4. fejezet
Egy lépés a békéhez

Eközben egy barlangban két lány üldögélt. Az egyik varázsolni próbált. A másik pedig egy fehér tavacskában lejátszódó kis jelenetet figyelte. Kitaláltátok, Haniko és Én vagyunk az a két lány.
-    Mégis mit csinál ez?!!! – háborodtam fel. – Azt mondta, hogy még a bátyámnak sem szabad tudnia erről a helyről! Most meg idehozza!
-    Idejön a Fáraó?! Na végre! Láthatom igaziból! – örült Haniko.
-    Legalább egy valaki örül. Nekem elég volt tegnap találkoznom vele. Tudod milyen kínos volt két hónap után a szemébe nézni??!!
-    Te akartál velünk maradni! Pedig tudtad, hogy meg kell szakítanod minden külvilági kapcsolatod.
-    Tudom! Ezért jó, hogy itt az Élet Kútja. – mutattam a tóra. – Itt bármikor láthatom, hogy mit csinál, de most nagyon nem tetszik amit csinál.
-    Nekem igen! – jött oda a kúthoz. – Jól áll neki, mikor a szél fújja a haját.
-    Hanikoo!!!
-    Nyugi! Most mi bajod lenne, ha nyomulnék a bátyádra?
-    Nekem semmi. De Te hajlandó lennél varázslathoz folyamodni, hogy elcsábítsd és ez nekem nem tetszik.
-    Ez igaz! De ha Te itt sajnáltatni akarod magad a múltad miatt, akkor inkább magadra hagylak. Fel kell készülnöm, mire megjön. Sanako szárnycsapásaival ez nem fog sokáig tartani. – szólt, majd elment.
Én csak álltam a mágikus kút mellett és figyeltem, ahogy közelednek. Közben azon filóztam, hogyan fogom kimagyarázni magam:
-    Te könnyen beszélsz! Nekem kell felkészülnöm a jövetelére, nem neked!
Ezalatt ők gyorsan haladtak a „szél szárnyán”.
-    Mond csak Sanako! Tegnap miért tüntettétek el Arisa-t?
-    Ja! Hiszed vagy sem az teljesen véletlen volt.
-    Véletlen?!
-    Igen. Haniko még csak kezdő boszorkány. Elrontotta a varázslatát, mert Arisa-ra koncentrált és így őt tüntette el. De nem volt baj, mert legalább hamar visszaért a kajával. Hani éhes volt és nagyon várta már, hogy hazaérjen, ezért nem tudott jól odafigyelni a varázslatra és hát… ez sült ki belőle.
Időközben egy hatalmas hegyhez értek, melynek körülbelül a felénél egy barlang volt látható. Előtte egy párkány volt, melyen Sanako egy tökéletes leszállást hajtott végre. Atem lassan besétált a sötét, nyirkos barlangban.
-    Ne félj! Nem fog megtámadni, hisz elvetted a varázserejét! – nyugtatta Sani, látva a nyugtalanságát.
-    Igazából Mahart ötlete volt.
-    De gondolom nem kellett sokat győzködni, hogy beleegyez! – szólaltam meg a sötétből, a barlang falának támaszkodva. Lassan előjöttem az árnyékból, hogy Atem is felismerjen.
-    Ez nem történt volna meg, ha tudod a kötelességed!
-    A szökésem se történt volna meg, ha te hagytál volna egy kis szabad életteret!!!
-    Mi ez a kiabálás?!! – jelent meg a hátam mögött Haniko. A fejét simogatta. Nyilván a hangoskodás miatt kizökkent a meditálásból és a földre esett. Már csak azért, mert ilyenkor mindig másfél méterrel a föld felett lebeg.
-    Csak lecsapnak egy kis családi vitát. Meditálj nyugodtan. – informálta Sani.
-    Ohh! Te vagy a Fáraó? Ö… Hello! Vagyis Szia! – nyögdécselt, s végül csendben meghajolt. (Már majdnem hasra esett.)
-    Igen, Ő a fáraó, a bátyám! És légyszi ne játszd meg, hogy nem is ismered, hisz a kúton át éjjel-nappal őt bámulod! – tettem csípőre a kezem eléggé mérgesen.
-    Te meg ne árulkodj! – mordult fel piros fejjel, majd elszáguldott mögöttem a barlang mélye felé.
-    Ha már itt tartunk, milyen kútról beszéltek? – érdeklődött Atem.
-    Na, Én asszem mentem! Ha fuvar kell akkor szólj! – mondta Sani és kettesben hagyott minket.
Odasétáltam a barlangban lévő tavacskához és válaszoltam:
-    Erről a kútról. – mutattam a körbe-körbe keringő vízre. – Az Élet Kútjának nevezik. Bármit megmutat, amit látni akarunk. Sani arra használja, hogy segítsen a bajba jutottakon. Például, mikor megtámadtak minket a banditák 2 hónapja. Hani… nos… róla már tudod mire használja!
-    És Te?
-    Én?
Atem bólintott.
-    Hát Én… Többnyire arra használom, hogy a múltamon merengjek.
-    A múltadon?
-    Nemcsak a jelent mutatja meg. Azt is látni lehet benne, ami volt és ami lesz. Bár Én sose faggattam a jövőmről.
-    Ezért nem akarsz visszajönni? A barátnőid is eljöhetnek a palotába.  – próbált visszacsábítani.
-    Tudom, de a kutat nem viheted a palotába! Egyébként sem erről van szó!
-    Akkor miről? Nem záratlak be többet a szobádba, ha ezt akarod!
-    Nem is erről van szó! Ezeréves Ikon van náluk!
-    Mi???? Az meg, hogy lehet, hisz csak 7 ikon van???!!!
-    Egyikünk se tudja hogyan, de van még 2 ikon és náluk van! Sanako-nak a nyakán van egy aranysárkány tetoválásként. Ezeréves Jel a neve és a segítségével bármelyik szörny alakját felveheti. Haniko-é pedig az a piros virág alakú hajdísz, ami a füle mögé van tűzve. A neve: Ezeréves Virág. Ennek segítségével uralhatja az Árnyék Birodalom erőit. A szörnyek varázslatait tudja használni, ezért segítek neki a boszorkányságban.
-    De Te nem is tudsz már varázsolni!
-    Ez igaz! Hála neked.
-    De…
-    Ne szólj bele! Tény, hogy nincs erőm, de azt még tudom hogyan kell varázsolni!
Még órákig elbeszélgettünk. Később a lányok is csatlakoztak és egy kicsit leégettek a bátyám előtt. Szinte csak arról beszéltek, hogy mennyit nyavalyogtam Sani-nak, hogy vigyen el egy kicsit Atem-hez látogatóba. Szó-mi-szó szépen lejárattak, hogy mennyire hiányzott!
-    Sanako! – szólította meg Atem. – Már eltelt azóta 2 hónap. Most már igazán elárulhatnád, mi volt azaz incidens, amikor majdnem megöltél minket.
-    Végül is elmondhatom. Már úgy is vége a karrieremnek.
Atem kérdőn nézett rá, tehát folytatta:
-    Mikor megtámadtalak, varázslat hatása alatt álltam. Bakura, az ellenséged, hipnotizált, hogy öljelek meg. Olyan illúziót küldött rám, hogy azt lássam, hogy a néped éhezik és szenved az uralkodásod alatt. És, mint Egyiptom Védelmező Sárkánya kötelességem figyelni az emberek jólétére.
-    Egyiptom Védelmező Sárkánya?!
-    Igen. Legalább is az voltam. Mikor bedőltem Bakura trükkjének az istenek megfosztottak ettől a tisztségtől és egy másik sárkányt kértek fel erre a munkára. Ha a húgod nem akadályozza meg, hogy végezzek veled, akkor az életemmel fizettem volna a hibámért. Ezek után elhatároztam, hogy végzek Bakurával!
-    Hát igen! És azóta őt keresed. Ha már itt tartunk! Én is tartozok egy vallomással! – fordultam oda Atem-hez, akinek leesett az álla a hallottaktól.
-    Na most már Te is kezded az őszinteséget! Sokáig tartott míg rászántad magad! – macerált Haniko.
-    Befejezted?
Hani  morcosan bólintott.
-    Remek! Szóval... azaz igazság bátyus, hogy Én előre láttam egy álmomban, hogy Sani megtámad és Bakura kis híján megöli Őt. – mutattam Sani-ra. - Ezért mentem utána, miután elrepült, hogy megmentsem az életét.
-    Nos. – eszmélt fel Atem. – Ez sok mindent megmagyaráz. De…
-    Hogy miért nem mondtam el? Titokban kellett tartani, hogy Sanako a Védősárkány, különben veszélybe kerülhet Egyiptom. Az ilyen sárkányok figyelmeztetik az isteneket, ha nagy veszélyben van a birodalom, amit védenek. Röviden ezek a sárkányok összekötők az istenek és az emberek között.
-    Már bocs, de ez az Én szövegem lett volna! – szólt karba tett kézzel Sani.
-    Ha jól sejtem, akkor nem tudjátok, hogy most ki a Védelmező Sárkány? – feltételezte Atem.
-    Hát nem. – mondta Hani.
-    Miért nem derítitek ki a kút segítségével? – javasolta Atem.
-    Mert az istenek gátolják a hatalmukkal, hogy utána járjunk. – mondta morcosan Hani. – De engem nem is érdekel! Most, hogy Sani nem játssza ezt a Szent Sárkányosdit, legalább nem vagyunk tovább az istenek játékszerei!
-    Te eddig se voltál az! Csak Arisa ugráltatott a gyakorlásokkal és nem vitte túlzásba, hisz rengeteg szabadidőd volt, hogy a Fáraó-t bámuld a kúton keresztül! – piszkálta Sanako.
Atem elnevette magát, amit Hani eléggé rossznéven vett. Már kifejezetten dühös volt a fáraóra. Nekem persze ez csak jól jött. Ha a bátyám még párszor kineveti, biztos kiszeret belőle.
Napnyugtakor Sanako készen állt arra, hogy visszavigye a bátyámat. Atem az utolsó pillanatig győzködött engem, de végül muszáj volt beletörődnie, hogy Én már ide tartozok. Búcsúzóul megölelt, amit immár nyugodt szívvel viszonoztam, hiszen tudtam, hogy már nem haragszik rám. Sokáig tartott, míg megértett engem, de végre sikerült neki. (Remélem!)
Másnap megleptem Őt és a palota belieket: önszántamból visszamentem. Csodálkozó tekintetek kísértek, mikor végig mentem a palota kertjén. Első utam Atem szobájához vezetett. Gondoltam úgy is megtalál, hisz sokan látták, hova megyek. Az ágyán feküdtem, mikor a drága bátyám szó szerint beesett a papokkal együtt.
-    Hogy kerülsz Te ide? – vont kérdőre Izis.
-    Hol voltál eddig? – faggatott Seth.
-    Történt valami? – aggodalmaskodott Atem.
-    Nem. Semmi különös. Csak gondoltam megleplek, bátyus. – válaszoltam az utóbbi kérdésre.
-    Sikerült. – nyugodott meg Atem.
-    Látom még nem mondtad el nekik, hogy már találkoztunk. – következtettem a kérdésekből.
-    Nem volt rá idő. Mikor visszaértem Bakura rontotta itt a levegőt. Sani nem mondta?
-    Nyílván kiment a fejéből. Vagy csak nem akarta, hogy azonnal idejöjjek. Most se szóltam neki hova megyek, de ha érdekli, majd megnézi a kutat.
-    Szóval már tőle is megszöksz?! – vigyorgott Atem, karba tett kézzel.
-    Ugyan, dehogy!!! Szabad vagyok! Oda megyek, ahova akarok. – válaszoltam mosolygós tekintettel.
Ekkor azonban egy lány futott be a szobába. Eddig nyugisan ültem Atem ágyán, de most mozdulatlanul feküdtem a lánnyal a nyakamon.
-    Hujj!!! De jó újra látni! Hol voltál eddig? Hol a hercegnői ruhád? És…
-    Mana! – szólt rá Mahart. – Legyél tisztelettudóbb!
-    Ohh! Bocsánat! Teljesen elfeledkeztem magamról. – szabadkozott a rég nem látott Barátném. Gyorsan leszállt rólam és egy erőteljes mozdulattal felrántott.
-    Ni-nincs semmi baj! – dadogtam a nagy lendület miatt. – Jó újra látni, Mana!
-    Hurrá! Még emlékszel rám! – ugrott megint a nyakamba. (Legalább sikerült talpon maradnom.) - Nagyszerű! Most már végre megint együtt varázsolhatunk! Nélküled nem olyan jó!
-    Már alig várom. – keseredett el Seth.
-    Bocs, hogy kiábrándítalak, Mana! – szedtem le magamról. – De nem maradok itt varázsolgatni.
-    Mi??? – döbbent meg a kis boszorkány és a papok is.
-    Gondoltam, hogy csak villámlátogatásra jöttél. És nem is tévedtem. – válaszolt szomorúan Atem.
-    Így van! Csak a varázserőmért jöttem és már itt se vagyok!
-    A varázserődért? Miért mi van vele? – nézett értetlenkedve Mana.
-    Erről Atem-et és a mesteredet kérdezd. – néztem a csendben meghunyászkodókra.
-    Nos… - kezdet bele Mahart.
-    Mire kell neked ennyi idő után? Hisz eddig is jól elvoltál nélküle! – vágott közbe Atem.
-    Könnyebb úgy tanítani Hani-t, hogy előbb megmutatom neki a varázslatokat.