3.fejezet
Az Áldozat (Lavi)

Már vagy egy teljes napja megállás nélkül loholunk. Kanda egy percre se állna meg, miért is?! Egyfolytában azt mondogatja, hogy "hamar le akarom ezt rendezni". Ehh... nem értem komolyan, mire ez a nagy kapkodás. Biztos Will miatt siet. He~he. Ez a gondolat széles vigyort csalt az arcomra. Persze Kandának is akkor kellett idenéznie.
- Te meg mit nevetsz?
És szokásához híven, megint a torkomhoz szegezte fogpiszkáló kését.
- Semmi, semmi. - sóhajtom.
Kanda elrakta a kardját, és elindult előre.
- Yuuu! - kiáltom - Igazán megállhatnánk... Csak egy kicsit.
- Ne hisztizz itt nekem! Amúgy is csak útban vagy! - majd megvetően hátrapillantott, amitől a hideg futkosott a hátamon.
- Ne legyél ilyen öntelt!
- Fogd be!
Nagyot nyeltem, hogy visszafolytsam minden szitkozódásom. Kanda csak ment előre, én meg mint egy rossz kisfiú, kullogtam utána. Komoly, mintha most vinne, hogy rossz voltál, meg leszel dorgálva!

Este felé megálltunk egy kis szállóba. Végre kajáltunk is. Mellesleg eddig majd kilyukadt a gyomrom. Valami sós keksz féleséget kellett rágcsálnom, hogy azért túléljem. Most meg annyira teletömtem magam, hogy szabályos labda formát vettem fel. Aludni még nem tudtam. Teli hassal nem is tudnék. Ott gubbasztottam az ablakban, és bámultam magam elé. Szép dolgokon gondolkoztam, a szokásos cukorkák pillangók meg ilyenek. És jött a gonosz Yu. Rámszólt, hogy csukjam be az ablakot, mert hideg van. Ehh... Miért kell nekem egy szobába aludni vele?! Olyan negatív tud lenni. Nevelnem kéne belé valamit.
- Tudod mi kéne neked?
- Nem, de nem is nagyon érdekel.
- Egy feleség! És tudod miért? Egy lány tuti kiűzné belőled ezt a mogorvaságot.
- Cehh. - majd a fal felé fordult.
Nagyon nem tudtam aludni, így úgy döntöttem felfedezem ezt a kis várost, amiben vagyunk. Felöltöztem, majd Yu legnagyobb örömére elmentem. Az utcák már üresek voltak. Már mindenki aludt. Elhalatam pár zöldséges, egy cipő bolt, meg hasonló boltok mellett. A kocsma volt az egyetlen hely, ami még nyüzsgött. Hideg volt, és fáztam... Khm... Gondoltam bemegyek egy kicsit, felmelegíteni magam. Bent is elég hideg volt, de egyetlen pohár Szaké felmelegítette a testem, és már nem is fáztam. Nem is tudom mikor ittam utoljára alkoholt. A hülye panda mellett nem lehet, mert szétkarmolja az arcom. Nem mintha olyan nagyon részeges lennék. Nem is bírom az alkoholt. Ééés ez meg is látszott. A harmadik pohár után már szédülni kezdtem. Jobb most visszamenni, mert ha tovább iszom, tuti nem találok vissza. De még semmi kedvem nem volt Yu hisztizésére visszamenni. A közelben volt egy folyó. Lementem a partjára, és leültem a fűbe. Nem vagyok olyan nagyon részeg. Tudom hol vagyok, és nem örjöngök eszeveszetten... de ez a szédülés egyre idegesítőbb. Elgondolkoztam egy két dolgon. Mindenkiről tudni honnan jött. Allen mindíg a mesterével barangolt. Lenalee a bátyjával, Miranda a Idővisszajátszó Városkából jött, Crowley, az erdélyi vámpír kastályból, ahol Eliadeval élt... De... Ekkor Kanda jutott eszembe... Kandáról nem tudni semmit. Ez a csaj is hírtelen megjelent. Róla se tudni semmit, sem azt honnan jött, sem azt, hogy mi közük van egymáshoz. Mindketten makacsok, nem mondanak semmit. Lehet, hogy a felesége, és Kanda miután megcsalta, bűntudatában eljött a Fekete Rendhez. Neem - ráztam meg a fejem - Bár Kanda van olyan gonosz hogy megtegye. De ki lenne az, aki megmaradna Kanda mellett... ehh... Nem tudom. Hátradőltem, és a csillagokat néztem. Ebbe az egészbe belefájdult a fejem. Vissza kéne másznom, de nincs erőm se kedvem. Kíváncsi vagyok mi lenne a világgal, ha eltűnne az Ezeréves Gróf, és az össze akuma. Ez most nem tudom hogy jutott eszembe, de ezen már elgondolkodtam egy párszor. Gondolom mindenki szép békés életet élne... Hmm... A nagy francokat. Az ilyen boldogon éltek, amíg meg nem haltak dolog nem létezik. Ezt megtanultam. Az ember mindíg valamiért háborúzik. A végén nekünk is kettéválna az utunk, és mennénk a magunk dolgára. Lehet, hogy soha többé nem látnánk egymást... Na ebből elég. Felálltam, és elindultam vissza az ágyamba. Aludni akarok! Minden hülyeség az eszembe jut ilyenkor. Kicsit ilyen elefánt a porcelánboltban beütésben léptem be a szobába. Kanda már aludt, és szerencsére nem is ébredt fel. Végigfeküdtem az ágyon, ekkor észrevettem egy kis szekrényt a szoba másik végébe, a tetején egy elég idétlen váza volt. Először nem foglalkoztam vele, de kíváncsi voltam mi van benne. Felálltam, kihúztam az első fiókot... semmi... kihúztam a másodikat... semmi... a harmadikban csavarok, néhány kalapács is volt, és az utolsóban ragasztó. Hírtelen felvillant bennem, hogy mi lenne, ha leönteném ragasztóval Kanda fejét. Úgy összeragadna a haja, hogy tuti kopaszra kéne vágni. He~he~. Ki is nyiffantana, nem. Próbáltam visszacsukni az utolsó fiókot, de nem sikerült. Ennyire nem lehetek részeg. Biztos beszorult. Felálltam, rúgtam egyet bele, de semmi. Mi van ezzel?! Ekkor hírtelen a szívroham közeli állapotba kerültem. Kanda ott termett mellettem, és egy mozdulattal becsukta a fiókot.
- Még is mi a francot csinálsz?
- Csak megnéztem a fiókokat.
- Bűzlesz a piátol! Menj aludni!
- Nem tudok aludni.
- Akkor lehetőleg maradj csöndben!
- Meglesz!
Drága bébiszittyóm visszafeküdt az ágyba, én is elindultam, hogy lefeküdjek, de út közben levertem a vázát a szekrény tetejéről, ami szilánkokra tört. Kanda már remegett dühében.
- Mintha itt se lennék... Mintha itt se lennék...
Nagy nehezen végre eltaláltam az ágyamhoz, végigfeküdtem, és pár perc múlva aludtam is.

Másnap reggel persze a tegnapi akcióm miatt jól elaludtam. Kicsit fáj is a torkom. Lehet, hogy meg fogok fázni. A fejem is, mintha ezren járnának néptáncot benne.
- Jobban van már uram?
Egy öreg hölgy sürgölődött a szekrény előtt. Épp a szilánkokat szedte fel, és a szobát takarította.
- P-Persze.
Milyen már. Amíg én édesdeden alszom, bejön egy vénasszony, ráadásul úgy, hogy észre sem veszem.
- Elnézését kérem, hogy csak így betolakodtam, de a társa mondta, hogy bejöhetek!
- Semmi baj. - ez tuti boszorkány, még a gondolataimat is látja - Tényleg, ő hol van?
- Fél órája elment. A vonatállomásra ment.
- Hogy mi?? - ránéztem az órára. 15 perc múlva dél.
Úgy volt, hogy délben induló vonattal megyünk tovább. Ez képes volt itthagyni!! Kirobbantam az ágyból, felöltöztem - mellesleg ez a része elég kínos volt, mert az öreg hölgy egész végig engem nézett -, összeszedtem a cuccaim, és futásnak eredtem.
- Lent az asztalon van egy szendvics, azt neked csináltam!
- Köszönöm! - kiabáltam fel.
- Sok szerencsét!!
Futottam ahogy csak tudtam. Az állomás fél órányi gyaloglásra van innen. Ha nem futok egész úton, tuti elmegy a vonat. Képes volt itthagyni, csak mert este többet ittam a kelleténél. Öt percem van még hátra. De már látom az állomást. Talán... talán... van esélyem. Végre odaértem, a vonat jött is, szóval épphogy elértem. A vonat hátuljában vagyok, így elindultam előre, hogy megkeressem azt a hülye Kandát. Meg is találtam.
- Nem hittem volna, hogy eléred. - jegyezte meg gúnyosan.
- Tudod Yu - rogytam le az ülésre - Ez szemétség volt tőled. A tüdőmet is kiköptem mire ideértem!
Mikor végre rendesen vettem a levegőt, bemajszoltam a szendvicset, amit az öreg hölgy csinált. Visszaszívok mindent amit róla gondoltam. Ez isteni. Egy óra múlva leszálltunk a vonatról, még pár órányi gyalogút... és végre megérkeztünk ahoz a Buddha faluhoz. A falut egy nagy védőfal vette körül. Két kapuja volt. Mindkét kapunál kettő-kettő őr. Odamentünk a kapuhoz, de semmi esetre sem akartak beengedni. Egynél sem.
- Éjszaka majd simán be tudunk menni. Szétszedjük a Buddha szobrot, és elvisszük az Innocencet. - mondta.
- Rendben te nagy okos. De szerintem a szobrot ennél sokkal jobban örzik.
- Kit érdekel?
Ekkor egy kisfiú rohant sikoltava felénk. Három akuma követte. Kanda szétszedett kettőt, én meg felkaptam a fiút, hogy ne kaszabolja le őt is. A harmadik viszont meglógott, és a falu felé ment. De nem jutott sokáig, a falut ugyanis valami erőpajzs vagy mi vette körül, ami nem engedte be. Fogtam a kalapácsom, és megsemmisítettem, mielőtt még megtalálja a módszert, amivel bemehetne. Persze ezt minden falusi látta, így most szó nélkül invitáltak be minket. Ennél könnyebb nem is lehetett volna. Főleg, hogy ingyen kaja, és szállás van. Még ünnepséget is rendeztek a számunkra, nem értem igazából mire ez a nagy felhajtás, de nem panaszkodom. Egy nagy házban voltunk, ahol össz-vissz volt egy konyha, meg egy nagy ebédlő. Ez ilyen igazi lagzis terem. A fiú akit megmentettünk az egyik sarokban durcizott. Kis szőke volt. Olyan 12-13 éves. Mivel már untam a fejem, odasétáltam hozzá.
- Szia. - köszöntem.
Rámnézett, majd pár másodperc szótlanság után rávágta.
- Szia!
- Hogy hívnak?
Nem szólt semmit. Istenem ez a kölyök.
- Engem Lavinak hívnak. Téged?
- Daichi.
- Miért vagy így letörve?
- Nem beszélhetek róla.
- Ugyan már. Nekem elmondhatod!
- Gyere utánam. Ne legyél feltűnő.
Azzal felállt, és az ajtó irányába ment. Egy kis  tökmag oktat ki. Na mindegy. Pár perc múlva én is az ajtó felé vettem az irányt, "levegőzni megyek" címszó alatt. Mikor kiértem, a fiú elkapta a kezem, és futni kezdett. Egy kis tóhoz vitt.
- Muszály... volt... ilyen messzire... jönni... - fulladoztam.
Ma már nagyon elegem volt a futásból.
- Igen. Végre valaki, akinek beszélni tudok erről. Amit ma láttam... ahogy te és a társad harcoltatok a szörnyek ellen!
- Mi folyik itt?
- Pár hónapja Ázsiában meghalt a falu vezetőjének apja. Egy Buddha szobor volt minden kincse, így hát elküldte ide a faluba. É-És azóta megváltozott minden. Szörnyek jöttek. Igazából nem történt különösebb probléma. De mindíg itt tanyáztak. A falu vezetője azt mondta, ide nem jöhetnek be, mert ez a szobor, a mi Istenünk, és megvéd minket.
- Isten?
- Igen. A falu vezetőnek teljesen elment az esze, azt mondta, hogy Isten csak akkor véd meg, ha megfizetjük cselekedeteit. Onnantól kezdődött az áldozás. Minden hónapban egy nőt és egy férfit áldoztak fel.
- Embereket?
- I-Igen. Anyukámat és apukámat az előző hónapban áldozták fel.
Annyira meglepődtem. Teljesen más mint a többi vele egykorú gyerek. Nem omlott össze még, pedig elvesztette mindkét szülőjét. Megtudta, hogy az egész mögött a Buddha szobor áll, és most meg akarja védeni az embereket.
- Szeretném, ha segítenétek! Úgy gondolom a Buddha szobor tehet mindenről. Abban van Isten ereje! Ha azt széttörnénk, tuti nem menne ez tovább!
- Igazából mi is azért jöttünk!
- Tényleg? - mosolyodott el.
- Igen. Tudod merre van a Buddha szobor? - kérdeztem.
- Igen. Maga a falu vezető házában van. Nagyon védve van, nem hiszem hogy-
- Ne mondj ilyet. Mutasd hol van! - vágtam a szavába.
Daichi futásnak eredt. Ahh. Nem hiszem el. Már megint futunk. Kandának szóltam a gólemen, hogy jöjjön. Pár perc és csatlakozott is hozzánk. Egy nagy házhoz mentünk. Meglapultunk egy bokorban. Undorító ez a ház. Csicsás és túldíszített. Olyan színeket raktak össze ami nagyon nem illik egymáshoz. A gondolatom Kanda szakította meg. Felállt, és az őröktől hemzsegő kapuhoz indult.
- Kanda! - suttogva kiabáltam utána (khm.. ilyet is lehet?) - A fene essen belé. Te maradj itt! - parancsoltam rá Daichire, majd Kanda után loholtam. Az őröknek persze nem tetszett, hogy ott vagyunk, így ránktámadtak. Kanda az összeset elintézte, úgy hogy nem lett súlyos a sérülésük... khm... annyira. Bementünk a házba. Semmi bútor, egy nagy üres szoba, a közepén meg a Buddha szoborral. Oldalt oszlopok tartották az egész szerkezetet.
- Intézzük el ezt gyorsan, és induljunk vissza.
- Indegenek, mit kerestek itt ezen a szent helyen? - lépett ki az egyik oszlop mögül egy férfi.
- A szoborért jöttünk. - mondta Kanda.
- Nem kell ilyen őszintének lenned! - szóltam rá.
- Szembeszegültök az Istennel?
- Nem érdekel, hogy Istenítitek azt a szobrot, de van benne egy Innocence, ami nekünk kell. - majd Kanda elindult a szobor irányába.
A férfi - akinek még nem tudjuk a nevét - odament a szoborhoz, majd rátette a kezét.
- Nem engedem, hogy elvidd az Istent!
Az arany szobor hírtelen körbefonódott a férfi karján, és kardot formált belőle. Én is közelebb mentem, kezembe véve az Innocencem.
- Maradj ott. - szólt rám Kanda - Ezt majd én elintézem!
- Már megint menősködni próbál. Ehh. - azzal hátrébb áltam, de még mindíg kész voltam közbe avatkozni.
A férfi jól harcol, ami meg is lepett egy kicsit. Simán tudja tartani a lépést Kandával. Sőt... Hírtelen egy mozdulattal beleállította az aranyszínű kardját Kanda kezébe, majd a földre kényszerítette. Kanda csak erre várt, és egy mozdulattal átdöfte az erősen hahotázó férfit, akinek még reagálni sem volt ideje, összeesett. Kanda elvette az Innocencet, majd kifelé indultunk. Ekkor a férfi még utolsó erejéből megfújt egy kürtöt. Mikor kimentünk, Daichi sürgetően tolt előre.
- Pár perc, és a falusiak itt lehetnek. Sietnetek kell, vagy nem ússzátok meg!
- Köszönünk mindent! - gugoltam a kissrác elé, aki a nyakamba ugrott.
- Ugyan, nekem kéne hálálkodnom. Köszönöm! Köszönöm, hogy segítettetek.
Ekkor jöttek a falusiak, és nem voltak túl vidámak. Főleg, amikor megtalálták a faluvezetőt, meg az összetört Buddha szobrot.
- Futás! - kiáltott Kanda, és hírtelen eltűnt mellőlem.
A falusiak is futásnak eredtem, így én is elindultam.
- Miért kell nekünk egyfolytában futni? - hisztiztem.
- Fogd be a szád, és fuss tovább!
Nagy nehezen kijutottunk a faluból, és a falusiakat is leráztuk. Így hát elindultunk vissza a Rendhez. Belegondoltam, hogy ugyanaz lesz, mint amikor jöttünk, hogy el kell viselnem Kanda hisztizését egy csomó ideig. Hah főleg, hogy csak holnap reggel indul vonat. Már gondolatba minden szörnyűséget elképzeltem, amikor jöt Yeegar tábornok. A megmentőm! Felajánlotta, hogy egész a Rendig elvisz minket. Hamar vissza is értünk. Bementünk Komuihoz leadni az Innocencet.
- Köszönöm! Majd akkor én leviszem az Innocencet Hebraskának! - kezdett bele Komui - Jah és ami Willt illeti...
- Miért akarsz te egyfolytában Willről beszélni? - csattant fel Kanda.
- Rendben. Akkor nem mondom el, hogy elment Erdélybe.
- Ki engedte őt el oda?
- Van egy Innocence, így én küldtem küldetésre. Allen és Crowley is vele ment!
- Az a tökmag?? - csapott az asztalra - Utána megyek!
Azzal kiviharzott, és elment.
- Aludhatnál mielőtt elmész, szörnyen nézel ki! - kiabált utána.
- Amúgy hova mentek?
- Vissza Crowley kastélyába.
- A kastélyba? Minek?
- A szokottnál több Akuma környékezik arra, és nem tudni miért. A finderek nem észleltek Innocencet, de még az is lehet, hogy az egészet az csinálja.
- Kanda tuti kinyírja Allent. - kuncogtam - Ezt nekem is látnom kell! Elmentünk! - majd Kanda után futottam.