14.fejezet
Lánc, ikonok, árnyjátékok
avagy belépés a kísértetházba

Jaden épp az új vendéget kísérte végig a szigeten. Mesélt, hogy melyik épület mi, mire való, és hogy milyen házak vannak.
- Ja: Az igazgató azt mondta, hogy bármelyik házba aludhatsz! - mondta Jaden - Igaz, Chumley sok helyet foglal, de jöhetnél hozzánk. Majd max alszom én a földön.
- W: Ó, milyen önfeláldozó lettél hirtelen. - vigyorgott Will.
- Ja: Apropó, önfeláldozás! Miért...
Will egy kézmozdulattal belé folytotta a szót.
- W: Talán zavar, hogy itt maradtam?
- Ja: Neeem! Szó sincs erről, jó látni. De hát... nyerésre álltál! Te lettél volna az iskola történetében az első, aki legyőzte Jaden Yukit... na jó, a második!
- W: Ki volt az, aki legyőzött? - vigyorgott Will - Minél hamarabb gratulálni akarok neki.
- Ja: Ha~ha~ - nevetett keservesen Jaden - Amúgy... milyen lapot húztál?
- W: Egy olyan lapot, amit ki kellett volna raknom a játék előtt.
- Ja: Húú! Hadd nézzem!
Will előszedte a pakliját, és keresni kezdte. Mikor megtalálta, odanyújtotta Jadennek, aki már egyből rá is kapott, de a lány elhúzta előle.
- Ja: Mit csinálsz?! Ne kínozz tovább! Hadd nézzem!
- W: Ígérd meg, hogy erről nem beszélsz senkinek!
- Ja: Igen, igen!
- W: Megígéred? Jaden!
- Ja: Ígérem. - mondta mosolyogva, mire Will a kezébe nyomta a lapot - Diabound? - nézett csodálkozva - Csúúúcs! Miért nem használtad, mi bajod van ezzel a kártyával?
- W: Áh, hosszú lenne ezt így elmagyarázni!
- Ja: Akkor mond ledarálva.
- W: Hm... Ezt a kártyát kaptam. És mondjuk úgy, hogy emlékeztet arra a személyre akitől kaptam.
- Ja: És ki az?
- W: Ez volt a darált változat.
- Ja: Ha te nem szereted, akkor add nekem! - vigyorgott.
- W: Még mit nem?! - kapta ki Jaden kezéből a kártyát.
- Ja: Na, akkor alszol velünk?
- W: Üsse kő! Bár hallottam, hogy a kékeknél a legjobb a szállás. - nevetett.
- Ja: Nálunk bónuszba kapsz még pár csótányt is. Megéri. Gyere! - azzal elkapta Will kezét, és futásnak eredt.
Lihegve érkeztek meg a kis házba. Jaden nagy meglepetésére Chaz állt az ajtajuk előtt.
- Ja: Hát te? Mi járatban erre?
- Ch: Én csak... tudni akartam... hogy a vendégünk melyik házban fog megszállni.
- Ja: A Slifer házban, természetesen.
- Ch: Itt? Ebben a lyukban? - háborgott Chaz - Az Obelisk házhoz méltó fogadtatást kell kapnia Willhelminának!
- W: Hogy hívnak? - kérdezte Will gyorsan, hogy ne törjön ki veszekedés.
- Ch: C-Chaz!
- W: Chaz, engem hívj nyugodtan Willnek. A Willheminát sokáig tart kimondani.
- Ch: Rendben... Will.
- W: Értékelem, hogy helyet akarsz szorítani nekem az Obelisk házba, de én most csak Jaden miatt maradtam itt. Nem hagyhatom magára, mert a végén még valami hülyeséget csinál.
- Ch: Micsoda? - sokkolta le Chazt a hír - Hogy lehet, hogy egy ilyen Slifer lúzer ilyenekre képes! - dühöngött magában.
Jaden betolta Willt a szobába, hátrahagyva Chazt. Syrus és Chumley boldogan fogadták a lányt.
- W: Láttalak a párbajnál titeket, de még be se mutatkoztatok!
- Sy: Én Syrus vagyok, ő pedig Chumley.
- Chu: Örvendek!
- Sy: Ha gondolod, akkor aludhatsz egyet, hogy kipihend az utazás fáradalmait.
- Chu: És akár a fölső ágyat is elfoglalhatod.
- W: Áh, nem. Már gonoszul befoglaltam Jaden ágyát. Most minden vágyam, hogy lefürödhessek.
Jaden kutakodni kezdett, majd egy törölközőt, meg egy papucsot dobott oda Willnek.
- Ja: A zuhany egyel alattunk van. A kilincset majd egy kicsit emeld fel, mert csak úgy lehet bezárni az ajtót. Ja és a csap az nem működik, úgyhogy csak zuhanyozni tudsz.
- W: Majd csak megoldom.
Ahogy Will lehajolt, hogy levegye a cipőjét, a felsője alól az Ezeréves Gyűrű csúszott ki.
- Ja: Öcséém, neked ilyened is van? Megnézhetem? - lelkendezett Jaden.
- W: Persze. - akasztotta le a nyakából - De vigyázz rá!
- Sy: Honnan van?
- W: Volt... volt egy kis balhé, hogy az ikonok eltűntek. A tenger fenekén találtak rá. A kirakós Yuginál volt, a gyűrű meg az egyik barátján - Bakurán. Tőle vettem el.
- Ja: E-Elloptad?
- W: Ejnye Jaden! Ez olyan csúnya szó! Csak... kölcsön vettem.
- Chu: Yugi tud erről? Hogy nálad van egy ikon?
- W: Persze hogy tud róla. De igazság szerint nem kérte még vissza. Fél visszavenni tőlem.
- Ja: És az a Bakura, vagy ki... Ő nem hiányolja? Hisz azt mondtad, hogy nála volt.
- W: Ő a háta közepére se kívánja ezt az ikont.
- Sy: És miért kellett neked a gyűrű?
- W: Egy több mint 3000 éves szellemet akarok visszaköltöztetni belé.
A fiúk ijedten néztek Willre, majd kitört belőlük a nevetés.
- Ja: Nem rossz, nem rossz!
- W: Na most már tényleg megyek fürödni!
- Ja: Rendben, menj csak!
- W: Khm. Jaden!
- Ja: Mi az?
- W: Az ikon!
- Ja: Jaj persze, persze. Az ikon. Tessék! - nyomta a kezébe.
Will felvette a papucsot, magához ölelte a törölközőt, majd lecsattogott a fürdőszobába. Úgy tett, ahogy Jaden mondta. Felemelte a kilincset, hogy be tudja zárni az ajtót, de nem ment neki.
- W: Ott egye a fene! - mondta, majd vetkőzni kezdett.
Beállt a zuhany alá, majd a még mindig a nyakában függő ikont kezdte el kémlelni.
- Ba: Megpróbálhatnánk. - szólt hirtelen Bakura.
- W: Nem! Még nem! Ne legyél ennyire türelmetlen.
- Ba: Így csak vesztegetem az idő-
- W: Nyugalom! - szakította félbe - Itt nem csak rólad van szó. Nekem is ki kell pihennem magam. Egy óvatlan lépés, és simán elveszhet a lelked.
Egy pillanatnyi csönd után, Bakura újra megszólalt.
- Ba: Igazad van.
- W: Na látod. - szedte le a nyakából az ikont - Szeretnélek még viszont látni, úgyhogy semmi marháskodás!
Azzal Will a ruhái felé dobta az ikont, ami nagy csörömpöléssel esett le a hideg csempére. A lány lezuhanyzott, majd maga köré csavarva a törölközőt, elindult ki. Mikor visszaért, csak Jaden volt a szobában.
- W: A többiek?
- Ja: Elmentek, hogy elújságolják, hogy a mi szobánkban alszol. - nevetett.
- W: Nagyon lelkesek.
- Ja: Igen.
Will le akarta venni a törölközőt, hogy átöltözhessen, de Jaden elsápadt arccal intett, hogy ne tegye.
- W: Most mi van?
- Ja: Ugye nem akarsz előttem levetkőzni?
- W: Miért ne? Már láttál meztelenül nem?
- Ja: A-Az is véletlen volt! Nemáár!
- W: Rendben. Akkor állj őrt az ajtónál.
Jaden szedte a sátorfáját, és kiviharzott az ajtó elé. Will gyorsan felöltözött, és karonöltve a szeppent fiút, elment sétálni.
- Ja: Mi történt azóta, hogy eljöttem?
- W: Hú, ha elmesélném mi volt, el se hinnéd.
- Ja: Tényleg! - vidult fel Jaden - Megmutassam a kísértet házat?
- W: Itt ilyen is van? Végre valami izgalom! Mutasd.
Jaden végigvezette egy egész erdőn Willt, majd egy baljósan lepukkant épülethez vitte.
- Ja: Ez lenne az.
- W: És miért kísértet ház?
- Ja: Állítólag több diák is eltűnt itt. Azt mondják, hogy tiltott játékok folytak itt. Árnyjátékok.
- W: Árnyjátékok? - ismételte.
- Ja: Igen.
- W: Te hiszel az árnyjátékokban Jaden?
- Ja: Még sosem láttam ilyet, úgyhogy nem igazán. - nevetett zavartan.
- W: Gyere! Menjünk be! - kapta el a kezét Will.
- Ja: Biztos vagy benne?
- W: Teljesen biztos.
Az egész házban sötétség volt. Egy nagy előtérbe csöppentek be, amiből több szoba nyílt.
- W: Félelmetes mi?
- Ja: Semmi ijesztő nincs benne. - jelentette ki.
- W: Persze. - állt meg hirtelen Jaden előtt - Azért mert már immunis vagy rá.
Ekkor vette észre, hogy ismerős kép van a falra ragasztva.
- W: Mi? - ment oda a képhez, hogy jól szemügyre vegye - Mit keres egy ilyen pont itt?
- Ja: Ezek az Ezeréves Ikonok nem?
- W: Igen. Szóval még is csak árnyjátékok folytak itt.
Megérintette a képet, hogy lesöpörhesse róla a port.
- W: A másik oldalán nincs semmi! - mondta.
- Ja: Ezt hogy érted?
- W: Remélem nincs semmi csapdával, vagy mérges gázzal védve. - sóhajtotta, majd átszakította a képet.
- Ja: Mégis mit csinálsz?
- W: Css! - csitította el, és figyelte, hogy van-e ennek valami hatása - Nem véletlen, hogy ez itt van. Talán volt egy diák, aki viccesnek találta az árnyjátékot, szórakozott, és rosszul sültek el a dolgok. Az is lehet, hogy valami nagy varázsló itt ütötte fel a rejtekhelyét, vagy...
- Ja: Kaiba eltitkol valamit.
- W: Micsoda? - csodálkozott - Az nem lehet. Ha ez az ő műve lett volna, nem engedte volna, hogy ide jöjjek. Főleg az Egyiptomban történtek után.
- Ja: Mi? Mi történt Egyiptomban?
- W: Belekeveredtem egy elég necces ügybe!
- Ja: Közük van az ikonokhoz?
- W: Igen.
Ahogy Will lebontotta a képet, egy kisebb lyuk tárult elé. A lyuk végén egy fekete doboz. Utána nyúlt, de nem érte el.
- W: Sietni kell, míg Bakurát el tudom zárni. - gondolta - Ha rájön, hogy ilyen helyen császkálok, tuti ki akar majd törni.
- Ja: Nem éred el?
- W: Tarts bakot! Bemászok!
- Ja: Jó ötlet ez? Elég szűknek látszik.
- W: Beférek. Felmarkoljuk a dobozt, aztán tünés innen!
- Ja: Na jó. - tartotta a kezét.
Will felállt rá, majd betuszkolta magát a lyukba.
- W: Gyerünk! Még egy kicsit.
- Ja: Ha tovább tollak, beszorulsz.
- W: Mindjárt megvan, gyerünk!
Jól kinyújtózott, amíg el nem érte az ujjaival a dobozt. Közelebb húzta magához, majd megfogta rendesen.
- Ja: Te is hallottad? Lehet, hogy van itt valaki.
- W: Ne szórakozz. Biztos csak egy denevér. Húzz ki!
Mikor Will kikászálódott szemügyre vette a dobozt.
- Ja: Ezt a pehhet. Lakat van rajta.
- W: Csak le tudjuk szedni valahogy.
Ekkor hirtelen csörömpölés ütötte meg a csendet.
- Ja: Én megmondtam! Van itt valaki.
- W: Ha van itt valaki, ha nincs, el kell tűnnünk innen. Futás! - azzal elrohant.
- Ja: Várj meg! - futott utána.
Kifutottak a házból, végig az erdőn, egészen a partig.
- W: Nyisd... ki... - lihegte Will, majd Jaden kezébe adta a dobozt.
- Ja: De hogyan? Nézzem ketté a lakatot?
- W: Add ide! - kapta ki a kezéből - Valamivel csak ki lehet. Tű? Esetleg hajtű? Nincs nálad?
- Ja: Már miért lenne? - vette el Willtől a dobozt.
Fogta, majd egy sziklához csapta. A doboz darabjára tört, és körülötte mindent elborított a fehér homok. Will odament, és felemelte a dobozt - mármint ami megmaradt belőle. Mint egy homokórában, úgy folyt a homok belőle.
- W: A nyakam tenném rá, hogy ez Egyiptomi homok.
- Ja: Az mit jelent?
- W: Valaki itt nagyon szeretett árnyjátékot játszani, és fekete mágiát próbálgatni. A személy talán tudta, hogy mi történt Egyiptomban 3000 évvel ezelőtt.
Ahogy kifolyt a homok, egy kis fekete füzet esett ki a dobozból. A lány eldobta a fölösleges törmeléket, és felvette a füzetet a földről. Egy csomó szám, jel, és rajz volt benne.
- Ja: Mik ezek? - kérdezte értetlenül Jaden.
- W: Ezek a számok valószinüleg valami titkosírás tagjai lehetnek. - mutatta, majd ujja tovább csúszott - Ez itt viszont egyiptomi hieroglifák. Csak azt írják le, hogy milyen az árnyvilág, hogy zajlanak az árnyjátékok...
- Ja: Te érted a hieroglifákat?
- W: Ő... - sápadt el - igen!
- Ja: Hogy hogy? Ez is az Egyiptomi utazás, és a balhé az ikonokkal történethez kapcsolódik?
- W: Igen.
- Ja: Meséld már el mi történt.
- W: Jaden! - állt fel - Ha elmesélem sem fogod elhinni. Sőt, őrültnek fogsz tartani.
- Ja: Azért próbálkozzunk meg vele.
- W: Ennek a láncnak köszönhetően - mutatta a csuklóján függő láncot - eljutottam a 3000 évvel ezelőtti Egyiptomba. Én előző életemben ott éltem.
- Ja: Előző élet?
- W: Látod, nem hiszel nekem!
- Ja: Nem, csak fel kell emésztenem! Folytasd...
- W: A múltbeli énem teletöltötte az emlékeivel a fejemet. Ezért tudok eligazodni a hieroglifáknál.
- Ja: Akkor... amit mondtál, hogy egy 3000 éves szellemet akarsz visszazárni az ikonba. Igaz volt?
- W: Igen. Ez a szellem most bennem él. Minél előbb vissza kell tennem őt az ikonba.
- Ja: Öcsém. - rázta a fejét - Alig tudom elhinni.
- W: Én megmondtam neked!
- Ja: És ez a szellem veszélyes? - kérdezte félénken.
- W: Az attól függ, hogy az ő oldalán álsz-e.
Jaden nagyot nyelt a hallottakon elgondolkodva. Will pedig tovább lapozott, a kis füzetben. Az ikonok rajzai is feltűntek. A hieroglif írás mellette az ikonok felépítését, funkcióit, használatukat írta le. A vége felé közeledve már egyre sűrűbb lett a titkos írás, és az utolsó oldalon pedig a Fekete Vérűekről kezdett ecsetelni. A fekete láncról is volt egy rajz, meg egy nagy kapuról.
- W: Ez a személy többet tudott a kelleténél. - morgott.
- Ja: Ez nem az a medál, ami a csuklódon van?
- W: De igen. Ez így nem tetszik nekem.
- Ja: Szóval az időutazással is foglalkozott?
- W: Igen. Beteg egy személy lehetett. De ez a kapu nem tudom mi lehet. Még életemben nem láttam ilyet.
- Ja: Nem veszélyes, ha ilyen lánccal járkálsz...? Lehet, hogy aki írta ezt a füzetet, rád fog vadászni.
- W: Nem tud semmit kezdeni a lánccal, mivel, hogy ketté van törve. Két ilyen lánc van az egész világon. A másiknak is annyi. Nem kell aggódni.
- Ja: Értem.
- W: Mivel arról nem ír, hogy hogy lehet helyreállítani, talán nem kell aggódnom. - gondolta - Minél előbb meg kell fejteni a titkosírást. - szólt Jadennek - Menjünk vissza a Slifer házba.

Már több órája besötétedett. Az összes fiú már mélyen aludt, Will viszont nem tudott. Aggasztotta a kis füzet, és hogy nem tudja megfejteni a titkos írást. Mivel nem tudott aludni, elindult sétálni. Talált egy stéget, amire kiment, és csöndben nézte, hogy morajlik a tenger.
- Za: Késő van már. És hideg is! - szólalt meg egy fiú a háta mögött.
- W: Oh, szia. - állt fel Will.
- Za: Csak nem?! Te Willhelmina vagy, igaz?
- W: Igen. De hívj csak Willnek. És te? Hogy hívnak?
- Za: Zane. Láttam hogy párbajoztál Jaden ellen. Egész ügyes vagy.
- W: Köszi. Te vagy az, aki egyszer laposra verte, nem?
- Za: Mondhatjuk.
Will hirtelen mintha lefagyott volna, majd megrázta a fejét, és vigyorogva meredt Zanere.
- Za: Valami baj van?
A lány a fiúhoz ment, erősen megragadta a felsőjét, és magához húzva megcsókolta. Egyre hevesebben járt mindkettőjük szája, mikor a lány hirtelen megtorpant, és elengedve a fiút, hátrébb lépett.
- W: Én... ez nem is tudom miért csináltam... Bocsánat.
- Za: Semmi baj. - csodálkozott.
- W: Bakura. Ezért még kapni fogsz. - motyogta - Megfájdult a fejem... lehet jobb lesz, ha most elmegyek aludni.
- Za: Rendben.
Will alig hogy megtett pár lépést, erőtlenül csuklott össze. Elájult. Zane nagyot sóhajtva a lány után ment, és felemelte, hogy a Slifer házba vigye.

Másnap reggel Will felébredve, zihálva ült fel az ágyon.
- Ja: Jobban vagy már? - guggolt le az ágy mellé Jaden.
- W: Mi történt? Semmire sem emlékszem.
Ekkor eszébe jutott, hogy Zannel egy kicsit közelebbről megismerkedett, és elsápadt az arca.
- W: Bár ne emlékeznék. - nyögte.
- Ja: Tegnap Zane hozott vissza. Azt mondta, csak úgy elájultál.
- W: Mondott még valamit?
- Ja: Nem, semmit.
Ekkor erős dörömbölés törte meg a beszélgetést.
- Chu: Majd én kinyitom. - ugrott le az ágyról Chumley.
Alexis volt. Nagyon meg volt rémülve.
- Chu: Alexis?! Történt valami?
- Al: Zane... - lihegte - Eltűnt... Nem tudjuk, merre lehet. Már mindenhol kerestük.
- Ja: Lehet, hogy ellógott egy kicsit. Majd visszajön ha éhes lesz.
- Sy: Zane nem olyan mint te, Jaden! - jelentette ki Syrus.
- W: Basszus. - kapott a nyakához Will.
- Ja: Mi a baj? Eltűnt az ikon?
- W: Az még hagyján. De Bakura sincs meg...