Én Tyki ellen harcoltam, Lenalee Road ellen, Crowley az akumákat ritkította, Miranda meg próbálta megóvni a testi épségünk. Ekkor az erdőből hírtelen még egy kis csapat jelent meg. Allen, Lavi, és Will.
- Will! - eszméltem fel - Mit keres ez itt?
Mikor félrenéztem, Tyki akkorát ütött a gyomromba, hogy pár bukfencel végigtöröltem a talajt. Tyki hátraugrott pár métert, Road is, majd egymás mellé álltak.
- Mostanság elég sokszor találkozunk, Allen! - ugrált örömében Road - Folytatjuk a kis játékunkat, amit elkezdtünk?
- Nem játszani jöttünk ide! - mondta komolyan.
Ekkor odamentem hozzá, majd egy suhintással majdnem lecsaptam a fejét. Legugolt, így védte ki.
- K-Kanda?! Mi ütött beléd?
- Megmondtam, ha mégegyszer a szemem elé kerülsz, megöllek! - felemeltem a kardom, hogy új próbát tegyek, de Lavi Allen elé állt.
- Nyugi Yu! Majd utána elintézed! Most más problémával kell szembenézni.
- Ő az? - állt mellém Will.
Szeme Tykire szegeződött. Nem válaszoltam neki. Nem azért mert nem tudtam mi a válasz, hanem mert nem akartam válaszolni.
- Kanda, ő az? - mondta, de most már hangosabban.
- Igen ő.
Will szemei dühben égtek, és a tiszta gyülöletet láttam rajta. Előrántotta a fegyvereit, majd elindult, de én egy mozdulattal visszahúztam.
- Ne légy hülye!
- Ő volt az, aki megölte Daisyat! - kiabálta - Most én ölöm meg őt!
Nagyon elszánt volt, de nem engedhettem oda. Lehet kár volt elmondani neki, de nem akartam hazudni. Mivel közös mesterünk volt, ismerte Daisyat. Nagyon jól elvoltak. Volt, hogy még egy fesztiválra is ellógtak ketten. Nagyon megkedvelte, és ki is borult, amikor megtudta, hogy meghalt, és hogy hogyan.
- Ki is volt ez a Daisya? - kérdezte Tyki.
- Barselona, Daisya Barry, az Innocence egy csengettyű volt! - kiabálta Will.
- Jaj igen, rá emlékszem. Nos rossz időben volt rossz helyen. Nem végeztem vele azonnal, sokáig szenvedett mire meghalt.
- Te szemét!
Will még idegesebb lett. Elkezdte rángatni a kezét, de én nem engedtem.
- Daisya már halott! Ne akard megöletni magad miatta.
Lehajtotta a fejét. Talán belátta, hogy lehet valami benne. Lassan elengedtem, reménykedve benne, hogy nem rohan el azonnal. Nem rohant el. Tyki odahajolt Roadhoz, majd mondott neki valamit. Nem értettem mi volt az, de Road szája széles mosolyra húzódott. Ekkor fogta, felugrott az esernyőjére, és elindult felénk. Kikerült minket, és Will felé vette az irányt. Mire reagálni tudtam volna Road megfogta Willt a csuklójánál, majd elvitte. Will se tétovázott, előrántotta a fegyverét, és miután aktiválta az Innocencét, lőni kezdett. Road csak nevetett rajta, majd nem messze Tykitől a földre dobta.
- Köszönöm Road! - mondta Tyki, majd kifújta az eddig magában tartott füstöt.
Will felállt, és próbált nyugton maradni. Viszont én nem tudtam. Elindultam felé, de Road odaállt elénk.
- Jobb, ha nem avatkoztok közbe! - szólt, majd egy tucat akumát küldött ránk.
Minden erőnkel azon voltunk, hogy megsemmisítsük az akumákat, és segítsünk Willen. Fél szemem mindíg rajta volt. Végül is egy Noéval küzd. Will párszor rálőtt Tykire, de látta, semmi értelme. Tyki teasei ellepték őt, és mielőtt kiszabadulhatott volna, Tyki átdöfte a kezét Will hasán. Mikor kihúzta, Will térdre rogyott, Tyki meg diadalittas szemekkel nézte fehér ingét, amit a lány vére vörösre festett. Ekkor Road egy átlátszó kis dobozba zárt minket, hogy semmi esélyünk ne legyen segíteni. Lavit és engem egy dobozba, Crowleyt Lenaleet, és Mirandát egy másikba, Allent, meg teljesen külön. Próbáltuk szétszedni a körülvevő falakat, de semmi. Nem tehettünk mást, minthogy figyeltünk. Tyki hátraugrott. Will még egy ideig ott térdelt, de aztán nagy nehezen felállt. Még szerencse, hogy olyan, mint én. Gyorsan gyógyul.
- Innocence! Fekete Méreg!
Ekkor Will lőtt egyet, ami Tyki vállát találta el. A keze hírtelen elsötétült, majd élettelenné vált.
- Boszorkány! - szólt gúnyosan Tyki majd elvigyorodott.
Ekkor Will újra felhúzta a fegyvert.
- Kétszer már nem jön be ugyanaz a trükk.
Tyki úgy ugrált el a golyók mellett, mintha mindíg is ezt csinálta volna. Aztán hírtelen eltűnt, és Will háta mögött jelent meg, megragadva Will mintkét kezét. Will lassabb volt. Nem volt ideje reagálni rá.
- Dobd el a pisztolyokat! - mondta elég hencegő hangon Tyki - Vagy csúnya következményei lesznek.
- Nem!
Ekkor egy roppanás hallatszott, majd Will felüvöltött, leejtve mindkét fegyverét. Tyki eltörte a csuklóját.
- Ügyes próbálkozás. - elengedte Willt, arrébb rúgta a fegyvereit, majd teaseivel feletette - Hah? Innocence sehol?
- Teljesen félreismerted a fegyver használatom! Azok a pisztolyok sokat jelentettek nekem. - mondta, miközben dühös szemeiben kiadta minden gyűlöletét.
- Ne hidd, hogy olyan könnyen el tudsz intézni!
- A kezed béna!
- A tiéd is! - tette szóvá.
- Viszont én tudom használni. Innocence, kettes kioldás!
Tykit egy fehér burokféle vette körül, ami belül kihegyesedett, és kardként hatolt át Tyki bőrén, nem egyszer. Majd szűkűlni kezdett, hogy összenyomja áldozatát, de ekkor léptek közbe a teasek. Teljesen felfalták a burkot. Tyki szerzett pár sebet, de annyira nem volt vészes, hogy megölje.
- Kettes kioldás? - nézett rám értetlenül Lavi - De hát ezt honnan tudja, amikor nem is tanította neki senki?
- Gondolom Will mesélt Daisukeról...
- Igen.
- Úgy egy hónapja tudta meg, hogy van Innocence. Daisuke két hete halt meg. Miután meghalt, elment a mesteremhez, és ott tanult nála, miután a Rendnél kötött ki.
- Én most már tényleg nem értem hogy működik az Innocence.
- Komui nem mondta? Ceh.
- Nem, egy szót se szólt róla.
Nagyot sóhajtottam, majd belekezdtem.
- Elég fura Innocence van. Azt mondanám felszerelés típusú, de mégsem az, mert a testében hordja az Innocencet, de nem is parazita típus, mert nem a testét használja fel, hogy irányítani tudja. A fegyverek azért kellenek, hogy átalakítsa az Innocence erejét, amit az előbb láttál fehér burok, az volt Will pajzsa. Ezzel vonja be a golyókat, mielőtt kilőné. Az ilyen méret megalkotásához nagy erőfeszítés kell.
Nagyon nem tetszett ez. Reménykedem, hogy nem fogja a hármas kioldást használni. Hülyeség lenne. Így is már épp eléggé le van fáradva. És ekkor...
- Innocence! Hármas kioldás!
- Will ne csináld! - kiáltottam.
Hosszú fekete haja kivilágosodott, és teljesen befehéredett. Ekkor már tudtam, késő. Odanyúlt a mellkasához, majd egy kardot húzott ki belőle.
- Hármas kioldás? Mi az a kard? - csodálkozott Lavi.
- Az Innocence egy része a test erejét felhasználva formát bont, és összeáll egy kardá, amit Will a mellkasán keresztül húz ki.
- Ha eltörik akkor megsemmisül?
- Nem, visszaáll eredeti formájába.
- És ez nem fáj neki? - kérdezősködött tovább Lavi.
- Nem. De jó lenne, ha most már befognád a szádat! Ki kell jutnunk innen!
Amíg ezen gondolkodtam, hogy jussak ki, Will nekitámadott Tykinek. És ezzel a formával igen nagy sérüléseket tudott okozni rajta. Bár az egyik csuklója eltört, a másikat még mindíg kivállóan tudta használni. Tykin még mindíg rajta volt a méreg hatása, de már az is eltűnőben volt. Ennek ellenére Will csúnyán vesztésre állt. Fáradt volt, és pluszba még a hármas kioldás is sokat levett belőle. Ekkor Tyki megragadta a kardot, amin sisteregni kezdett a keze. Felüvöltött, de nem engedte, majd egy mozdulattal ketté törte. Will haja visszanyerte eredeti színét, ami azt jelenti, vége a hármas kioldásnak. A földre zuhant, majd levegő után kapkodott. Tyki odasétált hozzá, majd a keze átment Will mellkasán, viszont most nem okozott vele sérülést.
- Áhh, szóval itt van az Innocenced? - nevetett - Meg ne mozdulj, vagy kitépem a szívedet!
- Nem ölöd meg? - kérdezte Road.
- Inkább a többivel foglalkozz!
Road ránknézett, majd elvigyorodott. Nálunk a kocka falai elkezdtek összemenni. Lavi próbálta megtartani, de csak pár másodpercnyi időt nyert.
- Innocence kettes kioldás! - szólalt meg Will.
Hírtelen megálltak a falak. Will a pajzsát az átlátszó dobozra helyezte, majd elkezdte tágítani. Lavi és én is segítettünk neki, amitől széttörtek a falak, és leestünk a földre.
- Ez nem volt szép tőled! - jegyezte meg Tyki Willnek.
Futásnak eredtünk, de ekkor két alak ugrott elénk. Két Noé. Debitto és Jasdero.
- Megállni! - kezdett bele Debitto - A Gróf látni akar titeket, jobb ha igyekeztek!
- Most nem érünk rá! - mondta fancsali képpel Tyki.
- Hagyd más alkalomra a csajozást!
- A Gróf azt mondta, - kuncogott Jasdero - hogyha nem jöttök, lelőhetünk titeket!
Nem bírtam már. Tyki keze még mindíg Will mellkasában volt. Átvágtam az ikreken, és Tykihez közeledtem, de Road elémvágott az esernyőjével.
- Tyki! Menjünk!
- Ajj. - sóhajtott Tyki.
Azzal kirántotta a kezét, és kitépte Will Innocencét. Road ajtót nyitott, majd mindannyian eltűntek. A többiek körül eltűnt a kis doboz, és ők is leestek a földre. A vér is megfagyott bennem, mikor megláttam, hogy ott fekszik a földön, és nem állt fel. Mikor odaértem, láttam, hogy körülötte minden csupa vér.
- Will! - tört belőlem fel.
- Kanda! - nyögte Will, majd rámmosolygott.
A gyomrom görcsbe rándul. Még ilyen állapotban is képes volt mosolyogni. Letérdeltem mellé. Tele volt sebbel. A legsúlyosabb a mellkasán és a hasán volt, még mindíg szivárgott belőlük a vér.
- Ezt nem így terveztem. - mondta.
- Ne beszélj! El kell állítani a vérzést.
Ekkor térdelt le mellém Lavi is. Leszedte a nyakából a narancssárga sálát, és azzal szorította el a sebeket, hogy elállítsa a vérzést.
- Ne aggódj! - fogtam meg a kezét - Hamar meggyógyulsz!
- Kis hazudós!
- Ne beszélj! - szólt rá Lavi is - Pikk pakk és rendbe fogsz jönni.
Will megfogta Lavi kezét.
- Túl sok vért vesztettem, és az Innocencem sincs már meg!
- Ne beszélj ilyen hülyeségeket! - mondta Lavi.
- Úgy beszélsz, mintha meghalnál Nem engedtem meg, hogy meghalj!!
- Igazad van! Mire... mire is mennél... nélkülem.
A többiek is megérkeztek. Nagy nehezen elállítottuk a vérzést, de Will kezdte elveszíteni az eszméletét. Pánikba estem. De úgy látszik nem csak én, mindenki. Miranda aktiválni akarta az Innocencét, de megállítottam.
- Így nem tudnánk ellátni a sérüléseit. - mondtam neki, majd végül ő is belátta, igazam van.
Egyre reménytelenebb volt a helyzet. Mindenki küszködött a sírással. Leültem Will mellé. Felhúzta magát, majd beleborult az ölembe. Reszketett. Lehet, hogy azért, mert fázik a sok vérveszteségtől, vagy mert... fél. Will mindíg is félt valamitől. Félt a nagy kutyáktól, félt a villámlástól, a tűktől... néha jelentéktelen apró dolgoktól... de sosem félt a haláltól, ami nagyon meg is lepett néha. Amikor az ember már becsinált a félelemtől, ő még talpon volt. De most, érzem, hogy tudja, meg fog halni, rátört a félelem.
- Kanda... tudom milyen vagy... ne menj utána...
- Nem fogom felkutatni, de ha találkozok egy Noéval is, megölöm!
- Ne legyél hülye... - mosolyra húzta a száját.
Nem tudtam már mit mondani neki. Ilyenkor mit is lehetne mondani?! Ne aggódj, nem lesz semmi baj?! Az hazugság lenne... Kezem az arcára tettem, és félretoltam a haját. Egy idő után abbahagyta a reszketést. Kiskorunkban volt, hogy mindíg ha villámlott, átosont az én ágyamba, és úgyanígy az ölembe feküdve aludt el. Nagyon nem szerettem, de mikor elnéztem ahogy ott alszik békésen, nem tudtam rá haragudni. Most bántam meg azt, hogy sokáig úgy tettem, mintha nem is létezne, és nem foglalkoztam vele. Túlságosan bennem volt az a félelem, hogy Ördögűző lesz egyszer belőle. Hirtelen Will szemei elsötétültek, majd becsukódtak, miközben feje félrebillent.
- Will. - estem kétségbe.
Miranda és Lenalee zokogva borultak egymás nyakába. A többiek sem bírták már. Belőlük is kitört. A kezem ott volt Will hátán, így éreztem... nem lélegzik...
- Will! - ismételtem újra, és újra, reménykedve abban, hogy ez csak egy beteges vicc, és nemsokára felugrik, hogy kiröhögjön. Tudtam mi az igazság, de nem akartam elfogadni. Felüvöltöttem. Üvöltöttem, ahogy csak a tudtam, még a torkom is belefájdult. Így akartam kiadni minden fájdalmam.


Egy kis fogadóban vagyok. A zuhany alatt állok. Will vére mindenem beteríti. Ahogy lemostam magamról, megfestette a vizet, és élénk piros színnel tűnt el a lefolyóban. Will halálhíre mindenkit sokkolt. Azt mondták holnap temetik. Mindenki gyászba borult. El kellett jönnöm! Nem bírtam tovább. Sosem mondtam ki neki, de nagyon is szerettem. Egyszer megígértem neki, hogy megvédem, vigyázok rá. És most... Nem tudtam betartani... Lerogytam, és a fejem a falba vertem. Az ember akkor ébred rá hogy mi a fontos neki, ha elveszíti... mert a maga után hagyott üresség... annyira nyomasztó... és fájdalmas...
Egy alak jelent meg mögöttem. Idétlen öltözködés, idétlen kalap, kifejezéstelen ocsmány pofa. A Gróf. Semmi kedvem nem volt most harcolni.
- Milyen szomorú. Meghalt a húgod. Én vissza tudnám neked hozni! Akarod viszont látni?
Lehajtottam a fejem, és egy mosolyt erőltettem magamra.
- Bármit megadnék érte...

.V.É.G.E.