Több mint fél év telt el azóta a szörnyű nap óta. A nap óta, mikor meghalt Will. Mikor megölte egy Noé, és szenvedve, könnyek között ment el közülünk. Több mint fél év telt el, és Kandát sehol nem találjuk, Mikor Will meghalt, Kanda elment egy közeli kis szállodába. Másnapra Will holtteste eltűnt, vele együtt Kanda is. Nem tudni, hogy merre lehetnek. Komui azt mondta, hogy biztos elment, hogy eltemettese valahol. Talán volt egy családi házuk, oda. De akkor miért tűnt el ilyen hosszú időre?! Talán már nem akar Ördögűző lenni. Talán a húga elvesztésével elszunnyadt benne az a vágy, hogy akumák után rohangáljon. Ezeken gondolkoztam, miközben az ebédemet ettem.
- Jól vagy Crowley? - ült le elém Allen a tálcájával.
- Persze. Csak elgondolkodtam.
- Nagyon nyúzottnak tűnsz. Megint Eliade? - mosolygott.
- Nem. Kanda jutott eszembe. Szerinted él még?
- Biztos vagyok benne. Vissza is fog jönni ne aggódj! Csak... ki kell hevernie Will elvesztését.
- Allen! Kuro-chan! - szaladt oda hozzánk Lavi - Gyertek fel Komuihoz! - lihegte.
- Miért? - nézett furcsán Allen.
- Nem tudom. De megfenyegetett, hogyha nem sietek, szól Bookmannek, hogy vágja belém a tűit.
- Nyuszi! - kucogott Allen.
- Nyusziként is a legszebb lennék!
- Meg a legszerényebb! - vágott vissza Allen.
Néha olyan gyerekesen tudnak viselkedni, hogy hihetetlen. Még sokszor nekem is sok. Felálltam, és így abbahagyták a veszekedést.
- Gyerünk! - mondtam, majd indultam is.
Allen és Lavi utánam kullogott. Felmentünk Komuihoz. Kíváncsi voltam, hogy hova fog most minket küldeni. Bementünk, de Komui... mintha ott se lennénk. Vigyorgott mint a tejbetök, és Lenalee nyakán lógott. Nem szóltunk semmit. Csak álltunk... és álltunk... és...
- Miért hívtál? - szólalt meg Allen.
- Ja igen. - mondta Komui - Találtunk egy újabb kompatibilis felhasználót. Őt kéne elhozni.
- De miért nem a finderek hozzák el? - kérdezte Lavi.
- Először is. Útközben lesz még ahova be kell mennetek. Elméletileg van ott egy Innocence. Másodszor, már elég rég óta nincs új felhasználónk. Nem akarok csalódást okozni neki.
- Rendben. - sóhajtottuk egyszerre.
Komuitól megkaptuk a plusz információkat, majd elindultunk. Napok óta megyünk, csak egy két percre állunk meg pihenni. Én még jól bírom, de Allen és Lavi nagyon nem. Főleg Lavi. Ő olyan lusta természetű. Szerencsére a több napi gyaloglás után elértünk egy kis várost, és Allen és Lavi nagy örömére megszálltunk egy fogadóban. Bementünk a fogadóba, bejelentkeztünk, és már is felcuccoltunk a szobába.
- Végre megérkeztünk! - ugrált Lavi - Aludhatok egyet.
Én nem voltam valami álmos. Szép idő volt, így kinyitottam az ablakot, hogy egy kis friss levegő jöjjön be. Nem messze észrevettem egy lányt. Kiköpött mása volt Eliadénak. Automatikusan a lány felé vettem az irányt. Lerobogtam a lépcsőn, ki a bejáraton, és odaszaladtam hozzá. Majd mikor odaértem, letérdeltem elé, és átkaroltam a derekánál.
- Lennél az én Eliadém? - kérdeztem öröm könnyekkel a szememben.
Lavi persze sejtette mire készülök, így utánam jött, és elkapta a felsőm, majd lehúzott Eliade2ről. A lány rémülten futott el.
- Te meg mit csinálsz? - kérdezte - Nem illik egy lány csak így letámadni!
- De! De! Olyan volt mint Eliade. É-És amúgy is te is ezt szoktad! - horkantam fel.
- Az más. - vigyorgott.
- Mi volt ez? - jött oda Allen is.
- Kuro-chan szerelmes. - újongott Lavi - Pihentjünk egyet, aztán segítek becserkészni a csajt jó?
- R-Rendben. - mondtam boldogan.
Reggel van még, de Allen és Lavi egyből kidőltek, és elaludtak. Én nem tudtam. Egyfolytában az a lány járt az eszemben. Eliade2. Ugyan olyan szép volt, mint régebben Eliade. Akár ikrek is lehetnének. És a bőrének az illata... ugyan olyan kellemes volt. Alig bírtam kivárni, hogy felébredjenek. Délután már nagyon nem bírtam magammal, felkeltettem őket. Kicsit morcosan fogadták, de aztán Lavi belelkesedett.
- Tessék! Ezt tedd a füledbe. - adott valami mütyürt Lavi a kezembe.
Nem szóltam semmit, csak beraktam a fülembe. Lavi fogott egy rádiót, és a szájához emelte.
- Hallasz Kuro-chan?
- Itt állsz előttem, hogyne hallanálak.
- Én nem így... Na mindegy. - fogta, és kiment, becsukva maga mögött az ajtót.
- És most hallasz Kuro-chan?
De ez már a fülembe szólalt meg.
- Ez nagyon jóóó. - újongtam.
- Szuper. Minden működik. - jött vissza.
- Biztos jó ötlet ez? - kérdezte Allen.
- Igen igen! Megtanítom Kuro-chant, hogy kell nőt szerezni!
- Furcsa, hogy olyan tanítja, aki magának se tud szerezni! - kuncogott Allen.
- Gonosz vagy Allen! - hisztizett Lavi, majd mikor abbahagyta, hozzám fordult - Ne aggódj Kuro-chan! Ott leszünk melletted, és ha valami gáz van, akkor majd szólunk a fülesen keresztül. Jó?
- Jó, persze. - hejeseltem.
- Tessék! - nyomott a kezembe egy csokor virágot, majd elkezdett tolni ki az ajtón - Indulás.
Elérkezett a pillanat. Izgultam nagyon. Mi lesz, ha nem tetszem neki? Mi lesz, ha egyszerűen otthagy? Én azt nem élném túl. Egyszercsak megláttam nem messze tőlem. Sétálgatott magában, és a homokot rúgdosta. Földbe gyökerezett a lábam.
- Indulj meg Kuro-chan! - vezényelt Lavi a fülesen át.
Nagy nehezen rávettem magam, hogy odamenjek. Megálltam mögötte, majd megköszörültem a torkom. A lány ilyedten fordult hátra.
- Huh, megijesztettél... Várjunk csak. Te nem az a...
- D-De igen. - szólaltam meg alig érthető hangon - J-Jöttem, h-hogy b-bocsánatot kérjek! - nyújtottam neki oda a virágot - S-Sajnálom.
- Ugyan, semmi baj. Muris volt. - nevetett.
Olyan szépen tud mosolyogni.
- Hogy hívnak? - kérdezte.
- C-Crowley.
- Ohh, Crowley. Igazi fejedelmi név.
- T-Tényleg?! - pirultam el - És mi a te... te neved?
- Hermelén.
Nagyon zavarba voltam. Annyira tetszik ez a lány, mégse tudok egy értelmes szót kipréselni magamból.
- Ha már így hoztál virágot, mutatok neked valamit! - megfogta a csuklóm, és elhúzott.
- Hova mentek? - kérdezte Lavi.
- Hova mentek? - ismételtem akaratlanul.
- Kuro-chan! Megyünk! Megyünk! - javított ki Lavi.
- Azaz... Megyünk... Hova megyünk?
- Majd meglátod.
Egy kis erdőn vezetett át, majd mikor vége lett az erdőnek, hírtelen egy szakadék torkollott előttünk.
- Húú. J-Jó mély. - néztem le.
- Nem sokára lemegy a Nap. Innen lehet látni a legjobban. Ez annyira szép hely.
- V-Valóban?
- Mondj valami használhatót is! - kiabált a fülembe Lavi.
De mielőtt szóhoz jutottam volna, a lány kezdett el beszélni.
- Két barátoddal vagy itt nem?
- De igen. Lavival és Allenel.
- Hallottad Allen? Rólunk beszélt! - újjongott Lavi a másik oldalon.
- Maradjatok már csöndben! - súgtam.
- Mit mondtál? - nézett rám kérdően Eliade2... azaz Hermelén.
- S-Semmi. Tényleg semmi.
- Fura egy fickó vagy. - nevetett - És? Átutazóban vagytok?
- Sajnos igen.
Most gondoltam csak bele, hogy pár nap múlva elmegyünk, és aztán itt kell hagynom Eliade2-őt... khm... Hermelént.
- Gyerünk Kuro-chan! - szurkolt Lavi.
Bár ezzel tett a legrosszabbat. Alig tudtam figyelni miatta.
- Be tudnátok fogni? - suttogtam.
- Nem! - válaszolt Lavi.
- Miért nem? - kérdeztem.
- Mit miért nem? - nézett rám Eliade2... szóval Hermelén.
Éreztem, hogy ezt egy kicsit hangosabban mondtam. Leblokkoltam. Nem tudtam mit mondani.
- Mond azt, hogy miért nem hozott kabátot! Elég hűvös van. - segített ki Allen.
- Csak azt- azt- hogy miért nem hoztál kabátot? Elég hűvös van.
- Ugyan. Nem fázok. És itt lakok a közelben.
- Kérdezd meg, hogy ne add-e oda mégis a kabátod. - mondta most Lavi.
- Odaadjam a kabátom? - kérdeztem.
- Nem. Köszönöm.
- Kérdezd meg, hogy lenne-e a feleséged! - kuncogott Lavi.
- Hogy mi? - horkantam fel.
És igen. Ez is hangosra sikeredett. Hermelén csak elmosolyodott.
- Tudom. Tudom. Semmi.
Pár percig csönd volt. Aztán... nagy izgés mozgás a bokorban... és újra csend.
- Lekötöztem Lavit. - mondta gonoszul Allen - Mostmár nyugtod lesz.
Többet nem is szóltak közbe. Hermelénnel végignéztük a naplementét, majd végül hazakísértem.
- Köszönöm, hogy hazakísértél.
- Én köszönöm, hogy megmutattad ezt a helyet.
- Mikor mentek tovább?
- Holnap. - hajtottam szomorúan le a fejem.
- Csinálok majd neked a híres almás sütimből, jó? Csak ne szomorkodj. Viszlát, Crowley.
- Viszlát, Hermelén. - meghajoltam előtte.
Ő meg mosolyogva ment be. Széles vigyorral mentem vissza a fogadóba. Allen gratulálva jött elém, Lavi viszont hisztis kedvében volt.
- Mi a baj Lavi? - kérdeztem.
- Az a hülye tökmag körbetekert ragasztószallagal. Lejött a bőr a kezemről, és a hátamról is! Allen rosszabb mint egy Akuma!
Pár óráig hisztizett még Lavi, és Allennel veszekedtek mint a fene. Pár óra telt el, és hallom kopogtatnak az ajtón. Allen és Lavi túl elfoglalt volt, így nekem kellett kinyitnom.
- Szia Crowley! - elámultam.
Ott állt az ajtóban Eliade2... azaz Hermelén, és a kezében egy tányér almás pite.
- H-Hát te? - kérdeztem dadogva, amitől a hátam mögött a két jó madár is elhallgatott.
- Megígértem, nem? Az almás pite! - nyújtotta oda nekem.
- K-Köszönöm.
- Gyere be nyugodtan! - szólt a háttérből Lavi.
- Sajnos nem mehetek. Így is alig akartak elengedni. Hát akkor, jó utat, és jó étvágyat. - mosolygott - Sziasztok.
- Szia! - mondta kórusba Allen és Lavi.
Azzal megfordult, és elindult.
- Öhm. Szia! Köszi mégegyszer a pitét! - kiabáltam utána.
- Nincs mit.
Lement a lépcsőn, és végleg eltűnt. Úgy ahogy ott voltam, bőgni kezdtem.
- Ne szomorkodj Kuro-chan! - jött oda Lavi.
- Eliadeee! - és nem bírtam abbahagyni.

Másnap reggel indultunk tovább. Hátra kellett hagynom Eli- Hermelént. A pite még tegnap elfogyott, és egyszerűen tökéletes volt. De most... hív a kötelesség, menni kell tovább. Estére értünk a kijelöt helyre. A finderek már vártak, hogy bejelentsék a rossz hírt.
- Az Innocence eltűnt, és akinél volt, azt meg brutálisan meggyilkolták.
- Felhasználó volt? - kérdezte Lavi.
- Nem. Állítólag az apja hagyta a lányra. Az apja nem tudjuk honnan szerezte, de ő sem volt felhasználó. Pár hónapja halt meg.
- Értem. - hajotta le a fejét Lavi - Hány éves volt a lány?
- 13. - monda elcsukló hangon a finder.
Lavi ijedten nézett a finderre, majd dühös lett. Rendesen remegett a dühtöl.
- Hiszen még... gyerek volt...
- Akkor mi tovább állnánk. - mondta Allen.
Ő is nagyon dühös volt. Szörnyű dolog, hogy egy kislány esik áldozatául az Ezeréves Gróf beteges játékának. Elindultunk a következő felhasználóhoz, bízva abban, hogy őt nem így találjuk meg. A következő helyszín egy órányira volt tőlünk. A többihez képest ez hamar eltelt, bár mindannyian lehangoltak voltunk. Egy kis ösvényen mentünk a faluba. Szinte kihalt volt, mégis a táj gyönyörű. Egy srác ült nem messze egy padon. Rikító lila haja volt, és egy dárda csüngött a hátára kötözve. Mikor meglátott minket, boldogan odarohant hozzánk.
- Azt hittem már sosem értek ide. - állt elénk - A Fekete Rendtől vagytok nem?
- De igen. - válaszoltam.
- Joshua vagyok. Az lehendő új Ördögűző.
- Ohh, örvendünk. - majd azzal mindenki kezet fogott vele.
- Akkor indulhatunk is? - kérdezte Lavi.
- Igen, persze. - válaszolt Joshua.
Valami nagyon nem tetszett ebben a fickóban. Lehet, hogy csak a bárgyú mosolya. Nem tudom.
- Jó dolog lehet egy ilyen helyen tölteni a gyerekkort. - mondta Allen boldogan, ahogy körbekémlelte a tájat - Csend és nyugalom.
- Ohh, neem. Én csak pár éve költöztem ide. Ezelőtt nem itt éltem.
- Tényleg?
- Igen. Nem fogod elhinni, de én egy bérgyilkos klánba születtem.
Mindannyiónk arcáról lefagyott a mosoly.
- T-Te akkor ismerted Willt nem? - kérdezte Allen.
- Willt?! Ismertem egy Willt. Gondolom egy valakire gondolunk. Egy bizonyos Daisuke menyasszonya volt.
- Igen. Igen. - helyeseltünk.
- A fickót nem ismertem annyira, de Will jó fej volt. Messze ő volt a klán legjobbja. Pedig csak egy kívülálló volt. Ti honnan ismeritek?
- Beállt Ördögűzőnek. - mondtam.
- Oh. Arról hallottam, hogy egyszer kétszer meglátogatta egy Ördögűző. Nagy balhék voltak emaitt Ayameval, mert azt hitték, hogy a szeretője. Értitek.
- Nem lep meg. - suttogta Allen.
- De nem gondoltam volna, hogy Ördögűző lesz. - mosolygott - Vele mi van?
Összenéztünk, segítséget kérve, hogy ne a másiknak kelljen elmondania, mi is történt. Végül Lavi mély lélegzetett vett, és nekikezdett.
- Küldetés alatt életét vesztette.
Joshua arcáról is lefagyott a mosoly.
- Ezt meg végképp nem gondoltam volna.
- És te miért mentél el a klánból? - terelte el a szót Allen.
- Nem bírtam ott idegileg. Nem nekem való ez a bérgyilkososdi.
Nem nagyon feküdt nekünk ez a téma. Én nem ismertem annyira Willt. Egyszer jött el velünk Erdélybe. Inkább Allenhez állt közelebb. Khm. Túl közel. Mert hát elvileg ők házastársak voltak, vagy mi. Lavi bejelentette, hogy visszamegyünk El- Hermelénhez. Megszállunk ott éjszaka. Majd kiugrottam a bőrömből mikor meghallottam. Persze ennek az ára az lesz, hogy egész a Fekete Rendig nem állunk meg utána. Boldogan szökdécseltem fel alá, mikor Allen hírtelen megállt.
- Akumák! - nézett körül - Kettő, négy, hat... Hatan vannak!
Ahogy ezt kimondta, a hat darab egyes szintű megmutatta magát. Bár szegény Allent mindíg mindenki piszkálja a szeme miatt, szerintem igen is hasznos. Még nekirugaszkodni sem volt időm, mikor Joshua elrobogott mellettem. Levette a hátáról a hosszú dárdát. Kiderült, hogy igazából az az Innocence. Mikor aktiválta, kétszer akkorára nőtt, de Joshua nem lassult tőle. Sőt, felgyorsult. Pár perc alatt felnyársalta a legtöbb akumákat. Mi csak álltunk és néztünk. Egy maradt össz vissz. Ugrott, majd fordult egyet a levegőben. Ekkor valami világító dolog esett ki a zsebéből, ami miatt elterelődött a figyelme az akumáról. Nem állhattam csak úgy ott. Ha nem cselekszem, lehet, hogy Joshuának annyi. Elrugaszkodtam, majd mielőtt az akuma rálőhetett volna Joshuára, felrobbantottam. Mikor földet értünk, akkor vettem észre, hogy mi volt az a világító dolog. Egy Innocence. Lavi felvette a földről, majd Joshuára nézett.
- Honnan szerezted?
- Egy kettes szintűnél volt. Ma reggel ment át a falunkon.
- És erről miért nem tájékoztattál minket? - kérdezte most Allen.
Nagyon gyanakvóan néztek. És ekkor felvillant bennem. A 13 éves kislány. Lehet, hogy ő ölte meg. Az elejétől fogva nem tetszett ez a csávó, és most még gyanúsabbá vált.
- Egy fejesnek akartam odaadni. Sajnálom, hogy nem szóltam.
Szótlanul mentünk tovább. Végre visszaértünk Eliade2landbe. Első dolgom az volt, hogy hozzá menjek. Bakopogtattam, és izgatottan vártam. Ő nyitott ajtót.
- Hermelén! - mondtam mosolyogva.
- C-Crowley? - mosolyodott el ő is - Visszajöttetek?
- Igen! Alig vártam, hogy-
- Ki az Hermelén? - szólt egy hang a háttérből, majd egy férfi állt Hermelén mellé.
Kétszer akkora volt mint én. Kicsit meg is ijedtem.
- Oh, ő Crowley. Az egyik barátom. Crowley, ő meg a férjem.

Tornyokba állt a zsebkendő az ágyam mellett. Az én Eliade2ömnek férje van. Nem bírom elviselni.
- Véget vetek az életemnek! - pattantam föl az ágyról, majd az ablak felé vágtattam.
- Ne legyél ilyen Kuro-chan. Majd csak találsz egy Eliade3at! - fogott vissza Lavi.
- Igazad van! - majd bőgve visszafeküdtem az ágyamra. Ez ment estig. Addig még elviselték a bőgésem, míg ébren voltak, de mikor már aludni szerettek volna, egy párnát tömtek a számba. Joshua is velünk aludt. Kicsit aggódtam, hogy majd este álmunkban csak úgy elvágja a torkunk vagy valami. Nem akartam elaludni. Inkább vállaltam az őr szerepét.

Reggel ijedten keltem fel. Elaludtam. Végigtapogattam a nyakam, majd végignéztem, hogy mindenem megvan-e. Semmi baj nem történt az éjjel. Huh. Ez megnyugtató. Joshua ott ült az ágyán, és engem nézett. Világító kék szemei, szinte lyukat égettek belém. Visszaszívom. Mégsem vagyok nyugott.
- A többiek már lementek enni, menj te is. Nemsokára indulunk! - mondta.
- R-Rendben!
Azzal összekaptam magam, és lerobogtam enni. Félelmetes tud lenni ez a Joshua. Álmaimban sem volt még rémísztőbb alak. Én is megreggeliztem, majd nagy nehezen elhagytuk Eliade2landet. Több napi járkálás után végre megérkeztünk a rendhez. Bár hozzáteszem, sokkal hamarabb ideértünk, mint előzőnek. Az Innocence egész végig Lavinál volt, és Joshua még csak el se próbálta venni. Talán igazat mondott. Nem tudom. Ahogy beléptünk, első dolgunk az volt, hogy fellépcsőztünk Komuihoz, és bemutassuk neki az új tagot. Mikor beléptünk hozzá épp telefonált. Ijedt fejet vágott, amit nem sűrűn lehet látni. Olyan csönd volt benn, hogy még a légy zümmögését is lehetett hallani. Mikor letette Komui a kagylót, még rémültebb volt.
- Mi a baj Komui? - törte meg a csendet Lavi.
- Megvan Kanda. És nem fogjátok elhinni, hogy ki van vele...