Hosszú hetek, teltek el azóta, amióta a kis csapat visszatért Domino Cityben. Visszaérkezésük után Yugi és Bakura kórházba került. Egy hajszál választotta el őket, hogy belehaljanak sérüléseikbe, de végül túlélték. Bakura rosszabbul járt. Hisz ő sok vért vesztett, ami a túloldalt halálos sebnek számított. A papok akkor, próbálták helyrehozni egy kicsit, de megmenteni csak itt tudták. Bakura még benn csücsül a kórházban pár kivizsgálás miatt, Yugit, viszont most engedik ki. Anzu, Jounouchi, és Honda ünneplés képpen elémentek a kórházba, hogy elvigyék valahova egyet bulizni.
- Jo: Nyílt nem messze egy új palacsintázó! - lelkendezett Jounouchi - Menjünk oda!
- An: Palacsintázó? Egy palacsintázóban akarsz ünnepelni?
- Jo: Most miért ne? - háborodott fel.
- An: Te mit szólsz hozzá Yugi? - fordult felé.
- At: Nekem jó lesz a palacsintázó. - mosolygott.
Anzu érezte, hogy annak ellenére, hogy boldognak látszik, mégsem boldog. Ő tudta a legjobban megállapítani, hogy milyen is Atemu, hisz ő ismeri a legjobban.
- An: Willel beszéltél már? Volt benn a kórházban? - kérdezte Anzu.
- At: Nem beszéltem vele. De a kórházban volt benn egy párszor. Mokuba is volt egyszer benn. Mesélte, hogy egész nap benn csücsül a Kaiba Corpnál. Ami nem jellemző rá.
- An: Biztos csak így akarja elterelni a figyelmét a történtekről.
- Ho: Most ne hozzuk fel Willt. - próbált nevetni Honda.
- Jo: Ne azon filózzunk, hogy mi történt. Vár a palacsintaaa! - kiáltotta Jounouchi.

- Minek tanyázol itt? Gyerünk öljük meg azt a semmirekellőt!
- W: Maradj már csöndben! Szeretnék túllépni a történteken! De ha egyfolytában ilyeneket mondasz, akkor nem tudok! Nem fogok gyilkolni bosszúból.
- Ka: Will! - lépett be a lány irodájába Kaiba - Kihez beszéltél? - nézett körül értetlenül.
- W: Magamban beszéltem. Látod, ilyen hatással van rám a hülye munkád!
- Ka: Mindegy. Mond le a 4 órási megbeszélést!
- W: Azt nem a titkárnődnek kéne? - mondta kedvtelenül.
- Ka: Épp szülni készül.
- W: És nem vettél fel másikat?
- Ka: Még nem. De most hogy mondod, vegyél fel majd egy titkárt is.
- W: Jaj ne már!
- Ka: Ki kell használjam, hogy most kivételesen bejöttél dolgozni.
- W: Rendben. Bár nem szívesen teszem. - nyúlt a telefonhoz.
- Ka: Várj!
- W: Most mi van? - horkant fel.
- Ka: Nem volt szép, hogy csak úgy eltűntél. Főleg mivel műtét után...
- W: Még hányszor fogsz erről beszédet tartani?
- Ka: Ne vágj a szavamba, ha hozzád beszélek. - csapott az asztalra.
- W: Nem egyszer elmondtad már, hogy akár meghalhattam volna. Megértettem. Ne aggódj többet Egyiptom közelébe se megyek!
- Ka: Helyes!
- W: Malik és Isis még itt van Domino Cityben?
- Ka: Igen. Itt vannak... még! Pár hét és mennek vissza.
- W: Fogadjunk őket is jól leteremtetted!
- Ka: Megérdemlik! Nem teljesítették a dolgukat.
- W: Jellemző.
- Ka: Csináld meg amit mondtam! - indult ki, majd még az ajtóban visszafordult - Ja, és ha kész, hozz kávét is!
- W: Ne használd már ki ennyire, hogy itt vagyok! - kiabálta - Nem vagyok a rabszolgád!
- Ka: Káávé! - csapta be az ajtót.
- W: Whaa! Kinyírom!
- Nem azt mondtad, hogy nem gyilkolsz?
- W: Ez nem vicces!

Másnap reggel Will úgy döntött, hogy nem érdekli Kaiba, és most nem fog bemenni. Nagyobb problémája is van annál.
- Szóval akkor ma nem fogsz unalmas papírokat bújni?
- W: Nem. Ma semmi kedvem nincs hozzá. Ki sem fogok kelni az ágyból.
- Helyes ez így Will? Hogy én is itt vagyok?
- W: Teljes mértékben. Nem fogom még egyszer hagyni, hogy Atemu miatt halj meg. Még egyszer nem, Bakura.
- Ba: Talán, ha sikerülne az ikonba...
- W: Túl gyenge vagy még ahhoz, hogy megpróbáld, nem! Még várni kell!
- Ba: Egy Fekete Vérű meddig tud magában tartani egy másik lelket?
- W: Egészen élete végéig. - kelt ki az ágyból - Hallottam olyan Fekete Vérűről, akinek 10 felesége volt, és mind a 10nek a lelkét magában tartotta. Csak mert félt, hogy egyiknek is megfordul a fejében, hogy megcsalja.
- Ba: Mániákus.
- W: Szimplán őrült.
- Ba: Nem azt mondtad, hogy nem mászol ki az ágyból?
- W: Unatkozom. Megyek, megbütykölöm a motorom! Elég fura úgy beszélni veled, hogy nem is látlak. A végén még azt fogják hinni, hogy skizofrén vagyok!
Alíg ment be Will a szobába, már is csöngettek.
- W: Nem tudom ki vagy, de most nem érdekelsz!
- An: Will! - nyitott be - Bejövök! Will!
- W: Anzu? Egy perc és megyek! Addig ülj le!
- An: Rendben! - letette a táskáját, majd leült a kanapéra.
Nemsokára Will is kijött.
- W: Te meg mi a fenét keresel itt? - gondolta, majd egy mosolyt eröltetett magára - Bocs, a motorom bütyköltem! Kérsz valamit?
- An: Nem, köszönöm!
- W: Rendben. - ült le Anzu mellé - Mi szél hozott erre?
- An: Meg szerettelek volna látogatni. Hogy vagy?
- W: Szuperul. Bár Kaiba halálra dolgoztat. - nevetett.
- An: Mármint a Bakurás ügy után...
Willnek az arcára fagyott a mosoly.
- W: Semmi, jól vagyok!
- An: Csak mert Bakura említette, hogy kerülöd! Mármint a mi Bakuránk.
- W: Én...
- An: Aggódik érted Will! Fél, hogy valami rosszat tett ellened.
- W: Nem tett semmi rosszat! - tört fel belőle.
- An: Akkor miért kerülöd?
Will bár nem nagyon akarta ezt a témát feszegetni, mégis belekezdett.
- W: Tudod, legelőször amikor az ikon Bakura nyakába került, mindíg attól féltem, hogy nem Ryo fog válaszolni, hanem a "gonosz" Bakura. Mégis, most, hogy megismertem... Most már tudom, hogy ő már nem tud válaszolni... És ez megrémiszt.
- An: Menj, békülj ki Bakurával. Csak rosszabb lesz, ha nem szólsz hozzá.
- W: Miért törődsz velem? Hisz mindenki életét kockára tettem, és Atemut majdnem meg is öltem.
- An: Az igazat fogom mondani. - sóhajtott - Mindíg is kedveltünk, és nem akarunk elveszíteni egy jó barátot! Mégha csináltál is pár hülyeséget, nem lenne semmi értelme, ha haragudnánk rád, mert mindet Bakura miatt csináltad.
- W: Hazudsz!
- An: M-Micsoda?!
- W: Hazudsz!! Tudom, hogy igazából utálsz engem. Mert tudod, hogy nem Bakura kényszerített rá. Hogy én magam tettem mindent. És emiatt gyűlölsz! Rettentően gyűlölsz!
- An: Mi? Dehogy is! Honnan veszed, hogy én képes lennék u-
- W: Hagyjuk. Bocsánat. Csak ami történt... meg a munka... sok a stressz. Bocsáss meg.
- An: Semmi baj. De hidd el, én nem utállak.
- W: Váltsunk valami vidámabb témára. Mi van veled és Atemuval?
- An: Semmi különös. - hajtotta le a fejét - Szeret.
- W: Na hisz ez jó! Miért mondod ilyen szomorúan?
- An: Mert nem bír elszakadni a múltjától. Így számomra elérhetetlen. - mondta kedvtelenül, majd egy mosolyt erőltetett magára - Na, - állt fel - nekem most el kell mennem vásárolni ezt azt. Jössz velem?
- W: Ohh. Nem, most nem. Minél hamarabb beszélnem kell Bakurával.
- An: Hát jó. Sok szerencsét.
Anzu elment, Will pedig átcsoszogott a szomszédba, majd becsöngetett. Bakura nyitott ajtót. A keze fel volt kötve még, és egy csöppet sápadt is volt, de ahogy meglátta a lányt, máris kipirult.
- Ba: Will!
- W: Hallottam, hogy ma engedtek ki a kórházból.
- Ba: I-Igen. Tudod... én...
- W: Bakura. - vágott a szavába - Én annyira sajnálom! - majd a nyakába ugrott.
A fiú meglepődött kicsit, de aztán ő is átölelte.
- Ba: Semmi baj.

Közben Yugi a városban járkált. Próbálta egy kicsit kiszellőztetni a fejét. Ő nem tudta, hogy mi történt Egyiptomban, és barátai nem is nagyon akarták neki elmondani. Mindaddig amíg ők túloldalt voltak, ő az ikonban töltötte napjait, és Isis vigyázott rá. Nem egyszer végighallgatta, hogy Kaiba milyen nagy balhékat vert le, mert elengedték Willt. Will. Mostanság őt se sűrűn látja. Elindult hát, hogy megkeresse, és beszéljen vele. Atemu erről persze semmit nem tudott. Először a Kaiba Corpnál kezdte.
- Mo: Ma nem jött be. - mondta kedvesen Mokuba - De felhívott és azt mondta, hogy holnap bejön.
- Yu: Rendben. Köszönöm Mokuba!
- Mo: Yugi. - mondta aggódva - Beszélj vele. Ki akar lépni a Kaiba Corptól, és el akar költözni.
- Yu: Mi? De hát miért? És hova?
- Mo: Nem tudom. Nem tudom miért akar elmenni. Ezt ő se, meg Seto sem akarta elmondani. Azt mondta, hogy Európába szeretne menni.
- Yu: Ne aggódj, beszélek vele. - rohant el.
Másodjára Will házához ment. Hiába csöngetett, hiába kopogtatott, senki nem nyitott ajtót.
- Ba: Nem rég ment el. - szólt a szomszédból Bakura - Azt mondta hozzád megy.
- Yu: Hozzám? - csodálkozott - Köszi Bakura! - azzal újra futásnak eredt.
Gombóc volt a torkában, mikor befordult abba az utcába, ahol lakik. Megállt az ajtó előtt, kicsit hezitált, majd végül benyitott. Nagyapja már is letámadta.
- Su: Végre hogy itt vagy Yuuuugi! Itt van Willhelmina!
- W: Willhelmina? - csodálkozott el a lány a háta mögött - Rég hívtak már így.
- Su: Oh, de ugye nem baj?
- W: Ugyan dehogy.
- Su: Nagyon aranyos név.
- W: Köszönöm.
- At: Will? - vette át a szót Atemu.
- W: Szia... Atemu?!
- At: I-Igen!
- Su: Én megyek főzök egy kis teát. - ment el Yugi nagyapja.
- At: Hogy hogy eljöttél?
- W: Hallottam a rossz hírt.
- At: Rossz? - csodálkozott.
- W: A paklid. Tovább passzoltad.
- At: Ja, elvileg hétvégén kapom vissza.
- W: Igen, én fogok érte menni.
Atemu csodálkozva nézte a lányt.
- At: Hogy hogy te mész?
- W: Már rég meg akartam nézni "Kaiba Landet". És rábeszéltem Setot, hogy mehessek. Vagy nem mered rámbízni a paklid?
- At: De igen... Amúgy... hogy vagy?
- W: Amúgy, vagy te is Bakuráról akarsz kérdezni?!
Atemu lehajtotta a fejét.
- W: Amúgy is jól vagyok, meg Bakurát illetően is. Már kihevertem. Ryoval is beszélek azóta.
- At: Én nem akartam...
- W: Ne rágódj ezen!
- At: Próbálok... Hallottam, hogy el akarsz költözni.
- W: Igen. El fogok.
- At: De hát miért?
- W: Muszály lesz! De ne beszéljünk a költözködésről. Még egyenlőre maradok.
- At: Will, kérdezni akarok valamit... - nyújtotta a kezét a lány felé, hogy megfogja a vállát, de a lány elhúzta magát, majd az ajtó felé vette az irányt.
- W: Majd máskor. Mennem kell. - azzal elviharzott.
- At: Mindegy. Már úgy is tudom a választ. - mondta kedvtelenül.

Végül a hétvége is eljött. Will elindult Kaiba Landbe Yugi pakliáért.
- Ja: Mi ez a nagy felhajtás már megint? - lépett oda Jaden a többiekhez - Kaját osztanak?
- Sy: Nem te buta! Ma viszik el Yugi pakliját.
- Ja: És ahhoz minek ekkora felhajtás?
- Ch: Kaiba unokatestvére jön érte. - mondta Chaz lenézően, mikor odaért a kis piros csapathoz - A Skaters megalkotója.
- Ja: Will? - nézett csodálkozva.
- Ch: Legalább a nevét tudja. - háborgott Chaz.
A nagy tömeg kettévált. Will és az igazgató ment át.
- Ja: Fogadjunk Chaz, hogyha észrevesz, a nyakamba ugrik.
- Ch: Na persze! Egy ilyen slaifer lúzernek...
- Ja: Fogadjunk! Ha veszítek bármit kérhetsz.
- Sy: De Jaden!
- Ja: Nyugi Sayrus.
- Ch: Rendben. - nyújtotta a kezét Chaz, majd kezet fogtak.
Próbáltak előrébb furakodni, hogy jól láthatóak legyenek. Will elhaladt mellettük, majd hirtelen megállt, és visszatolatott.
- W: Jaden?! - majd egyből a nyakába ugrott, amitől a többiek köpni nyelni nem tudtak.
- Ja: Rég láttalak! - engedték el egymást - Egész jó lett a hangod!
- W: Köszi.
- Ch: Ez nem lehet! - Chaz mély traumába esett.
- W: Nem is tudtam, hogy ide jársz.
- Ja: Pedig én vagyok az iskola legjobbja.
- W: Úúú Kaiba Land legjobbja. - nevetett - Kiskedvence lennél Setonak, ha tudná.
- Mennünk kéne. - szólt az igazgató.
- W: Rendben. Majd még beszélünk. - indult volna el, de Jaden megfogta a kezét, és visszahúzta.
- Ja: Várj, meddig maradsz?
- W: Megkapom a kártyákat, és megyek is. De még körbe szeretnék nézni a suliban.
- Ja: Párbajozzunk! Ha nyerek, itt maradsz egy hétig.
- Jaden, ezt nem illik. - szólt rá az igazgató - Lehet ezernyi dolga is.
- W: Rendben. - hagyták figyelmen kívül az igazgatót - De ha én nyerek, akkor megkapom egy hónapra Aviont, és Burstinatrixet.
- Sy: Így ismeri a pakliját? - csodálkozott Syrus.
- Ja: Rendben.
- W: Egy órát kapsz felkészülni. - azzal elment.
- Ch: Hogy lehet, hogy szóba áll egy ilyen slaifer lúzerrel, mint amilyen te vagy? - borult ki.
- Ja: Egyszerűen jó vagyok.
- Sy: De tényleg, honnan ismerted? - csodálkozott.
- Ja: Egy parkban futottam össze vele. Épp a pakliját rendezgette. Egy csomószor játszottunk ott. Majdnem minden nap.
- Ch: Tényleg, és nem aggódsz, hogy egy hónapig megfosztanak két elemi hősödtől? Méghozzá a két legjobbtól! - mondta Chumley.
- Ja: Ugyan már. Tuti megnyerem.
Egy óra múlva...
Syrus és Chumley végigrobogtak a folyosókon.
- Sy: Le fogjuk késni! Gyerünk szaladj már!
- Ch: Minek kell mindíg futni?
- Sy: Ez is a te hibád! Ha nem álltál volna le mindíg... Végre láthatnám, hogy laposra verik Jadent, erre lekéssük! Már biztos nekikezdtek.
Végre megérkeztek a teremhez. Csendben odasompolyogtak Alexishez.
- Sy: Miről maradtunk le?
- Al: Jadennek 1500 életpontja van, Willnek 2700.
- Za: Egész jól játszik! - mondta Zane.
- Sy: Ha Zane ilyet mond, tuti, hogy jó játékos! - gondolta.
- W: Jól van Jaden! Te jössz! - szólt Will.
- Ja: Ezt most megszívtam. Csak varázs és csapda lapom van. Így nem tudok lehívni. És semmi nincs, ami védene engem. A fene, a sárkánya tuti levené az összes életpontom. - gondolta, majd nagy lélegzetet vett - Jól van Will. Lefordítok egy lapot. Te jössz!
Will húzott egy lapot, majd visszarakta a paklira, és rátette a kezét.
- W: Feladom! Itt maradok egy hétig.