Mikor a fiúk kész voltak, lejöttek, és míg én ülve a forró csokimat kortyolgatta az ágyon, Atem fogta magát és lefeküdt mellém az ágyra. Én nem értettem semmit. Yugi kezdett felvilágosítani.

- Figyelj izáya, kénytelen vagy Atemmel egy ágyban aludni! – Mondta nevetve.

- TESSÉK!!!! – Hirtelen köpni-nyelni nem tudtunk.

- Bizony!- Mondta Atem halkan.

- Na, ne, ki van zárva, hogy én vele egy ágyban aludjak!!- Kaptam fel a vizet.

- Őrülj neki, hogy nem Tristannal kell aludnod, mert ő az első éjszaka rád mászna. - Mondta Yugi

- Hehe, és nekem most örülnöm kéne?

- Igen, mert én nem vagyok olyan!! – Háborodott fel Atem.

- Rendben, de mit ne mondjak jól megszerveztétek az érkezésemet!

- Bocsi, de a tanárkésőn szólt, mint mindig! – Mondta Yugi.

Még mindig fájt a lábam de, ezt majd a következő fejezetben megtudjátok, hogy mi történt a beleegyezésem után.