- W: Én kimegyek! - szólt Maliknak.
- Ml: Ne! Most nekem kell rád vigyáznom. Szóval, maradj a fenekeden, mert a végén még nekem vágják le a fejem!
- W: Olyan nem csak a vadnyugaton volt? - nyitotta ki az ajtót.
- Ml: Will!
Will megragadta Malik kezét.
- W: Menjünk!
- Ml: Igazából nem csak rólad van szó. Mi lesz ha nekem bajom esik?
- W: Majd akkor én vigyázok rád.
- Ml: Tuti ezért kapni fogok.
- W: El sem hittem volna, hogy a 3000 évvel ezelőtti Egyiptomba kerülök majd. Majd pont ilyenkor egy szobában fogok unatkozni.
- Ml: Csak hát élve is kéne visszajutnunk!
- W: Ne legyél már ilyen negatív!
- Ma: Mit kerestek itt? - szólalt meg a hátuk mögött - Yoru, neked a szobában kéne lenned!
- W: Bocsánat, azonnal visszamegyek, oké?
- Ma: Rendben, de sietni kell, nem valami biztonságos most itt kinn mászkálnod. Visszakísérlek!
- W: Ugyan, ne fáradj! Itt van Malik. Majd ő visszakísér.
- Ma: Rendben. Legyetek óvatosak! - rohant el.
- Ml: Akkor mehetünk vissza. - indult el, de Will visszarántotta.
- W: A nagy francokat. Itt van Bakura is. Látnom kell.
- Ml: Bakura, akkor meg pláne irány vissza!
- W: Hallod ezt? Ott. - szaladt az egyik nyitott ajtóhoz, majd megállt mellette.
Bakura hangját hallotta.
- W: E-Ez Bakura. - rohant volna be, de Malik lefogta.
- Ml: Idióta, nem mehetsz be!
Will kimászott Malik kezei közül, és bement. Bent furcsa látvány tárult elé, egy szörny volt Bakura előtt. Megállt, és ilyedten végignézett a szörnyön.
- Se: Most!
Abban a pillanatban, ahogy Bakura félrenézett, Mana egy nyilat lőtt a vállába. Bakura odakapott, és kihúzta, de hírtelen az a szörny eltűnt, majd Bakura eszméletlenül feküdt a végig a padlon. Will megismerte a hangját, és oda akart rohanni, de Atemu nem engedte.
- At: Mit keresel itt?
Ekkor Will észrevette Isist. Riadtan nézte, majd Atemu magához húzta, és megölelte. Végül Bakurát is, meg Isist is elvitték. Seto odament Atemuhoz, és Willhez.
- Se: Ugyes kis kulcs voltál. - nézett a lányra.
- W: Nem azért jöttem ide, hogy csak úgy elkapd!
- Se: Nem csak elkaptuk. Ki lesz végezve.
- W: Hogy mi?
- Se: Most már menj haza! A te világodban sokkal jobban elboldogulsz!
- W: Nem megyek én sehova! Nem végezhetik ki Bakurát!
- Se: Pedig meg fog halni! Ha kell saját kezüleg ölöm meg!
Will ekkor egy nagy pofont adott Setonak. Hirtelen végigfutott az agyán, hogy ő mégis csak egy fáraó, de most ez nem érdekelte. Seto elkapta a kezét.
- Se: Merészebb lettél, mióta állítólag meghaltál. - intett.
Ekkor az őrök megfogták kétoldalról Willt, és elvitték.
- W: Engedjetek el! Seto, ezt nem teheted! - kiabált.
- Se: Zárjátok be az egyik cellába! Talán akkor lenyugszik.
- At: Mit fogsz vele csinálni?
- Se: Csak egy időre bezáratom, hátha lenyugszik.
- At: Mitől ájult el olyan hírtelen Bakura? Mi volt a nyílvesszőn?
- Se: Ezt Mana fejlesztette ki. Elzárja a Ka-t egy időre. De sajnos csak egy időre. Szóval legkésőbb estig ki kell végezni.
- At: Este...
- Se: Megszentségtelenítette a fáraó nyughelyét, ráadásul Isist is megölte. Szenvedni fog, és csak utána hal meg.
- At: Igen, akkor este. - ment volna el.
- Se: Atemu.
- At: Igen? - fordult oda.
- Se: Szeretném, ha Yorunak a Ka-ját is elzárnánk.
- At: De hát nem is tudja használni. Meg nincs is neki dia diank-ja.
- Se: Fő a biztonság. Tudod, a tolvajok falujából való. Igaz, hogy az Angyalát le tudnánk győzni, de ezzel neki ártanánk. És szerinem nagy esély van rá, ellenünk fordítaná, mikor kivégeznénk Bakurát.
- At: Rendben, legyen.
Mana odadobta neki az üvegcsét, majd Willék után ment. A lány ott ült már a cellában, és merengve maga elé nézett.
- At: Will! - állt a rácshoz.
- W: Ez Bakura volt igaz?
- At: Most nem ez a lényeg.
- W: Bakura volt? - kiabálta.
- At: I-Igen.
- W: Mitől lett más a külsőtök? - állt fel - Neked is, meg neki is.
- At: Igazából nem tudom.
- W: És mi lesz vele? Seto tényleg ki fogja végeztetni?
- At: Igen. Már én is mondtam... Nagyon veszélyes Egyiptomra nézve. És még Isist is megölte.
- W: Igaz. - hajtotta le a fejét - Hol van most?
- At: Nem lenne jó, ha most látnád!
- W: Még utoljára szeretném... Atemu, létszives!
- At: Nem tudom, hogy hova vitték. De szerintem még kivégzés előtt idehozzák.
- W: Rendben.
- At: Ezt idd meg. - odaadta az üvegcsét a kezébe.
- W: Mi ez?
- At: Vitamin. - hazudta.
- W: Nem kell nekem vitamin. - nyújtotta vissza.
- At: Addig viszont nem hagylak békén, amíg meg nem iszod!
- W: Rendben!
Will meghúzta az üvegcsét. Hírtelen szúró fájdalom hasított a mellkasába, odakapott.
- At: Jól vagy?
- W: Szúr a mellkasom. - rogyott térdre, és kapkodni kezdte a levegőt.
- At: Mindjárt jövök... - gugolt le - Addig...
- W: Ne, hagyd csak. - fogta meg a kezét - Kezd enyhülni.
- At: Biztos?
- W: Igen, igen!
- At: De a...
- W: Nyugalom! - állt fel - El is múlt már. Biztos vitamint attál? - nézett rá.
Atemu félénken nézett vissza rá. Nem akarta elmondani, hogy hazudott. De szerencséjére Willt nem ez érdekelte a legjobban.
- W: Na mindegy... Most nem ez számít.
- At: Kérdezhetek tőled valamit?
- W: Mond! - mosolygott.
- At: Miért szereted ennyire Bakurát?
- W: Egy csomó mindent megtett értem. Amikor elég rossz helyzetben voltam, akkor is mellettem állt... megszerettem nagyon.
- At: Értem.
- W: Atemu... az a csók...
- At: Felejtsd el! - indult volna ki, de Will rákiabált.
- W: Ne menj!
- At: Amikor beszéltem veled erről. - fordult oda - Azt gondoltam talán igazad van. Hogy a múltban történt hibámat akarom kijavítani... Hogy azért nem tudom szeretni Anzut, mert erősen kapaszkodom az emlékedbe... Igen, igazad van. De nem tudok mit tenni ellene.
- W: Talán ha végleg elmennék, nem lennél ilyen helyzetben.
Atemu visszament a rácshoz, átnyúlt rajta, majd Will nyakából leszakította a fekete láncot.
- W: Mi a-
- At: Lehet ezért meg fogsz utálni, de nem engedlek át Bakurának. - megfordult, és kifelé indult.
Mikor kiment, épp akkor akarták Bakurát bevinni.
- At: Álljatok meg, beszélni akarok vele!
- Ba: Mit akarsz? - vigyorgott.
Ekkor az egyik mellette álló férfi belerúgott az oldalába, amitól Bakura a földre rogyott.
- Ne legyél tiszteletlen!
- At: Hagyd csak! - intett - Kérdezni szeretnék egy két dolgot.
- Ba: Például?
- At: Miért nem öltél meg, miután átjöttél?
- Ba: Vajon miért?! Láttad Yorura hogy hatott a kapunyitás.
- At: Szóval elájul az aki a kaput nyitja?
- Ba: Sok energiát vesz igénybe, egy ilyen nyitás. Főleg ha közben a kapunyitó átmegy rajta.
- At: És miért kellenek az ikonok hozzá?
- Ba: Áldozatra van szükség. Mind saját, mind más áldozat. Mivel az ikonok nagy áldozat árán lettek készíve, pont jók! - kiabálta.
Atemu elővette a láncot, majd jól szemügyre vette.
- Ba: De a helyedbe nem játszanék vele. A csinos kis életedből is leszámlál vagy pár évet.
- At: Honnan van ez a lánc?
- Ba: Nem akarsz most már elhúzni a fenébe?!
- At: Úgy is ki fognak végezni!
- Ba: Ne félj, addigra megoldom.
Atemu végignézett még Bakurán, majd továbbment.
- Ba: A láncok egy Fekete Vérűtől vannak! - mondta gúnyosan.
- At: A Fekete Vérűek klánja már rég kihalt. - fordult oda.
- Ba: Vajon létezett is?
Atemu nem szólt semmit, tovább indult. Egyből a könyvtárba vezetett az útja. Bakurát közben bedobták a helyére.
- W: Bakura?!
- Ba: Yoru! Te életben vagy? De hát az hogy lehet?!
- W: Történt egy kis félreértés.
- Ba: A lényeg, hogy élsz!
- W: De téged ki akarnak végeztetni.
- Ba: Igen, elég szar helyzetben vagyok...
- W: Olyan más vagy... Miért lett más a külsőd? Hiszen állítólag a másik Bakura testében vagy...
- Ba: Akkor, amikor az ikonban voltam, én alkalmazkodtam a testhez. Viszont itt fordítva van. De mindíg is azt akartad nem? Hogy a saját testemben legyek. Hát most itt vagyok, kérek majd egy csókot! Hisz megígérted!
- W: Igen, de ki fognak végezni! Ez legyen most a legkevesebb.
- Ba: Ez jelent nekem most a legtöbbet. Hisz ez lesz az utolsó.
- W: Én... nem akarom, hogy kivégezzenek.
- Ba: Veszélyes itt ilyeneket mondani.
- W: Visszaszerzem Atemutól a láncot, és akkor vissza tudlak hozni.
- Ba: Nem, azzal a saját életedből veszel el.
- W: Nem bírom felfogni, hogy miért veszed ilyen könnyen azt, hogy meg fogsz halni!
Erre már nem tudott mit mondani. Némán ültek, és várták, hogy eljöjjön a kivégzés ideje. Seto már intézkedett is mindenről. El is indult Atemuhoz, hogy szóljon neki. Atemu a könyvtárban már rég belevetette magát a tekercsrengetegbe. Már közeledett a kivégzés ideje, de még semmit nem talált.
- Se: Mit keresel? - lépett be.
- At: I. Amosziszról keresek valamit... Volt egy legenda, hogy szerelmes lett egy szolgálóba, és semmit nem érdekelve feleségül is vette. A nő terhes lett tőle. Két gyereket várt. Mikor ezt a nép megtudta, fellázadt, és megölték a fáraót. A nő épphogy el tudott menekülni. Mivel szerette a fáraót, bosszút fogadott, hogy minden egyes elkövetkező fáraót megöl, és a népre szenvedést hoz. Állítólag Lucifer híve volt, és tőle kérte, hogy adjon erőt a leszármazottjainak. Ők a Fekete Vérűek.
- Se: És azóta minden fáraóra veszély leselkedik. Atemu ez csak egy legenda!
- At: Most valahogy úgy érzem, hogy mégis igaz! Ez a lánc - mutatta - tőlük van!
- Se: Hát jó. - törődött bele - Tudok valakit, aki talán tudna erről mesélni.
- At: Mi? Kicsoda?
- Se: Kisara mesélt nekem egy nőröl. Mondta, ha valamit meg akarok tudni, kérdezzem tőle.
- At: Merre találom?
- Se: Bakura kivégzése mindjárt kezdődik. Először oda menjünk, utána megmutatom hol lakik a vén boszorkány.
- At: Rendben. - sóhajtott - Rendezzük ezt le egyszer és mindenkorra.
Atemu és Seto elindultak a fogdába. Seto intett, majd két őr megfogta Bakurát, és kihúrcolták. Willt a cellájában hagyták, ami nagyon nem tetszett neki.
- W: Seto! Engedj ki!
Kiabálta Will, de Seto mintha meg se hallotta volna.
- W: Most azonnal engedj ki.
- Se: Egy kis tolvaj parancsol a fáraónak?! - kérdezte gúnyosan - Jobb ha maradsz!
- W: Nem! Nem teheted ezt! Miattad még Kisarától sem tudtam elbúcsúzni!
Seto megtorpant, Atemu meg kérdően nézett Willre.
- Se: Rendben, legyen. De mostantól én figyelek rád.
Odament, kinyitotta a cellát, majd elkapta a karját, és úgy indultak ki. Bakurát már odavitték a vesztőhelyére. Nem nagyon volt magánál, a szer még mindíg hatott. Alíg bírt menni. A mellette lévő férfi úgy vonszolta, mintha egy állat lenne. Kezében ostor volt. Will aggódva nézte mi történik, míg a mellette álló Seto, és Atemu, a lányt nézte. Mindketten aggódtak, hogy Will talán kiborul, ha végignézi.
- Se: Sosem mondta Kisara, hogy ismeri Yorut. - futott át az agyán - De ő akkor honnan ismerheti? Lehet, hogy köze volt hozzá? Ha ismerte, talán akkor köze van a tolvajokhoz, és így Bakurához is. - nézett Bakurára - Neem. - rázta meg a fejét - Azt elmondta volna...
- At: Valami baj van?
- Se: N-Nem, nincs semmi. Elgondolkodtam.
- At: Rendben.
- Se: Igaz is Yoru, te honnan ismerted Kisarát? Sosem találkoztál vele a palotában.
- W: Nem lehetne ezt máskorra halasztani?
- Se: Ez nekem fontos lenne!
- W: Pont, mint nekem a kivégzés! Szóval maradjon ez az én titkom!
Seto erre már nem szólt semmit, elmélyült gondolataiban. Az ostorcsapásokra figyelt csak fel. A férfi elkezdte ütni Bakurát. Will arcán végigfolyt a könnye, és egyre csak azt hajtogatta...
- W: Hagyd abba!
Mikor a férfi újra meg akarta ütni ostorával Bakurát, egy fekete alak termett előtte, kivédve a támadást. Egy angyalhoz hasonlított. Teste fekete volt, hátán két nagy szárnyal, ami szintén fekete volt, csak szemei izzottak vörösen.
- Se: Az az angyal! - nézett az alakra rá, majd vissza Willre - Ez a te műved!
Will ilyetten nézett vissza. Seto előrántotta a kését, de ekkor az angyal odarepült, fellökve a lány körül álló embereket. Szájából tüzet okádott. Will kapott is az alkalmon, odaszaladt Bakurához, majd eloldozta.
- Ba: Yoru!
- W: Ne beszélj! Menjünk innen gyorsan! - segítette fel.
- At: Seto, jól vagy? - feltápászkodott a földről, majd odarohant hozzá.
A kés amit az előbb Willre fogott, a saját hasából állt ki.
- At: Uram atyám...
- Se: Nem adtad be neki a szérumot?
- At: De, beadtam, nem is értem!
Ekkor Mana termett mellettük. A kezében az íja. Célzott, majd lőtt, el is találta Will lábát, aki térdre rogyott, majd a mellkasához kapott. Viszont ekkor az angyal éles sikító hangot adott ki, majd hírtelen egy nagy fekete sárkány lett belőle.
- Ma: Ez meg mi? - néztek csodálkozva.
Mindenki menekülni kezdett.
- At: Majd én elintézem. - állt fel - Mana, fogd Setot, és menjetek innen.
Mana elvitte Setot, hátrahagyva Atemut. Bakura mikor látta, hogy Atemu mire készül, felsegítette Willt, megragadta a kezét, majd futni kezdett. A lány bice bócán, de próbálta tartani a lépést. Atemu is utánuk rohant.
- Ba: Lucifer! - kiabálta egyfolytában.
Nem telt bele öt perc sem, Lucifer odavágtatott, majd megállt Bakura és Will előtt. Midketten felültek a hátára, és elvágtattak. Atemu nem bírta tartani a lépést, megállt, és nézte, hogyan menekülnek el, és a sárkány mögöttük, hogyan emészt fel mindent. Mikor végre kiértek onnan, a sárkány eltűnt, és Will eszméletlenül feküdt Bakura karjaiban.