- An: Atemu. - kopogtatott Anzu - Jól vagy? Bemehetek?
- At: Persze, gyere csak.
Anzu benyitott a szobába. Atemu ott állt az erkélyen, és a csillagokat bámulta. Elmerengett benne, mintha még sose látta volna az égboltot. Anzu melléállt, de egy ideig szólni se mert.
- At: Annyira szépek ezek a csillagok. - törte meg a csendet -  Különleges az égbolt ilyenkor. Domino Cityben nem minden nap látsz ilyet.
- An: Szóval szívesebben vagy itt?
- At: Ilyet nem mondtam... Én legjobban a barátaim mellett szeretek lenni. - fordult oda a lányhoz.
- An: Hallottam, hogy nálad van Will lánca. Ő Bakurát választotta... Miért nem...
- At: Megyünk haza? - elmosolyodott - Willért már nem aggódom, láttam milyen szívós, semmi baja nem lesz. Én igazából Bakura lépésétől félek. Mert hát a másik lánc az nála van. Lehet, hogy vissza tudja hívni majd Zorkot. Ha megszereztük a másik láncot, haza megyünk. - odafordult Anzuhoz - Ígérem!
- An: R-Rendben... Atemu...
- At: Igen?
- An: Én... én... megnéztem Setot, és már sokkal jobban van. Még egy kicsit pihennie kell, de kiheveri, ne aggódj.
- At: Ennek örülök.
- An: És akkor ezek után mi lesz?
- At: Ma már nem, de holnap elindulunk megkeresni őket. Igazság szerint, én elégedett lennék simán csak a láncal, de Seto ki akarja végeztetni Bakurát... és szerintem Willt is.
- An: Csalódtál Willben... nem igaz?
- At: Egy kicsit. De másfelől megértem. Bárki bármit megtenne olyanért, akit igazán szeret.
- An: Jól van. - hártált - Én akkor most magadra hagylak.
- At: Rendben. Aludj jól.
Anzu kiment, és szép óvatosan becsukta maga után az ajtót.
- An: Mekkora hülye vagyok. - szídta magát, majd elindult a saját szobájába.
Will közben már aludt. Aludt, de egy rémísztő álom miatt zihálva ült fel az ágyon. Csak ő egyedül volt a házban. Bakura és Nofertari kint voltak, és valamiről beszélgettek. Will kíváncsi volt, mi olyan sűrgős ilyen későn, így odament az ablakhoz, és próbált pár mondatot elcsípni.
- No: Ne csinálj hülyeséget Bakura! - mondta dühösen - Tudom, hogy Zorkot akarod visszahívni!
- Ba: Zork egyszer már elbukott. Másodszorra is el fog, nem foglalkozom vele!
- No: Akkor meg mégis hova mész?
- Ba: Szerzek egy ikont. - vigyorgott.
- No: Minek az neked? - mikor Nofertarin végigfutott, hogy Bakura mit mondott kirázta a hideg - Csak nem a másik...
- Ba: De igen!
- No: És ezért képes lennél... Idióta! - és szinte már kiabált - Képes lennél megöletni egy olyan lányt akit szeretsz... Épp hogy visszatért Yoru, de már is kockára tennéd az életét a hülye bosszúd miatt?!
Bakura elkapta a lány nyakát, belefolytva a szót.
- Ba: Te nem tusz erről semmit. Nem értheted, hogy min mentem keresztül. Úgyhogy jó lenne, ha nem szólnál bele.
- No: Ha Yoru nem akarja, akkor nem kényszerítheted rá! - mondta fulldokolva.
- Ba: Nem fogom rákényszeríteni. És ha mégis beleegyezik, vigyázok rá, semmi baja nem lesz. - azzal ellökte a lányt, aki a földön landolt - Most elmegyek! Ajánlom, hogy Yoru még itt legyen, mire visszajövök.
Azzal felült Lucifer hátára, majd elvágtatott. Will visszafeküdt az ágyba, és alvást színlelt. Nofertari pár perc múlva bejött. Még idegesen járkált fel alá, de aztán lefeküdt, és elnyomta az álom. Willt viszont még nem. Mikor Nofertari elaludt, kimászott az ágyából, és elindult.
- W: Bakura csak abban a Kuru akármiben lehet. Utána kell mennem, aggaszt, amit mondott. - gondolta.
Körbekérdezgetett pár falusit, hogy merre van Kuru-Eruna. Legtöbben nem tudták, vagy egyszerűen nem akarták elmondani. Egy kedves öregember igazította útba. Nehéz volt a sivatagi homokban gyalogolni, nem ehez volt szokva. Meg is botlott egy párszor, mire elérte Kuru-Erunát. Először félt bemenni, a históriák alapján, amit Bakura elmondott neki, rémísztőnek tűnt, de aztán egy nagy lélegzetet vett, és elindult. Csöndes volt. Reszketve ment a romok között. Hírtelen egy erős szellő ütötte meg a lányt. Annyira erős volt, hogy szinte felborította Willt, de ő nagy nehezen megállt. A szellő amilyen gyorsan jött, annyira gyorsan tűnt is el. Will a fejéhez kapott, majd üvöltve rogyott a földre. Pár pillanatig tartott ez, utána elájult.
Bakura mikor visszatért, csak a síró Nofertarit találta.
- Ba: Hol van Yoru?
- No: Nem tudom. - sírt, és csak sírt.
- Ba: Hogy engedhetted el? - azzal a elindult ki, hogy megkeresse.
- No: Ez is miattad van! - rohant utána - Te rángattad bele szegényt! Még semmit nem tud a múltjáról, erre te mélyvízbe dobod!
Nofertari lefagyott, mikor meglátta ki fekszik Lucifer hátán megkötözve.
- No: Te nem vagy normális.
- Ba: Megesik az ilyen.
- No: Szeretem Willt! És nem fogom engedni, hogy ebbe belevidd. - azzal egy Dia Diankot húzott a kezére.
- Ba: Nofertari, neked mióta van ilyened? - vigyorgott.
- No: A fekete vérűek titkának egyik örzője vagyok. Nálunk ez alap követelmény.
- Ba: Oh. Szóval akkor nem is azért védted, mert szereted, hanem mert egy örző vagy.
- No: Az elején még igen. De megváltozott a véleményem róla.
- Ba: És akkor nekem miért mondtad el a fekete vérűek titkát, amikor Yoru meghalt?
- No: Mert mindíg is szerettelek.
- Ba: Mi? - döbbent meg.
- No: Tudom, hogy nő létemre egy nő iránt érezni szerelmet nagy bűn. Mégis szerelmes lettem Yoruba. Ami még nagyobb bűn, mivel, hogy én csak egy örző vagyok. De amikor jöttél te... Neked köszönhetően tompultak ezek az érzések. Szeretlek Bakura! Mindíg is szerettelek!
- Ba: Mit képzeltél? Hogy majd ha ezt elmondod, akkor majd nem megyek el?
- No: Yoru mondta, hogy ezelőtt egy másik világban élt. Ő már oda szokott. Csak azt kérem, hogy vidd őt vissza... hogy boldog lehessen. És hogy mi...
- Ba: Ezt nem kérheted tőlem! - csattant fel - Sajnálom Nofertari. Szeretem Yorut, és ez nem fog változni.
Azzal megfogta Lucifer kantárját, majd elindult.
- No: Nem! - mondta megszeppenve - Ezt nem engedhetem! Készülj Bakura! Nem foglak kímélni.
Will mikor ébredezni kezdett, már sütött a nap. Valaki ott ült mellette, de nem bírta kivenni ki lehet az. Felült, és a szemét dörzsölte, majd a személy felé nézett, és azt kívánta bárcsak ne látná.
- W: M-Malik? - kérdezte Will remegve - Mit keresel te itt? Hogy találtál rám? - felállt és körbenézett - Hol a francban vagyunk?
- Ml: Nem messze Kuru-Erunától. Veszélyes az a hely, szóval jobbnak láttam, ha arrébbállunk.
- W: Yugi küldött?
- Ml: Nem. Magamtól jöttem el. Agódtam, hogy Bakura valami hülyeséget csinál. Yugiék jobbnak látták, ha reggel indulnak.
- W: Hol van Bakura?
- Ml: Vele nem találkoztam.
- W: Visszamegyek! - indult el egyenesen.
- Ml: Tudod merre van az a vissza? - kérdezte.
- W: Nem! De majd kitalálom.
És ment, hogy folytassa útját, de ekkor hírtelen Malik felkapta, és áddobva a vállán a másik irányba kezdte vinni.
- W: Malik! MALIK! Most azonnal tegyél le! - rugkapált.
- Ml: Nem tehetem. A végén még visszamennél a szellemtanyára.
- W: Vissza is megyek! Malik! Tegyél le! Megint alulöltözött vagy, és én nem akarom egész úton ezt a hülye mintát nézni a hátadon!
- Ml: Akkor csukd be a szemed! Még hoszú út vár ránk.
Will látta, hogy semmi értelme ellenszegülni. Az út további részét csöndben töltötték.
- W: Ha visszaviszel, kivégeznek! - tört ki hírtelen belőle.
- Ml: Honnan veszed ezt a marhaságot?
- W: Setonak nem vagyok épp a kiskedvence. Amikor még Yoruként éltem itt, akkor sem szeretett. Utált, mert a fáraó egy koszos kis tolvaj koszos kis menyasszonyába szeretett bele. És most, hogy ő a fáraó, és én meg megszöktettem Bakurát, van oka, hogy kivégeztessen.
- Ml: Honnan veszed, hogy régebben is utált?
- W: Mindegy. Nem érdekes.
- Ml: Ne aggódj. Yugi nem fogja ezt hagyni.
- W: De igen! Nem tehet mást.... Mih?! Bakura?!
Malik megfordult Bakura neve hallatán. Akkor látta meg, hogy feléjük tart lóháton. Semmi esélyük nem lenne elmenekülni, így Malik sem indult neki, hogy meneküljön. Letette Willt a földre, majd a mellkasához szorította, és kést nyomott a nyakához.
- W: Mit csinálsz? Ne csináld ezt hallod?! Az a kés nem vicces!!
Bakura is megérkezett, és leugorva Lucifer hátáról, Malik felé vette az irányt.
- Ml: Megállj ott Bakura! - kiáltotta.
Megállt, de nem akarta ennyiben hagyni.
- Ba: Hogy merészelsz kezet emelni rá?
- Ml: Ha elő mered hívni a Ka-dat, elvágom a lány torkát.
- Ba: Ha megölöd, utána nem lesz kibe kapaszkodnod.
- Ml: És kérdezem én tőled. Megéri? Megéri azért feláldozni a lányt, hogy megölhess?
- Ba: Cehh. Mit akarsz?
- Ml: A láncodat.
- Ba: Csak ennyi? - nevetett.
Levette a láncot a nyakáról, majd Malik elé dobta.
- Ba: Ugysem veszem már hasznát annak a láncnak. Legyen csak a tiéd.
- Ml: Rendben, most pedig menj! A fáraó már útnak indult, hogy megkeressen. Ne keverd ebbe bele Willt.
- Ba: Nélküle viszont nem megyek sehova.
Bakura elővett két kis kést, majd az egyiket Malik felé dobta, ami beleállt a kezébe, így elejtette azt a kést, amit eddig Will nyakához nyomott. Malik felordított, de nem csak ő, Will is. A kés hegye a lányt is elérte. Malik kirántotta a kezéből a kést, Will pedig a vállát fogva földre térdelt. Bakura a második kés eldobására készült. Most hogy a lány nincs Malik előtt, ő tiszta célpontá vált.
- W: Bakura! Ne! - kiáltotta, de már késő volt, a kés már repült is.
Will sérülése nem volt olyan vészes, így hamar fel tudott állni, hogy őt érje a csapás, de túl lassú volt, és a kés Malik mellkasában landolt. A fiú kihúzta onnan a kést, majd összeesett.
- W: Ne... Ne!
Will odaszaladt hozzá, és a fekvő fiú mellé ült.
- W: Malik. Ne!
- Ml: Én már nem tudlak megvédeni, szóval neked kell nemet mondani Bakurának.
- W: Ne mondj ilyeneket. Az én kedvenc kis testőröm nem halhat meg. - azzal letépett egy darabot a ruhájából, majd Malik sebéhez nyomta.
- Ba: Yoru... - állt oda Bakura a lány mellé.
- W: Minek kellett ezt tenned?
- Ba: Inkább ő mint te. Gyere! - nyújtotta oda a kezét - Jön a fáraó.
Will oldalra nézett. Tényleg jöttek. Az élen Seto, Atemu, és Mana. Mögöttük több tucat katonával.
- W: Bocsáss meg Malik. - odahajolt, majd egy puszit nyomott a fiú arcára - Mindjárt ideérnek. Ők többet tudnak tenni érted.
Bakura felsegítette a lányt, majd a ló irányába mentek. A ló hátán egy eszméletlen lány feküdt megkötözve, amit Will csak most vett észre.
- W: Kisara? - döbbent le - Hogy hogy? Hisz Kisara meghalt nem?
- Ba: Te ismered?
- W: Hogye ismerném! Visszahoztad a nyakláncal. Mert... Fekete vérű. Minket akarsz felhasználni a fáraó ellen?
- Ba: Te honnan tudsz ilyeneket?
- W: Fel Luciferre! - lökte előre Bakurát - Kell egy kis időt nyernünk, amíg ezt megmagyarázod.
Felültek a lóra, majd elvágtattak, hogy az őket üldözőket valahogy lerázzák.
- W: Képes voltál visszahozni Kisarát?!
- Ba: Igen. A fáraó a nyomunkban van. Segítened kell. Ha átveszed...
- W: Nem fogom átvenni Kisara erejét! Én is megsérülhetek.
- Ba: Így is úgy is meg fognak ölni minket. Egyedül Diaboundal nem tudom legyőzni az egész hadsereget. Különben is Atemunak...
- W: Ne aggódj, nem fogja lehívni az isteneket ha én is ott vagyok.
- Ba: Álljon meg a menet! Honnan tudsz te ennyi mindent? Hisz nem emlékeztél semmire az itteni dolgokból. Most meg.
- W: Bementem Kuru-Erunába. És ott... Olyan volt, mintha egy halom információt töltenének bele a fejembe.
Hírtelen a ló megállt. Egy szakadékhoz értek. Leszálltak a Lucifer hátáról.
- W: Bakura! Yoru mindíg is ott volt veled. Csak egy kicsit jobban kellett volna figyelned rá. Azért adta oda nekem minden emlékét, hogy rajtam keresztül elmondhassa, hogy mennyire szeret, és hogy nem akarja hogy miatta halj meg.
Will akaratlanul is sírni kezdett.
- W: És én is ugyanezt akarom. Hogy boldogan élj, és ne kelljen csak a bosszúra gondolnod. Tudom, hogy te Yorut szereted, de tudnod kell, hogy én is nagyon megkedveltelek. Ezért fogd Lucifert, és menj! Majd én addig feltartóztatom őket.
- Ba: Nem! Will, én téged szeretlek.
- W: NEM! - kiabált - Én és Yoru két külön személy vagyunk! Indulj, vagy már késő lesz elmenni.
- Ba: Itt maradok. Tudod az elejétől fogva tudtam, hogy te más vagy mint Yoru. És épp ez tetszett meg benned. Én csak kapaszkodni akartam a múltba. A múltba amit évekkel ezelőtt elrontottam. De már látom, hogy hiba volt téged Yoruként tekinteni. Igaz, hogy a reinkarnációja vagy, de teljesen más személy.
- W: Bakura.
- Ba: Téged nem foglak úgy elhagyni, mint ahogy Yoruval tettem.
Bakura odahúzta magához a lányt, és gyengéden megcsókolta. A lány is átkarolta. Így várták, hogy odaérkezzen a kis csapat. Kisara mozgolódni kezdett, ez szakította félbe őket. Mikor Will elengedte Bakurát, csupa vér volt a keze.
- W: Mi ez? - kérdezte, majd leszedte Bakuráról a piros köppenyt.
Az oldalán volt egy régebbi mély sebe, ami felszakat.
- W: Te megsebesültél.
- Ba: Nem érdekes.
- W: Miért ne lenne érdekes? Így el is vérezhetsz.
Will fogta a piros köppenyt, majd azzal itatta fel a vért.
- W: Honnan szerezted ezt?
- Ba: Nofertari támadott rám.
- W: Nofertari? Hol van most?
- Ba: Ellenem fordította a Ka-ját, de miután látta, hogy megsérültem, megfogta, és maga ellen fordította. Öngyilkos lett.
- W: De miért?
Bakura erre már nem tudott válaszolni. Megérkezett a fáró és csatlósai. Szerencsére a vérzést el tudták addigra állítani. Seto mikor meglátta Kisarát a ló hátán, égtelen haragra gerjedt. Értette mi történt, és most őt is a bosszú hatotta át. Bakura nem tétlenkedett. Nem várta meg míg leszállnak a lóról, vagy beszélni kezdenek. Egyből előhívta Diaboundot, és a kis csapat közé csapott. Will közben leszedte Kisarát a lóról. Kisara már ébren volt, így már a saját lábára állt. Mikor Seto ezt meglátta, hogy semmi baja, már nem volt dühös. Örült, hogy viszont láthatja Kisarát. Elindult, hogy segítsen rajta, de ekkor Will olyat tett, ami minden embert ledöbbentett. Megcsókolta Kisarát. A lány épp hogy felébredt, de a csók után, máris holtan rogyott össze.
- W: Még visszafordulhattok!
- Se: Eszünk ágában sincs! - dühöngöt újra Seto.
- W: Hát jó.