Érdekes ébredés

Úgy gondoltam, hogy egy kicsit feltartom a fiúkat. Igaz én már pizsamában voltam, emlékezzetek vissza, hogy mi a pizsamám. Az a lényeg, hogy már 23 óra elmúlt és én kijöttem a házból. Valami úton-, módon kimásztam egy ablakon, és a tetőn találtam magamat.

- Olyan szépek idefentről a csillagok! – Ámuldoztam hangosan.

- Bár otthon is ilyen szépek lennének, mint itt! Vajon otthon hány óra lehet? Anya biztos már javában alszik.

Eközben a fiúk eszeveszettül rohangáltak a házban, felkeltve ezzel Yugi papáját.

- Mi ez a lárma idelent!

 - Azaz igazság nagypapa, hogy elvesztettük Izáyat!

- Hogy mi?!- Kiabált hangosan a nagypapa.

- Igazából én fürödtem és Atemnek kellett volna vigyázni rá!

- Hé, nem az én hibám, hogy éppen egy pohár vizet kért!!- Kiabált dühösen  Atem.

- Gyerekek inkább keressük meg, nem akarjátok, hogy már az első nap baja essen ugye?

- Hát az már késő, ugyan is a kisasszony akkorát esett a fürdőben, hogy most nagyon fáj a lába. – Mondta Atem vigyorogva.

- Ami azt jelenti, hogy most nincs messze, valahol itt kell lennie a ház körül! – Vonta le a következtetést Yugi.

Bal szerencsémre nem kellett Max egy fél óra arra, hogy Atem megtaláljon.

- Remek búvóhely, de nem eléggé!

Egy kicsit megijedtem a hang hallatán, de mikor megláttam a tulajdonosát egyből megnyugodtam.

- Csak gondolkodni jöttem ide fel. Elég jó kis hely.

- Tudom én is ide jövök, ha valami bánt, vagy ha csak egy kis nyugalomra vágyok. Azt mond meg nekem, hogy te miért jöttél ide fel?

- Hát csak egy jó helyet akartam találni ahol nem találsz meg!!- És egy nagyot sóhajtottam.

- De miért?

- Csak az időt akartam húzni, hogy ne kelljen… - hírtelen lecsíptem a mondat végét.

- Tudom, hogy ne kelljen velem aludnod!- Mondta végül helyettem.

- Hát… Valami olyasmi.. - Sütöttem le a szememet mikor észrevettem, hogy a szemembe készül nézni.

- Mondok neked valamit Izáya! Bennem megbízhatsz, mellettem biztonságban vagy ugye tudod?!

Jaj mit is válaszolhatnék erre! Nem tudom, hiszen a Misztikus tündér azt mondta, hogy ne bízzak meg egyetlen fiúban se, bármenyire is kedvesnek tűnik, és még ha ilyen helyes is!! ÓÓÓ!!

- Igazából nem tudom, hiszen te is pasiból vagy nem?

- Figyelj, csak ezt az egy éjszakát bírd ki jó! Ha meg nem tetszett, akkor ígérem, veszek neked egy ágyat jó?

- Rendben. – Egyeztem bele végül.

- Na, most gyere! Yugiék már aggódnak érted.

- Yugi ha kérhetem, ne faggasd jó, így is elég nehéz volt leszedni a tetőről. - Súgta halkan, a fülébe Atem.

Mikor már mindenki lefeküdt, beleértve Atemet és engem, nagyon nehezen tudtam elaludni. Arra gondoltam, hogy egy idegen fiú fekszik az ágy másik oldalán. Nem is olyan messze tőlem.

De valamiért megbíztam benne, mert megígérte, hogy semmi nem fog történni. Így hát abba hagytam a gondolkodást és lassan álomba szenderedtem.

Reggel szerencsére Szombat volt, mázli mi? Aludhattam volna, még de valami megzavart ebben.

- Már, 10:32 van ki az ágyból lustaságok!! – Mondta hangosan egy fiú hang.

Amilyen szerencsém volt, Yugi áthívta az egész bandát, hogy megnézzék, hogy aludtam.

Mikor kinyitottam a szememet, meglepetten vettem észre, hogy a szám Ateméhez képest csak 10cm-re volt. Gondolhatjátok, hogy milyen közel van az.

Én természetesem sikítva vetettem ki magamat az ágyból, persze nagyot huppantam a földön.

- Hát te mit keresel az ágyamban??? – Jajveszékeltem hangosan. A többiek meg nevettek, szegény Atem azt se tudta, mit mondjon, de végül megszólalt.

- Mi az, hogy én mit keresek az ágyadban, hiszen ez az én ágyam! – mondta hangosan.

Ekkor kaptam észhez és minden beugrott.

- Ja, tényleg bocsi, hogy így rád ijesztettem. – Mondtam sajnálva miközben visszaültem mellé az ágyba.

- Semmi baj, de mielőtt sikítasz, léci szólj, hogy fogjam be a fülem. Oké?- Mondta mosolyogva.

- Hehe, nagyon vicces!

- Márpedig nagyon vicces volt mikor megláttad Atemet tőled 10cm-re. Ráadásnak, azaz esés sem volt semmi. – Mondta Tristan.

- Gyerekek, reggelizzetek, meg én most meglátogatom, egy régi barátomat majd jövök. Léci ne szedjétek szét a házat! – Szolt oda Atemnek és nekem a nagypapa.

- Rendben. - És elindultam a konyha felé.

Miközben reggeliztünk, állandóan arról faggattak, hogy hogyan aludtam.

- Na és, hogy aludtál? – Kérdezte Joey.

- Köszönöm kérdésedet nagyon jól. – Mondtam büszkén.

Erre Tea nem tudom miért, de mérgesen elfordította a fejét.

Talán valami rosszat mondtam, lehet, hogy az zavarja, hogy Atem mellett aludtam. De hiszen ez nem jelentett semmit. Vagy igen?

Hala Istennek, akkor mégse kell ágyat vennem neked! – Könnyebbült meg Atem.

Mért kellene? – Kérdezte Tea.

- Mert azt ígértem Izáyanak, ha jó volt az éjszakája, akkor nem kell ágyat vennem neki és minden marad a régibe.

- Valaki nagyon szerencsés!!- Mondta Tristan rám kacsintva.

Ez már Teanak sok volt és gyorsan ki viharzott a házból. Mind két fiú utána, Yugi se akart kimaradni ezért utánuk sietett.

- Hé, várjatok már meg srácok!! – Kiabálta Yugi

Én, ha Tea helyében letten volna, nem hagytam volna Atemet egy idegen lánnyal!

- Mi ütött Teaba? –Vontam kérdőre.

- Nem tudom. Lehet. hogy amit te mondtál?

- Hogy amit én??  Vagyis, hogy milyen jól aludtam?

- Bingó, hogy milyen okos vagy! – Gúnyolódott.

- Muszáj gúnyolódnod!

Eközben Tea visszajött a fiúkkal.

- Bocsi az iméntiviselkedésem miatt, nem tudom mi ütött belém. Sajnálom.

- Semmi baj.

- Most már minden rendben, ugye, nincs harag? – Kérdeztem félve.

- Persze. – De látszott rajta, hogy még mindig nem bízik bennem.

Miután megreggeliztem, vagyis Atem és én. Yugi arra az ötletre jutott, hogy társasozzunk. Én persze egyből bele mentem, Joey és Tristant se kellett kérlelni, Tea is bele ment. Atemet viszont nem volt piskóta játékra bírni, de bevetettem magamat és végül sikerült.

Mivel csak 4db bábú volt, így párokra lettünk osztva. Kis cetlikre felírtuk a neveket és a négy színt.

Enyém volt a megtiszteltetés, hogy szétválogassam. Ja, azt elfelejtette mondani, hogy Bakurát és Maját is áthívtuk egy kis társasjátékra. Na, mind egy kezdődjön a játék.

 - Úgy, látom Maja te Teaval leszel és a piros bábúval.

 - Na, az tök jó, le fogunk titeket alázni! – Mondta Maja.

- Majd meglátjuk.

- Bakura, te Yugival leszel és a kékkel.

- Rendben - Mondták a fiúk egyetértően.

- Úgy néz ki, hogy én leszek Atemmel. – Egy aprócska mosolyt takartam el közben.

- Mi leszünk a sárgával.

- Rendben. Mondta Atem miközben hátra dőlve pihent.

- Héé nem ér lustálkodni, még nem nyertünk!!

- Joey te Tristannal leszel a zölddel.

- Oké!

- Kezdhetjük? Mindenki felkészült?

A játék folytatását elmondom a következő fejezetben, lehet, hogy kevés, de csak ennyi tellett tőlem, kicsit elfogyott az ihlet.