5.fejezet
Az új szellem

-Éljen az új területi bajnok-kiáltották a srácok. Nyertem. El se hiszem végre valami amibe jó lehetek. Ez egy új fejezet az életemben amire mindig emlékezni fogok. Az első győzelmem.

-Nagyon köszönöm srácok, nem is tudom mi lett volna velem nélkületek.

-Nem nyertél volna.-válaszolta Tristan, majd mind nevetni kezdtünk.

Yugi már nem volt olyan komoly, vidáman nevetett velünk, mint akit kicseréltek.

-Nagyon büszkék vagyunk rád Yamia. Jól mondom, ugye?-kérdezte Yugi.

-Így van.-mondta Téa. -nagyon ügyes voltál, de ami a legfontosabb és szerintem ezzel nyerted meg a párbajt is, hogy rendületlenül hittél és tisztelted a kártyák lelkét.

-Ahogy mondod Téa és kíváncsi vagyok hogy ez a mi párbajunknál is így be fog-e válni.

-Ja igaz is, majd bepótoljuk Joey, ne haragudj.

-Nem érdekes.-legyintett a fiú. Hirtelen ránéztem az órámra.

-Ne haragudjatok skacok de nekem mennem kell. Mindent nagyon köszönök.

-Semmiség, igazából a magad erejéből nyertél.-mondta Yugi.

De ha te nem tanítasz ilyen jól akkor most nem ünnepelnénk itt.-válaszoltam.

Ez is igaz.-nevettünk.

Most már tényleg mennem kell sziasztok!-köszöntem el.

Szia!

Rohantam haza hogy mielőbb elujságolhassam apának a nagy hírt.

5 óra volt a nap már lemenőben és az idő is kezdett hűvössé válni.

Mikor beléptem nagyot kiáltottam.

-Apa! Megjöttem!-kiáltottam.

-Igen hallom.-mondta.-mi történt hogy így fel vagy dobva?

-Apa, most Domino város területi bajnoka áll elölted!

-Micsoda de hisz te nem is neveztél sehova.

-Ez igaz de találkoztam a régi osztálytársammal Gama Maliki-val és ő volt a területi bajnok, de legyőztem!-ujjongtam.

-Ez csodás, nagyon büszke vagyok rád!-mondta boldogan.

-Én is nagyon boldog vagyok apa!-mondtam. Apa a szobája felé vette az irányt.

-Gyere velem kérlek!-mondta én meg mentem egyből utána, vajon mit akarhat?

-Adni szeretnék neked valamit, tudtam hogy nagy dolgokat fogsz elérni ebben a játékban és ezt erre az alkalomra tartogattam.-mondta majd a kulcsra zárt szekrényét kinyitotta és egy arany dobozkát vett elő belőle.

-Hát ez meg mi csoda?-kérdeztem meglepetten.

-Ezt a dobozt az utolsó Egyiptomi utamon találtam, abban az évben amikor te megszülettél, és most neked szeretném adni, nézd meg mi van benne!-utasított, közben átnyújtotta a kis dobozkát. Levettem a fedelét és kíváncsian belenéztem. Egy arany korona és egy gyűrű volt benne, megy egy agyag tábla, kivettem a táblát és megnéztem. Egy lányt ábrázolt aki átölel egy fiút, Egyiptomi ruha volt rajtuk és... a lány szinte teljesen úgy nézett ki mint....mint...én! A fiú arcát nem lehetett látni csak a haja ágaskodott ki a lány feje mögül. Olyan ismerős volt.

-Ki ez a lány apa?-kérdeztem.

-Egy hercegnő, a neve Yamia. -mondta. Teljesen ledöbbentem, apa róla nevezett el engem, egy Egyiptomi hercegnőröl. Megtisztelve éreztem magam.

-Apa, róla neveztél el?

-Igen.-válaszolta.

-Apa.-mondtam könnyes szemekkel. Közben átölelt.

-Még valamit el kell mondanom, visszahívtak Egyiptomra hogy segítsek nekik egy kutatásban.

-Egyiptomba? Ez csodálatos és is veled mehetek?-kérdeztem csillogó szemekkel.

-Sajnálom kicsim de nem, túl veszélyes lenne.

-Ugyan apa, ha te ott vagy....-ám nem hagyta hogy befejezzem a mondatom.

- Erről nem nyitok vitát, mars föl a szobádba!-kiáltotta dühösen.

-Igen apa.-válaszoltam szomorúan és egyből fölmentem a szobámba hogy nehogy még jobban fölcukkolja magát. Nem értettem miért nem engedi, mindegy, ha felnövök az lesz az első hogy Egyiptomba menjek. Most inkább jobban érdekel a láda és a tartalma. Lassan leemeltem a fedelet és kivettem a dobozka tartalmát.

-Hm. Egy gyűrű, a gyűrűimet általában el szoktam hagyni, de ha nyakláncot csinálok belőle...-gondoltam magamban,majd fölfűztem egy színes madzagra.

-Így jó lesz.-mondtam-nézzük a koronát-közben a fejemre tettem- -nézzenek oda, pont passzol a fejemre.- a koronán egy fura címer szerű jel volt egy szem és minta valami szárnyak lettek volna.- na nézzük a nyakláncot a koronával.-és a nyakamba raktam. Ám ekkor fura dolog történt, a gyűrűből fura fény tört elő, és fura lények jöttek ki belőle. Aztán elfogott a szédülés és akaratlanul is elkiáltottam magam hogy:

-YA-MI-AH!-aztán mintha kiléptem volna a testemből egy idegen hangot halottam.

-Árnyék szörnyek, takarodjatok vissza a homályba, parancsolom!!-kiáltotta majd ismét a szobámban találtam magam. Különös volt,mintha valami megszállt volna, mintha nem is én mondtam volna és miféle szörnyek voltak? A koronát levettem a fejemről de a gyűrűt a nyakamban hagytam még éjszakára is. Mikor lefeküdtem egy hang szólított meg.

-Yamia!

-Ki az ki van ott?-kérdeztem rémülten. Már fölkeltem az ágyamból de még mindig halottam a hangot , szóval ez már nem álom.

-Köszönöm hogy kiszabadítottál.-szólalt meg ismét a hang.

-Ki vagy te? -kérdeztem.

-A nevem Yamia hercegnő.

-Te vagy a hercegnő akiről a nevem kaptam?

Így van.-mondta.

Mit akarsz tőlem?-kérdeztem.

Segíteni akarok.-válaszolta. Nem láttam csak halottam ahogy beszélt hozzám, kicsit féltem és nem tudtam hogyan lehet ez.

Miért akarsz nekem segíteni?

Mert te is segítettél nekem.-válaszolta.

És miben?

A párbajaid során, ha párbajozol én segíteni fogok hogy mindenképpen megnyerd a párbajt.

Honnan tudsz te a párbaj kártyáról?-kérdeztem.

Ez egy hosszú történet, majd mindenre rájössz idővel.

Jól van, de most már látni akarlak, mutasd magad!

Csak csukd be a szemed.-utasított.

Rendben.-közben lehunytam a szemem. Mikor megláttam majdnem leesett az álla. Teljesen úgy nézett ki mint én. Mintha csak ikrek lennénk. Még a ruhája is teljesen ugyan az volt.

Meglepődtél?

Hogyan nézhetsz ki úgy mint én?

Ez is ahoz a hosszú történethez tartozik, majd megtudod.

Rendben, de nem tudom hogy megbízhatok-e benned.

Ne aggódj én nem akarok neked rosszat, teljesen megbízható vagyok.

Hát remélem, és most itt fogsz élni a testemben?

Így van, ha nem bánod?

Nem, de akkor is ha leveszem a gyűrűt a nyakamból?

Igen.

Rendben.-majd eltűnt én pedig csak azt vettem észre hogy csörög a vekkerem.

Na ne már hogy 7 óra van?- nyögtem álmosan, közben kikászálódtam az ágyamból. Összepakoltam a holmim fölöltöztem és elindultam az iskolába. Azon gondolkoztam hogy vajon elmondja -e Yugi-éknak mi történt. -Á, úgy se fogják elhinni, vagy rosszabb diliházba küldenek.- Egész nap nem nagyon beszéltem velük nehogy kikotyogjak valamit, haza se velük mentem, jól elkerültem őket. Egész héten nem nagyon beszélgettünk, nem akartam hogy megtudják mi van velem. Jobb is így, de félek ha nem mondhatom el valakinek megőrülök.