URAHARA GARDEN SHOP

(egynapi átok)

Ichigo lassan ment Karakura város kihalt utcáin. A Nap már lemenőben volt. Vörösre meg aranyra festette a házak falát, a folyó vizét. Ahogy a narancssárga rövid hajú fiú békésen sétálgatott zsebéből előugrott Kon a kis plüssoroszlán egy módosított lélek.

-Te Ichigo. -szólította meg a fiút. Most meg hova megyünk?-kérdezte. Egy ideig nem kapott választ. A fiú az eget bámulta, hiányoztak már neki Shinigami feladatai. Ahogy haladt előre az utcán meglátott egy plakátot a falon, amire ez volt írva:

Urahara Garden Shop: a természet egy kar nyújtásnyira. A plakáton pedig Urahara Kisuke állt vigyorogva kezébe pedig egy színes virágot tartott. Ichigonak elállt a lélegzete. Nem megdöbbent inkább röhögő görcsöt kapott volna ha Kon félbe nem szakítja.

-Miért nem nézzük meg?-kérdezte.

-Rendben.-bólintott a fiú, majd a volt Urahara shop felé vették az irányt. Ahogy odaértek látták hogy Ururu és Jinta a két segéd szorgalmasan söprögetnek, Tessai-san pedig óvatosan cseréli le a betűket a bolt tetejéről. Pár pillanattal később pedig maga a főnök is kilépett a házból, ahogy meglátta Ichigoékat egyből oda ment hozzájuk.

-Nahát Kurosaki úr és Kon-san. Miben segíthetek.

-Á semmi, csak...miért lesz a boltból kertész bolt?-kérdezte. Kisuke nagyon vigyorgott a bajsza alatt majd csak ezt válaszolta.

-A haszon. -mondta.- azzal hogy a halál isteneknek árulok itt mindenfélét nem jutok sokra, kevés a pénz amit adnak, ha pedig föntebb emelnék az árakat akkor meg nem jönnének.

-De hát maga az egyetlen a környéken aki ilyen motyókat árul.-tiltakozott a fiú.

-Az is igaz, de nem tudok már megélni belőle, ezért átalakítom a boltom egy sokkal kamatozóbb üzletté.-mondta boldogan.

-Hát...-ám nem akarta meghallgatni a fiú mondanivalóját inkább behúzta a boltba hogy körülnézhessen. A boltban mindenféle növény meg kapa meg ásó, meg fölszerelés volt. A fiú csak nagy szemekkel nézett körbe. A nagy csodálkozásban, persze Kon sem maradhatott le. A növények neve még elrettentőbb és furcsa volt.

    *

      Gyilkos, Hollow evő kaktusz.-olvasta föl Ichigo.- lélek penge barack fa...mérges lélek energia zabáló alma fa...-és még hasonló elvetemült nevek.-Ezeket maga találta ki vagy ezeknek tényleg ez a nevük?-kérdezte botránkozva Ichigo. A fickó csak mosolygott majd egy másik alak lépett be a házba, ahogy Ichigo jobban megnézte, egyből felismerte. Rukia volt az póttestben.
    *

      Nahát Kuchiki kisasszony minek köszönhetem a látogatását?-tette össze kezeit reményteljesen Kisuke.
    *

      Jó napot magának is, az emlék módosítóba kellene új elem.-mondta Rukia. -hát te Ichigo?-kérdezte meglepetten.
    *

      Csak erre jártam.-magyarázta.
    *

      Sajnálom kisasszony de mától kezdve csak kertészeti eszközöket árulok.-mondta közben pedig a sok holmira mutatott büszkén. Rukia fején hatalmas víz csepp jelent meg jelezve: ez aztán a ciki.
    *

      És mi lesz a halálisten kütyükkel?
    *

      Azt nem árulok mától.
    *

      De honnan szerezzük be a kellékeket?-kérdezte aggódóan Rukia.
    *

      Jó kérdés.-szólalt meg egy ismerős hang odakintről, mind kiszaladtak az épületből majd a tetőre néztek ahol egy kisebb csapat halálisten gyűlt össze, élükön Hitsugaya Toushirouval és Matsumoto Rangikuval.- egy kis után pótlás kellene mindenből a lelkek világába.-mondta a fehér hajú kapitány.
    *

      Sajnálom de ma már nem árulok semmi ilyesmit.- mondta erre minden halálisten sugdolózni kezdett hogy akkor most mi lesz a megszokott kütyüikkel, meg honnan szereznek lélek cukorkát, egyszóval kitört a pánik.
    *

      De maga az egyetlen a városban, sőt talán a világon is aki ilyen holmikat árult.
    *

      Jobban tennétek ha ti is lemondanátok ezekről az eszközökről és nekilátnátok a kertészet tudományának elsajátításához.-mondta csodálattal, erre mindenki nevetésbe tőrt ki csak Toushirou érezte magát megalázva.
    *

      Főnök. -szólította meg Tessai-san. -nem lehetne hogy mégiscsak vissza térjünk az eredeti munkánkhoz?-kérdezte. Kisuke végignézett a kis seregen akik mind a megszokott és megrendelt eszközökért jöttek.
    *

      Nem is tudom.-gondolkozott.
    *

      Nekünk is jobb lenne.-szólalt meg Jinta .-ha több lesz a vevő több lesz a takarítani való.
    *

      A másik az hogy, mi mind ismert vevők vagyunk akik soha nem váltanánk le magát, tekintve hogy ön az egyetlen.-mondta Ichigo. Urahara a sok dicséretbe kicsit belepirult és még jobban lehúzta a sapkáját.
    *

      Soha nem mondtak még nekem ilyet...-szipogott a kalapja alatt.-köszönöm Kurosaki úr!-ugrott Ichigo nyakába aki egyből eltolta magától az őrült fickót.
    *

      Akkor végre magához térne, szeretnénk végre megkapni az árukat.-mondta türelmetlenül Toushirou.
    *

      Ám legyen.-bólintott a kalapos, majd bement a házba megnyomott egy nagy piros gombot majd a ház alapja megindult lefelé és vitte magával a sok virágot meg mindenfélét. Olyan volt mint egy kisebb földrengés. Mikor a rengés abbamaradt a virágok helyén megint a régi kütyük cuccok meg holmik álltak.
    *

      Ez csak a hétköznapi álcám volt, ezzel azt akartam felmérni mennyire nélkülöznétek ha a boltom nem lenne.-mondta vigyorogva, mire Toushirou Rukia és Ichigo fejbe vágták Kisukét azzal az összecsavart plakáttal amit a falakon kiragasztva találtak.
    *

      BAROM!!.-kiáltották egyszerre. Kisuke csak kellemesen vigyorgott magában. Mindenkinek odaadta a megrendelt áruját majd amikor szétszéledtek.....
    *

      Tessai-san! Nem tudod hova raktam a kapámat?

VÉGE