15.fejezet
Lánc, ikonok, árnyjátékok
avagy belépés a kísértetházba II.

- Ja: Mi a baj? Eltűnt az ikon?
- W: Az még hagyján. De Bakura sincs meg.
- Chu: Bakura? Az mi?
- Sy: Inkább ki... nem?
- Ja: Az ikon szelleme? - sápadt el Jaden.
- W: Tudom, ti nem hisztek ebben... de tegnap nagy valószínűséggel átköltözött Zane testébe... És most, hogy van teste... minden bizonnyal Domino Citybe fog kikötni.
Will ahogy felkelt, vette észre, hogy a csuklóján lévő fekete lánc is eltűnt.
- W: A Fekete Lánc, ha eltörik, akkor egy feketevérű vérével simán helyre lehet állítani. - gondolta - Nagy valószínűséggel ezt Bakura is tudta. Viszont akkor ha Luciferrel nem sikerült... Zork! - kiáltotta - Most azonnal adjatok egy telefont!
- Chu: Érdekes, az enyém itt volt. - szólt Chumley.
- Al: Én a szobámban hagytam. - mondta Alexis.
- Sy: Az enyémet sem találom. - tört ki Syrusból.
Will elkapta Jaden kezét, majd futásnak eredt. A többiek értetlenül néztek, de aztán követték őket.
- Ja: Most hova megyünk? - kérdezte Jaden.
- W: A fő épületbe. Telefonálnom kell Yugiéknak.
Lélekszakadva rohantak a fő épületbe. Kopogtatás nélkül rontottak be az igazgatói irodában, de senki nem volt ott. Will a telefon után nyúlt, de amikor odalépett, vette észre, hogy a kábel el van vágva.
- W: Mi folyik itt?
- Majd én elmondom neked. - fordult meg hirtelen az igazgatói szék, és egy sötét ruhába öltözött alak ült benne - A mesterem azt mondta, hogy tartsak rendet. Nem hagyhatom, hogy telefonáljatok!
- W: Bakura küldött, nem igaz?!
- De igen. - szólt az alak, majd felállt - De a mesterem meghagyta, hogy egy bizonyos Yorut, nem bánthatok. Te lennél az?
- W: Nem! Ő az! - mutatott Alexisra a név tulajdonosa.
- Rendben. Akkor várlak titeket annál az épületnél, ahol ti ketten jártatok tegnap! - mutatott Willre és Jadenre - Ha legyőztök párbajban, akkor elmehettek a szigetről. Ha viszont nem, akkor egyértelműen meghaltok.
- Ja: Rendben! - vágta rá Jaden.
Az alak elvigyorodott, majd mintha köddé lett volna, eltűnt.
- Sy: Csak a magad nevében beszélj Jaden! - remegett a fiú.
- Al: Miért mondtad azt, hogy én vagyok Yoru? És egyáltalán ki az? - kérdezte Alexis Willhez fordulva.
- W: Induljunk el az épület felé. Majd elmesélem közben.
Kimentek az iskolából, és elindultak az elhagyatott épület felé. Will sóhajtott egy mélyet, összeszedte a gondolatait, majd mesélni kezdett.
- W: Hihettek azt amit akartok ezek után. De ez így volt. Bakura 3000 évvel ezelőtt élt Egyiptomban. Egy tolvaj faluból származott, és mivel megöltek mindenkit a falujában, bosszút esküdött a fáraó ellen. Bakura lelke végül abba az ikonba ragadt, amit ti is láttatok.
- Chu: Ebbe még belegondolni is szörnyű. - borzongott bele Chumley.
- W: Yoru volt Bakura nagy szerelme. - mosolyodott el keservesen - De a lány végül meghalt. Én vagyok a reinkarnációja. Így Bakura azt hiszi rólam, hogy én vagyok Yoru. Szóval Alexis. - nézett a lányra - Amíg azt mondod ennek a fickónak, hogy te vagy Yoru, biztonságban vagy. Én viszont kiállok vele!
- Sy: Ne! Will! Nem kockáztathatsz! Te is hallottad, ha veszítesz, akkor meghalsz!
- W: A Kaiba Corpnál dolgozok! - mosolygott a lány - Minden nap ilyen helyzetekbe kerülök. És ki kell, hogy jussak innen! Egyedül én vagyok az, aki le tudná állítani Bakurát!
A többiek nem szóltak semmit. Alig bírták elhinni a történteket. Mikor beléptek az épületbe, előreengedték Willt és Jadent, hiszen ők már jártak itt. Az épület még mindig ugyan olyan sötét és ijesztő volt - most talán még jobban. Ahogy beléptek az előtérbe, a fickó - az igazgatóiból - a semmiből jelent meg.
- Nocsak! - kuncogott - Azt hittem elmenekültök majd. Ki lesz az első? Esetleg ön, hölgyem?! - nézett Willre, majd meghajolt színpadiasan.
- W: Igen én! - lépett előre Will.
- Nem is tudjátok, hogy mennyi ideje várok erre, hogy valami hülye ide tévedjen, és árnyjátékozhassak egyet.
- Árnyjáték? - mondták egyszerre.
- Bizony az. - nevetett a fickó, ami hátborzongatóan hatott a többiekre
A föld kiemelkedett, Willt elszakítva a többiektől. Aztán minden korom sötétté vált. A szívdobbanást is lehetett hallani, az elcsigázott, visszafojtott levegővételeket, és minden kis libbenést a teremben. Aztán a felemelkedett föld peremén hirtelen apró gyertyák százai gyulladtak meg.
- Most pedig játék! - bökött a férfi a fejével a lány lába előtt heverő Duel Discre.
- W: Legyen! - vette fel, majd hátrébb lépett ügyelve rá, hogy ne essen hátra a tátongó mélységbe.
- Kezdj! - ajánlotta fel nyájasan ellenfele.
- W: Lehívom az alvilági kutyát támadó állásba! Vége a körömnek!
- Mit akarsz ezzel a kis blökivel? - nevetett a férfi - Lehívom az elf királynőt. Támadd meg a korcsot!
- W: Nagy hiba! Ha a kutyusom meghal, magával viszi a támadóját a temetőbe, ha annak maximum 500al több, vagy alapból kevesebb a támadó pontja. És mivel az elfednek 300 ponttal nagyobb volt a támadó pontja, te annyival többet veszítesz az életpontodból.
- Szép kezdés Will! - kiabált fel a mélyből Jaden.
- Csak így tovább. - bíztatták barátai, amitől szinte új erőre kapott.
- W: Rendben! Én jövök! Lehívom a Tisztaszív Sárkányt, és lefordítok egy lapot. Te jössz!
Mikor az ismeretlen férfi felhúzta a lapját, újból nevetni kezdett.
- W: Mi olyan vicces?
- Semmi. Ez egy igazi sárkány harc lesz. Ismerd meg a Gyémánt Sárkányt. Akinek nem kevesebb, mint 2700as támadópontja van!
- W: Szuper. Ha sárkányokkal játszik, előnyben vagyok! - gondolta.
- Jól van Gyémánt Sárkány, támadd meg azt a semmirekellő sárkányt!
- W: Aktiválom a lefordított lapot. A gyógyító fények kardjai! Három körig a sárkányod megbénul.
- Még három kör, és véged! - húzott - Passzolok.
A lány is húzott, majd megdermedt, mikor meglátta a lapot.
- W: Diabound. - suttogta egész halkan, és szíve összeszorult.
Ez az egyetlen lap annyi emléket kavart fel benne. Újraélte Bakurával töltött pillanatait, azt az időt, amikor elveszítette majdnem, és a most megtörtént eseményt, mikor elárulta, és elmenekült.
- Na mi lesz? - horkant fel idegesen a férfi.
- W: Én is passzolok. - szólt a lány, majd a kezébe csúsztatta a kártyát, mélyen elrejtve a többi közé.
- Csak nem valami erős lapra vársz?! - kuncogott.
- W: Te Bakura falujából való vagy, nem? - kérdezte a Will, ügyet sem vetve az előző kérdésre.
A férfi szinte megdermedt a kérdés hallatán.
- Szóval mégiscsak te vagy Yoru. - vigyorodott el - Sajnálom a mestert, de most már veszned kell!
- W: Miért hozott ide Bakura? Mi volt a célja ezzel? - folytatta.
- Én nem Egyiptomból származok. - szögezte le - Mindig is Domino Cityben éltem. Csak épp nem ebben a korban, hanem a jövőben. Mindig is meg akartam tudni az Egyiptomi árnyjátékok fortélyait, és a fekete mágia dolgait. Aztán egy nap találtam egy cikket egy bizonyos Willhelmina Takahashirol. Felkutattam a rokonait, és megszereztem a Fekete nyakláncot. Így tudtam visszajönni az időben. És így találkoztam a mesterrel is. Aztán végül itt helyezett el, ahol senki nem keresne. Biztosítéknak, ha esetleg ő meghalna. Ha meghalt volna, vissza kellett volna hoznom. Ennyi. De szerencsére a mester épségben visszatért. Most viszont haladjunk! - mondta idegesen fickó - Leteszek egy lapot lefordítva!
Will döbbenten hallgatta végig a férfi beszámolóit. Egyre jobban aggódott Bakura miatt. Vajon most mit csinálhat?! Aztán végül visszazökkent a játékba.
- W: Valamire készül. - gondolta újra a lány, már ebben a rövid játékban nem egyszer, majd húzott - Ez az! Pont jókor! - újongott némán.
- Na? Mi lesz? A mosolyodból ítélve jó kártyát húztál!
- W: Lehívom az Ékkősárkányt, és feláldozom a Tisztaszívűmmel együtt, hogy megidézzem a Sárkányok királyát, Lucifert! Minden egyes temetőben lévő sárkány után kap még plusz 1000-1000 támadópontot! És most, megtámadom a sárkányod, aki eddig le volt bénulva.
A gyógyító fények kardjai lap hatása megszűnt, Will pedig támadott. Mikor a sárkány elpusztult, a férfi nevetni kezdett.
- W: Ez min nevethet?! - fintorodott el a lány.
- És itt a vég! Feláldozom a lefordított lapomat, és most... Ismerd meg Exódiát!
- W: De hisz az... egy hamis kártya! - kiáltotta.
- Na és?! Ez meg egy árnyjáték!
Exódia levette Will maradék pontját is. A lánynak mintha kiszívta volna minden erejét ez az utolsó támadás. Tehetetlenül lerogyott a földre.
- Végre. A következő csatát már az én világomban játsszuk. - vett elő egy kést a férfi - Csak sajnos ott meg fogsz halni.
- Will! - kiabálták lentről a fiúk.
- Maradjatok csak ott, ha jót akartok.
Egy hatalmas kapu emelkedett Will háta mögé. A lány rémülten hátranézett, szemügyre vette a kaput, és amikor felismert rajta valamit, még nagyobb rémület fogta el.
- Íme, a Régmúlt Jövő Kapuja! Jó utat! – a férfi fogta, és egyetlen mozdulattal átlökte a lányt a kapun.
- Ja: Ne! Ezért még megfizetsz! – indult volna felfelé Jaden, de az árnyjátékos egy kést dobott a lábai elé.
- Veled majd később foglalkozom. Ha megöltem Yorut, visszajövök! És akkor te leszel a következő, akivel párbajozom!
A férfi is átlépett a kapun, majd eltűnt. A felemelkedett földtömeg lezuhant vissza a helyére, hatalmas nagy és fullasztó porfelhővel kísérve. Mindenki kifutott levegő után.
- Ja: Most mit csináljunk? – tört ki Jadenből.
- Sy: Szólunk a professzornak. - mondta Syrus - Ennél jobbat nem tudok.
Így hát, ahogy csak tudtak, szaladtak vissza a Slaifer házba.
- Professzor! - üvöltözve nyitottak be minden szobába.
- Sy: Úgy látszik nincs itt. - aggodalmaskodott Say - Ő is pont a legrosszabbkor tűnik el.
- Al: Nézzétek mit találtam! Ez itt Will mobilja. - mutatta Alexis.
- Ch: Biztos benne lesz Yugi száma!
- Ja: Nem hívhatjuk fel Yugit! Én vagyok a felelős ezért! Majd én megmentem!
- Ch: De nem bírsz el Exódiával! - szídta le Cham - Exódia csak Yuginak volt meg! Ő tud segíteni!
- Sy: Nem érdekel, hogy mit mondasz, én felhívom Yugit! - kapta ki Chamley kezéből a telefont Syrus.
Keresni kezdte Yugi számát. De se Yugi, se Moutu, se hozzá hasonló néven nem szerepelt benne.
- Al: Ott van Kaiba! - szólt Alexis, és rámutatott a telefonra.
- Sy: Az ’Seto’ honnan tudjam, hogy épp Kaiba az?!
- Al: Csak hívd fel! - unszolta.
Remegő kézzel ugyan, de lenyomta a gombot, és hívni kezdte. Mikor felvette, az első amit meghallott, az a ’Kaiba Corp’ volt, így biztos volt benne, hogy Kaibával beszél. Így a hangja is remegni kezdett, ahogy megszólalt.
- Sy: H-Haló, S-Syrisnak hívnak! Szóval... W-Willről lenne szó... Hát, egy picit bajban van!
Syrus elemelte a füle mellől a telefont, majd lerakta az asztalra.
- Ja: Mit mondott? - aggódott Jaden.
- Sy: Meg sem hallgatta mi történt. Azt mondta, hogy azonnal idejön. Itt majd részletesen elmondunk neki mindent.
- Al: Akkor nem tehetünk mást... várunk! - ült le.
- Ja: Csak üljünk, és várjunk?! És mi van, ha addig megöli Willt? - járkált fel alá.
- Ch: Reménykedjünk benne hogy nem! Ha most vissza is mennél oda, nem találnád ott a pasast, hiszen átment azon a kapun! Nem tudunk semmit se tenni!
- Al: És lefogadom, hogy az a pasas, még jelentkezni fog!
Közben Will kezdett magához térni. Emlékezett arra, hogy átlökte a pasas a kapun, arra is, hogy homályosan ugyan, de látta azt a helyet, ahova megérkezett - és furának tartotta. Aztán meg elájult.
- Ky: De tényleg olyan! - hallotta.
- Ca: De akkor se ő az!
- Ky: Nézz rá! Tök ugyan olyan!
- Ca: Ne fárassz létszíves!
Will kinyitotta a szemeit, majd a fejét fogva felült. Egy kanapén volt feküdt, és két srác állt körülötte.
- Ky: Felébreeedt! – kiáltott az egyik, majd Will mellé huppant - Hogy hívnak?
- W: W-Will.
- Ky: Will mi?
- W: Takahashi.
- Ky: Igazam volt! Nem megmondtam?! Nem megmondtam?!
- Ca: Ajj, az őrületbe viszel. Szerencséd van kislány, ugye tudod?
- W: Mi történt?
- Ca: Állítólag elájultál, és egy pasi épp leszúrni készült.
- Yu: Jobban vagy már? - jött oda egy harmadik, majd leguggolt elé.
Will azt sem tudta most hova nézzen.
- W: I-Igen, jól. De ti kik vagytok?
- Ky: Én Kyuuketsuki vagyok. - szólt a hiperaktív fiú - Azt jelenti vámpír.
- Ca: Szeret ezzel felvágni! - morgott rá a másik.
- Ky: Ez a morcos meg Caius. Ő pedig. - fogta meg a harmadik srác vállát - A megmentőd. Ő mentett meg a késes csávótól.
- W: És téged hogy hívnak?
- Yu: Fudo Yusei.