Atemu lélekszakadva rohant vissza a palotába, hogy megnézze mi van Setoval. Mikor odaért, akkor kötözték be a sebét.
- Se: Elkaptad őket?
- At: Nem. Sikerült elmenekülniük. - hajtotta le a fejét.
- Se: Nem a te hibád. - nyögött.
- At: De igen. Talán jobb lett volna, ha a cellájában marad.
Seto mikor bekötözték a sebét, felállt, és elindult kifele.
- At: Várj, hova mész?
- Se: El kell mennünk ahoz az öregasszonyhoz! Egy csomó kérdésem van.
- At: Ráérünk még! - tartotta vissza - Megsérültél.
- Se: Kibírom! Induljunk!
- At: Biztos vagy benne?
- Se: Teljesen.
- De még nem szabadna mozognia! - szólt rá az a nő, aki a sebeit látta el.
Setot semmit sem érdekelve elindult ki. Atemu is ment utána. Felszálltak lovaikra, majd elvágtattak. Az említett öreg nő, nem is lakott olyan messze. Pár perc alatt odaértek. Mikor bekopogtattak, a nő vigyorogva nyitott ajtót.
- Fiacskáim, mi járatban erre? Csak nem a jövőtöket akarjátok megtudni? - vette kezébe az üveggömbjét - Gyertek beljebb.
- Se: Minket nem érdekel a jövőnk. Mindent mondj el a Fekete Vérűekről!
- Ó szóval róluk akarsz tudni! Tudod fiam ezért fizetned is kell.
- Se: Íme itt van. - dobott egy nagy zsákot elé.
Az öregasszony körülkémlelte a zsákot.
- Csak ennyi?
- Se: Mond, mit tudsz róluk! - emelte fel a hangját.
- Oké, oké! Sokat tudok a Fekete Vérűekről. Igen. - húzta az időt.
- At: I. Amoszisztól és a szeretőjétől származik ez a legenda, igaz?
- Legenda?! Ugyan fiacskám! A nő tényleg világra hozott két gyermeket. Ráadásul két lányt. Az egyik az apjától örökölte a fények erejét, a másik az anyjától, maga Lucifer sötétségét. És leszármazottról leszármazottra öröklik ezt tovább a nők.
- Se: Fény, és sötétség... Milyen szörnyek voltak ezek? Kik voltak az utolsó Fekete Vérűek?
- Mindkettő egy sárkány volt. Ismertétek is őket.
- Mi? - néztek dermedten.
- A fekete és a fehér sárkány...
- Se: Nem tudunk semmi ilyenről.
- A fehér sárkány ismertebb nevén Kékszemű Hósárkány.
Seto ledermedt. Hirtelen hideg is, meleg is átfutott a hátán.
- Se: Kisara Fekete Vérű volt?
- Pontosan! Egy ideig itt élt nálam, mindent elmesélt.
- Se: A másik?
- A kis tolvaj menyasszony! Yoru... Ő kapta Lucifert.
- At: De neki egy egyszerű angyal...
- Nem, nem. Az az angyal Lucifer volt, csak más alakban, és gyengébben, nehogy leterhelje használójáz.
- At: Akkor amikor Mana belelőtte az nyilat... meg amikor megitta simán üvegből azt a szert... Nem hatott rá, és azért fájt neki ennyire, mert Lucifer ellenkezett... Túl nagy ereje volt, hogy hasson rá...
- Se: Ezt el sem tudom hinni.
- Magával Yoruval sosem találkoztam, viszont Bakura elég sok gondot okozott nekem miatta. Főleg mikor megtudta, hogy egy Fekete Vérű él nálam.
- At: Mekkora ereje van ennek a Lucifernek?
- Hát, vetélkedhet bármelyik isten erejével, de legyőzni nem tudná őket. Csak akkor lehetne, ha a Fekete és a Fehér sárkány összeállna. Így együttes erővel... - nézett Atemura.
- At: Szóval Bakura ezt akarta. Talán csak azért kellett neki Yoru, mert benne volt a Fekete sárkány.
- Nem, hidd el megkedvelte a lányt.
- At: Honnan veszi?
- Én... - mutatott egy üveggömbre - mindent tudok. Azt ajánlom ne húzzátok fel nagyon Yorut, mert ő az egyetlen, aki meg tudja állítani Bakurát.
- Se: Persze, és Yorut ki fogja megállítani?
- Ugyebár Yoru és Kisara halott. - sejtetően vigyorgott - Nincs mitől aggódnotok.
- At: A többit megbeszéljük a palotában. Köszönjük a sok információt.
- Ugyan, gyermekeim.
Közben Will kezdett ébredezni. Egy kis házikóban volt. Körülnézett. Ő egy ágyon volt, Bakura meg ott aludt mellette a földön. Pár perc múlva egy lány nyitott be, és mikor meglátta Willt, sikítozva melléugrott.
- No: Yoooru! El sem hiszem, hogy egyben vagy. - ölelte - De hát hogy?
- Ba: Kapcsold már ki magad Nofertari. - fogta a fejét - Szállj le Yoruról, nem emlékszik semmire, szóval így csak megilyeszted.
- No: Nem emlékszel semmire?
- W: N-Nem.
- No: Az lehetetlen! Én vagyok! Nofertari, a legjobb barátnőd.
Will csak rázta a fejét.
- No: Az nem lehet, hogy egy ilyen kis koszos tolvajt megismersz, de engem nem!
- Ba: Fogd be a szád!
- W: Ne aggódj egyszer majd csak visszajön minden emlékem. - hazudta.
Tudta, hogy ezek az emlékek nem az övék, hanem Yorué. Ez az élet is az övé, mégis jól érezte magát ebben a szerepben.
- Ba: Tedd magad hasznossá, és indulj vízért. - ült fel.
- No: Nem vagyok a szolgád!
- Ba: Még!
Nofertari morcosan felállt, és kiment a házból. Bakura felült az ágyra Will mellé, majd megölelte.
- Ba: Köszönöm!
- W: Nem kell megköszönnöd semmit. Inkább mond el mi volt ez az egész angyal meg sárkányos dolog. - engedték el egymást.
- Ba: Az volt a te Ka-d.
- W: Erről hallottam már...
Ekkor eszébe jutott Atemu. Amikor mesélt neki ezekről a Ka-król. Meg amikor... megcsókolta. Megrázta a fejét, mintha el akarná hesegetni a gondolatait.
- W: Én Bakurát szeretem! - gondolta, és csak erre öszpontosított.
- Ba: Valami baj van?
- W: Nem... semmi...
Will odahajolt Bakurához, hogy megcsókolja, de ekkor toppant be a két vödör vízzel Nofertari. Will elpirulva hajtotta le a fejét. Bakura megfogta az állát, és felemelte a fejét.
- Ba: Ne foglalkozz vele!
Ekkor odahajolt, és megcsókolta a lányt, Will egyből visszacsókolt. Ekkor Nofertari rájuköntötte az egyik vödör vizet.
- No: Megmondtam, hogy a házamban nem nyaljátok egymást!
- Ba: Ha nem lennék lesérülve, esküszöm megölnélek! - hisztizett Bakura - Yoru úgy sem tudja ki vagy! Nem is lenne baj, ha meghalnál.
- No: Így hálálod meg, hogy kihoztalak a sivatagból? Elég lett volna csak Yorut kihoznom.
- Ba: Csak féltékeny vagy rám!
- W: Mi? Mi történt?
- No: Én találtam rátok. Ki voltatok dőlve.
- W: Áhh... A fejem még mindíg sajog. - kapott a fejéhez.
- No: Jól vagy szívem? - ült le Will mellé.
- W: Igen. Amikor az a sárkány előjött belenyilalt a fejembe, és azóta fáj.
- No: Előhívtad Lucifert?! Ne, őt nem szabad!
- W: Mert?
- No: Nagyon leterheled magad vele! Ki tudja mi történhet veled...
- W: Mindegy. Ne ezzel foglalkozzunk. Bakura sebeit kéne ellátni. - felállt, majd a vödörért ment.
- No: Nézz rá, semmi baja! Most a fejfájásod sokkal nagyobb probléma.
Will értetlenül nézte a lányt.
- W: Inkább hozz valamit Bakura sebére.
- No: Mérget?
- W: Nem, valamit amivel könnyebben gyógyul.
- No: Rendben. - majd kiszaladt.
Will körbenézett, majd az asztalon észrevett egy darab rongyot. Odament Bakurához.
- Ba: Erre semmi szükség!
- W: Csak kitisztítom a sebeidet. Muszály.
Will fogta a rongyot, belemártotta a vízbe, majd Bakura sebeit kezdte tisztogatni. Tele volt sebhelyekkel. Leginkább a karjain, a mellkasán, és a hátán. A szeme alatti régi seben is volt egy új. Olyan volt, mintha strigulákat húztak volna neki, hogy hányszor volt már halálközeli élménye.
- W: Honnan van az a seb? A szemed alatt...
- Ba: Még amikor kisebb voltam, egy csoport kocsmai töltelék rámtámadt, csak mert útban voltam nekik. De ez már rég volt. Még nagyon kicsi voltam.
- W: Miután a faluban mindenkit...
- Ba: Igen. De meglakol még emiatt a fáraó. Mind a ketten.
- W: Látod, hogy most is mi történt...
- Ba: Tudod, eddig nem voltam benne biztos, hogy tényleg te vagy-e Yoru... De mikor láttam Lucifert, minden biztossá vált.
Will gyomra összeszorult.
- W: N-Nem én vagyok Yoru! Én Willhalmina Takahashi vagyok!
- Ba: De, te Yoru vagy! A Ka nem hazudik. Csakis Yorunak volt meg Lucifer!
- W: Én Will vagyok! - arcán végigfolytak a könnyei, a rongyot a kezében görcsösen szorította.
- Ba: Will...
A lánynak hírtelen még a szava is elakadt. Bakura most először hívta őt Willnek. Nagyon megilyedt, hogy most mit fog erre reagálni.
- Ba: Tök mindegy, hogy Yorunak, vagy Willnek hívlak, te ugyanaz maradsz! - majd megpuszilta a homlokát.
- W: Bakura! - a nyakába ugrott.
Bakura felszisszent, de átölelte.
- Ba: Óvatosan!