- No: Én ezt nem bírom. - állt fel a székről - Te nem szoktál ilyen csendes lenni. Olyan nyugodtnak tűnsz.
- Ba: Nyugodtnak? Heh, majd szétrobbanok a dühtől. Az a hülye liba!
- No: U-Ugye ezt most ne-nem Yorura értetted!
- Ba: Nem. Tudod történt egy s más, amiről te nem tudsz! Szóval ne üsd bele az orrod.
- No: Te örültél volna annak a gyereknek?
- Ba: Nem volt ma még elég?
- No: Csak... válaszolj!
- Ba: Még ez a hír is váratlanul ért. Ne kérdezz tőlem ilyeneket.
- No: Hogy lehetsz ilyen!
- Ba: Nem is értem amúgy mit vesztegetem itt az időm! - állt fel - Megölöm azt a libát a fáraókkal együtt.
- No: Most akkor még is elmész?
- Ba: Igen. Miért mit gondoltál?
- No: Menj csak! Ölesd meg magad! Neked amúgy is halottnak kéne lenned!
Bakura kiment, felült Lucifer hátára, és elvágtatott. Közben Isiséknél.
- Ml: Figyelj Yuuna, menj vissza létszives.
- An: Várj, Malik. - tágra nyílt szemekkel nézte a lányt - Az nem lehet... De hát hogy?
- Jo: Mi? Miről beszélsz?
A lányt belemarkolt a szőke tincsekbe, majd egy mozdulattak lerántotta a fejéről. A paróka alatti fekete haja, lehullott a vállára.
- Will? - mondta egyszerre Jounouchi és Honda.
- Jo: De hisz te meghaltál, vagy nem?!
- Is: Ezt nem kellett volna. - fogta a fejét - Mondtam maradj vele.
- Ml: Jól van na.
- An: Még is mi történt?
Will el akarta mondani, de ekkor Malik egy lapot nyomott az arcába.
- Ml: Tudod, hogy még nem beszélhetsz!
Will kikapta Malik kezéből a papírt, és a tollat, majd írni kezdett.
- Ml: "Akkor mond el te, idióta!" - olvasta - Nagyon vicces.
- An: Szóval?
- Ml: Kaiba volt az egész kiötlője.
- Is: Malik!
- Ml: Nyugi. - nézett Isisre - Kaiba megkérte Isist, hogy rejtse el Willt, és vigyázzon rá. Persze a vigyázzon rá részét nekem kell csinálnom. Na mindegy. Kaiba csak Bakura elől védte. Nem gondoltuk volna, hogy ez lesz belőle.
- An: Azzal védte, hogy hazudott? Yugi összetört. Ha láttad volna...
- Ml: Ha beavatunk a tervbe, Bakura tuti kiszedi belőletek előbb vagy utóbb.
Will letette a lapot az asztalra, és írni kezdett. Mikor végzett, Anzu kapta ki a kezéből a lapot.
- An: "Tudom, hogy az egészért én vagyok a hibás. De most csak én tudok segíteni, ha az ikonokkal próbálkoztok átjutni, nem ott fogtok kilyukadni, ahol kéne." - olvasta hangosan - Igen, az egész a te hibád! Csak úgy megjelensz az életünkben, és felforgatsz mindent.
- Jo: Anzu, ezt ne. - állt elé.
- Ml: Honnan tudod te ezeket? - nézett Willre.
- W: Bakurától. - mondta.
Malik megint megfogta a lapot, és megint Will képébe nyomta.
- Ml: Még nem beszélhetsz!
- W: Még egy ilyen, és meghalsz! - mondta.
- Ho: Hogy tudnánk átjutni, Will?
- W: Az ikont! - nyújtotta a kezét.
- Ml: Minek neked az ikonom?
- W: Csak add ide...!
- Ml: Rendben, tessék. - adta a kezébe.
Will megfogta a láncot is, és hírtelen egy fekete lyuk nyílt meg. Will mutatta, hogy arra kéne menni, de senki nem mert bemenni. Végül Jounouchi vette a bátorságot, és átment rajta, utána már a többiek is követték. Isis viszont maradt.
- W: Te nem jössz?
- Is: Én maradok. Valakinek fedeznie kell Kaiba előtt. Vigyázzatok magatokra!
Will bólintott, majd ő is átment a kapun. Odaát nem messze a palotától érkeztek meg. Ahogy átértek, Will hírtelen összeesett, a kapu becsukódott mögötte.
- Jo: Még jó, hogy utoljára jött. - indult előre, majd Honda és Anzu követte.
- Ml: Várjatok csak. Nem felejtettetek el valamit? - értette ezt most Willre.
- An: Ja igen, Malik hoznád Willt? - indultak tovább.
- Ml: Ez szemétség volt. - vette fel a hátára - Nagyon az.
Will mikor ébredezni kezdett, már a palotában volt.
- At: Yugival mi van?
- An: Az ikonodban ragadt.
- Jo: Bakura?
- At: Azóta nem láttuk őt, amióta átléptem ide.
- Ho: Kicsit azért fura, hogy most Seto a fáraó.
Will felült a fejét fogva. Már nem az a ruha volt raja amiben átjött, hanem az egyiptomi viselet. Körbe nézett, és mindenkin az az egyiptomi viselet volt.
- W: Úgy érzem magam mint egy jelmezbálban. - fogta a fejét.
- At: Jól vagy? - ült az ágy szélére.
- W: Igen. T-Te vagy az a fáraó? Az ikonból?
- At: Igen. Atemu a nevem.
- W: Atemu...
Ekkor Atemu hirtelen átölelte. Will meglepődött, de aztán ő is hozzábújt.
- At: É-Én azt hittem, hogy tényleg meghaltál. - engedték el egymást - Látom a műtét jól sikerült. Ennek örülök.
- W: Igen.
- Ml: De még egy ideig nem szabadna megszólalnia.
- W: Idióta!
- Ml: Csss. Maradj csöndben.
- Ma: Menjünk, Seto látni szeretne. - szólalt meg az ajtónál álló Mana.
- W: Ő kicsoda? - súgta Atemunak.
- At: Ő itt Mana.
- Ma: Ne mond, hogy rám nem emlékszel. - ült le ő is az ágyra.
- At: Tudod Mana, ő nem is...
- W: Emlékezet kiesésem van! Nem emlékszem semmire.
- Ma: Ohh, akkor már értem. Induljunk.
Will felállt az ágyról, de nem a kijárat felé indult, hanem az erkélyre.
- W: Már este van? Hisz világos volt, mikor idejöttünk.
- At: Megviselt a műtét. Legalább kipihented magad.
- W: Ez annyira szép. - nézett az égre.
- At: Igen. - odament Willhez, és megfogta a vállait.
- An: Menjünk már! - viharzott ki a szobából.
A többiek is utánna mentek.
- At: Menjünk mi is! - megfogta a csuklóját Willnek, és elhúzta.
Egy nagy terembe mentek. A trónon ott ült Seto. Felállt, és a többiek elé ment.
- W: Seeto?? - nézett csodálkozva - Mit keresel te itt?
- At: Ő nem az a Seto. Ő itt most a fáraó.
- W: Azta. Szóval ő lenne Kaiba előző életében?
- At: Meglehet.
- W: Fáraóként a Mr.Kékszemű Hósárkány mániás??
Seto megragadta Will kezét, és addig szorította, amíg a lány térdre nem rogyott.
- Se: Ne vedd őt a szádra.
- At: Seto!
Elengedte a lány kezét.
- Se: Hogy jöttél vissza?
- W: Nem emlékszem semmire.
- Se: Bakura helyzetéről tudsz valamit?
- W: Tuti, hogy abba a Kuru-Erunában van, amit mesélt. - gondolta.
- Se: Szóval?
- W: Nem, semmit nem tudok.
- Se: Te vagy az egyetlen kulcs Bakurához. A közeledben fogadni merek, nem hívja elő a Ka-ját. Ha kell, fel is fogunk használni, ahoz, hogy elkapjuk!
- W: Fáradt vagyok, visszamegyek! - megfogta Atmu kezét, majd magával húzva kimentek.
Visszamentek Will "szobájába".
- At: Yoru! A-Azaz Will. Bocs, így nagyon hasonlítasz rá.
- W: Már megszoktam Bakurától.
- At: Igen, Bakura. Nagyon sok gondott okozott. El kell kapni, mielőtt még nagyobb gondot okoz.
- W: Megértem.
- At: Komolyan?
- W: Seto beszélt valami olyasmiről, hogy mielőtt előhívja a Ka-t. Az mi?
- At: Mindenkinek a lelke mélyén lakozik egy szörny. Ez a Ka. Ez olyan mint például a párbajszörny, elő tudod hívni. De itt, amit a szörny elszenved sérülést, azt te is elszenveded.
- W: És, ha a szörny meghal?
- At: Akkor te is vele halsz meg.
- W: Uhh. Akkor tehát nekem is van?
- At: Igen.
- W: És tudod, hogy nekem milyen van?
- At: Nem... De most már én is fáradt vagyok. Megyek aludni.
- W: Rendben, jóéjszakát.
Atemu elment be a szobájába. A többiek is már mentek lefeküdni, Malik visszament Willhez. Mikor bement a szobába, Will ott ült az erkély szélén, és a csillagokba bámulta. Odament hozzá.
- Ml: Szépek ma a csillagok.
- Wi: Igen. Nagyon szép innen a kilátás.
- Ml: Még mindíg nem szabadna beszélned.
- W: Csak nem eröltetem meg a hangom. Megint beállítottak a testőrömnek?
- Ml: Igen, mondhatjuk.
- W: Nem engem kéne féltenie, hanem saját magát. Miért nem érti meg?!
- Ml: Talán azért, mert szeret téged.
- W: Megyek, beszélek vele. - állt fel - Sietek vissza! - rohant el.
Átment Atemuhoz. Bekopogtatott az ajtón.
- At: Gyere.
- W: Szia. - nyitott be.
Atemu ott feküdt az ágyon, majd mikor Will bement, felállt, és odament hozzá.
- W: Zavarlak?
- At: Nem, dehogy. De ne erőltesd meg a hangod!
- W: Malik túlreagálja ezt az egészet.
- At: De lehet hogy nem.
- W: Te még mindíg szereted azt a lányt, igaz? - vágott egyből a közepébe - Yorut.
- At: Mi?
- W: És bennem, pedig azt a lányt látod... Azért szeretnél ennyire megvédeni.
Atemu elpirulva hajtotta le a fejét.
- W: Figyelj rám. - fordult oda hozzá - Yoru a múltad, ő már meghalt, el kell engedned. Inkább a jelenre figyelj!
- At: Valjuk be, mostanság inkább a múltam volt fontosabb.
- Wi: Tudom, most egy kicsit összekuszáltam a dolgokat, de attól te még Anzut szereted.
Atemu újra lehajtotta a fejét, de mikor újra Will szemébe nézett, nem bírta tovább, és megölelte.
- At: Tudom önzőségnek hangzik, de néha úgy érzem, hogy te tényleg ő vagy. A külsőd, a személyiséged... minden, minden hasonlít. É-És túlságosan is szerettelek, ahoz, hogy most Anzut válasszam.
- W: Atemu...
- At: A történelem ismétli magát, nemigaz? Tudom, hogy Bakurát jobban szereted mint engem, de félek attól, hogy ennek ellenére bántani fog. - engedte el.
- W: Hidd el, én is félek tőle, hogy valakinek baja esik, de neked van erre a legnagyobb esélyed. Bakura sem gonosz annyira, mint hiszed. Én rá tudnám beszélni, hogy hagyja abba.
- At: Ez kockázatos!
- W: Nem érdekel. Ha idejön Bakura, elmegyek vele. - indult ki.
- At: Will... Nem fogom engedni.
Will szó nélkül kiment a szobából, és a sajátjába ment. Mikor visszament a szobájába, Malik még ott volt. Az ágyon ült, és egy tekercset olvasgatott elég lenge ruházatban.
- W: Öltözz már fel!
- Ml: Meleg van.
- W: Te aztán igazán megszokhattad volna.
- Ml: Mi volt?
- W: Semmi. Sosem láttam még ilyennek. - ült mellé - Azta. Nem is láttam még a hátad!
Malik nem szólt semmit. Tűrte ahogy Will végighúzza a kezét a hátán újra, és újra.
- W: Milyen érdekes minták. Igazi egyiptomi. Jól néz ki!
- Ml: A fáraó titka.
- W: Mármint Atemué?
- Ml: Igen.
- W: Mit kéne tennem vele? Tudom, hogy csak segíteni akar, de Bakura ha megtudja, hogy itt vagyok, megöli.
- Ml: Bízd ezt rá, tudja mit csinál.
- W: Tudod te mit jelent, a szerelem vakít kifejezés?
- Ml: Inkább aludj!
Will végigeküdt az ágyon.
- W: Most itt fogsz maradni?
- Ml: Nem. Ezt még végignézem, aztán megyek, ne aggódj!
- W: Ajánlom is.
Will, mielőtt kiment volna Malik, bealudt. Bár egy csomót aludt, most ha mást nem is, dühében aludt el. Malik is elment a saját szobájába aludni. Másnap reggel, már mindenki felkellt, csak Will aludt még. Atemu bement a szobájába, hogy felébressze. Óvatosan benyitott, majd odament Willhez, és az ágy szélére ült. Pár perc se telt bele, Mana rontott be.
- Ma: Atemu, itt van Bakura!
- At: Az átkozott! - ránézett Willre - Menj előre!
- Ma: Rendben. - rohant ki.
Atemu végigsimogatta a lány arcát, majd odahajolt hozzá, hogy megcsókolja, de megtorpant, mielőtt megtette volna. Ekkor Will átkarolta Atemut a nyakánál fogva, majd magához ölelte.
- At: Te ébren vagy?
- Wi: Igen. Bakura... itt van?
- At: Igen. Szóval szeretném, ha itt maradnál. - állt fel.
- Wi: Inkább magadért kéne aggódnod! Bakura téged akar megölni! - állt fel ő is.
Atemu hírtelen átkarolta Willt, majd megcsókolta. Ahogy elengedte, kiment a szobából.
- Wi: Vá--rj...
Pár perc múlva nyílt az ajtó, Atemu belökte Malikot, majd becsukta az ajtót, és továbbszaladt. Közben mindenki a palotában Bakurát kereste. Isis is őt kereste, viszont arról nem tudott, hogy Bakura meg őt keresi, de végül mégiscsak megtalálták egymást. Atemu is körbe körbe járta a palotát. Mikor megtalálta Bakurát, már késő volt. Isis meghalt.
- At: Bakura, miért tetted ezt? - kiabált rá.
- Ba: Pusztán bosszúból.
- At: Isis... Isis nem ártott neked. Minek kellett megölnöd?! - és még mindíg kiabált.
- Ba: Ő tette az egyik legnagyobb kárt. Hmm. Emlékszel még arra a napra, amikor Yoru meghalt?
- At: Őt is te ölted meg!
- Ba: Nem én voltam.
- At: A saját szememmel láttam!
- Ba: Igazából akkor, megint belopóztam ide, hogy elvigyem Yorut. Az igaz. De Isis szúrta le. Persze mikor meglátott engem, elrohant. Én odamentem Yoruhoz... Ott feküdt a földön... minden csupa vér volt...
- At: Hagyd abba...
- Ba: Kihúztam a kést, és pehhemre pont akkor jöttél. Isis tehet mindenről.
- At: Isis nem tenne ilyet.
- Ba: Nem?! A kis szuka elmondta miért tette. Mert Yoru teherbe esett, és azt hitte, hogy a tiéd a gyerek. És hogy emiatt elég nagy botrány lett volna.
- At: Hazudsz, biztosan hazudsz!